Luxus lesz az ingatlanadó
Könnyen meglehet, hogy az Alkotmánybíróság (AB) hétfői döntése, amellyel megszüntette a luxusadótörvényt, jó időre elvágja az utat a magyar adórendszer szerkezetének régóta sürgetett módosítása előtt. Abban legalábbis egyetértenek a lapunk által megkérdezett szakértők, hogy, ha a jövőben meg is kísérli a pénzügyi kormányzat az ingatlanalapú vagyonadóztatás kiterjesztését, azt csak igen bonyolult és drága eljárásokkal lehet majd megtenni.
Az AB döntése szerint ugyanis nem maga a luxusadó elve - vagyis az értékesebb ingatlanok tulajdonosainak a megadóztatása - alkotmányellenes, hanem az adó kiszámításának a módja - a törvénynek éppen az az eleme, amelyről a legtöbb szakmai vita zajlott. 2006 óta ugyanis a 100 millió forintnál értékesebb ingatlanok tulajdonosainak kellett adót fizetniük (az idén már nemcsak a magánszemélyeknek, hanem a vállalkozóknak is), 0,5 százalékot a 100 millió forint feletti érték után. Azt pedig, hogy mennyit ér az ingatlan, egy, az Országgyűlés által elfogadott értékbesorolás határozta meg - Budapesten például akár utcánként változott a megadott négyzetméterár-érték -, az így adódó összeget pedig az építőanyag, az ingatlan kora, korszerűsége alapján még növelni, illetve csökkenteni kellett.
Bár a luxusadó önbevallásos alapon működött, vagyis nem az önkormányzat határozata alapján kellett fizetni, azt nem vitathatták a "luxusingatlanok" tulajai, hogy házuk, lakásuk valóban ér-e annyit, mint ami a törvényi számítás alapján kijött. Az alkotmánybíráknak lényegében ezzel volt bajuk, szerintük ez nem engedhető meg, vagyis csak olyan adóalap-számítási módszer fogadható el, amelynek eredményét az adózó reálisan - vagyis nem csak bíróságon - vitathatja, és elfogadtathatja adott esetben a maga igazát. A másik fontos kritika - illetve a jövőre nézve kitétel - pedig az, hogy közvetlenül kapcsolódjon egymáshoz az illető vagyoni helyzete, valamint az adóalap és az adómérték. Az eddigi rendszerben ugyanis csak közvetett kapcsolat volt az ingatlanok valós (sokszor folyamatosan változó) és számított értéke között.
Ezeknek a feltételeknek megfelelő rendszer lenne például az, ha az ingatlantulajdonos, aki bevallja, hogy - maradva a korábbi értékhatárnál - 100 millió forintnál többet ér a háza, lakása, a számított értéktől eltérő értéket is megjelölhessen - mondja Zara László, az Adótanácsadók Egyesületének elnöke. Ekkor persze az adózónak bizonyítania kellene, hogy valóban kevesebbet ér ingatlana (nyilván ha többet ér, azt aligha tenné külön szóvá), az önkormányzatnak pedig kötelező ellenőrzést írna elő ezekre az esetekre a szakértő - nehogy automatikusan elutasítsák az ilyen bevallásokat. Ez persze nem lenne egy olcsó megoldás, Zara szerint leginkább csak ott érné meg, ahol csak néhány ingatlant érintene az adó, a nagyobb városokban ráfizetéses lenne egy ilyen rendszer fenntartása.
Hatékony, és az AB döntésének megfelelő megoldást Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst & Young tanácsadó cég adószakértője sem tudott említeni. A külföldi gyakorlat alapján esetleg felmerülhet, hogy az ingatlanra kötött biztosítás értékét vegyék az adó alapjának, de ez a biztosítási szerződések titkosságának megszüntetését és vélhetőleg értékbecslő szolgáltatását is igényelné.
Egyébként pedig marad az ingatlan korrigált forgalmi érték alapján történő adóztatása, ami ma is lehetséges, de mindössze négy önkormányzat él vele helyi adóként.
Vámosi-Nagy Szabolcs épp ezért rendkívül kedvezőtlennek tartja az AB döntését: ezzel gyakorlatilag kihúzta a testület a talajt a hazai vagyonadóztatás alól - mondja. Nem az évi néhány százmilliós luxusadó-bevétel hiánya okoz majd problémát, hanem a vagyonadóztatás hatékony kialakításának elvi akadályozása. Hozzáteszi: egyetlen, érdemi vagyonadót beszedő országban sincs olyan, hogy egyenként mérjék fel az ingatlanok értékét az adóztatáshoz. Ellenben a vagyoni típusú adókból a költségvetés adóbevételeinek 6-8 százalékát kasszírozzák ezek az országok, míg nálunk mindössze két százalékát.
- Ráadásul az AB döntése alapján akár azt is meg lehetne kérdőjelezni, hogy mennyiben megalapozott a gépjárműadóban az adóalapot és az adómértéket kizárólag a gépkocsi teljesítményéhez kötni, amikor nyilván számos egyéb tényező befolyásolja a vagyon értékét - teszi hozzá Vámosi-Nagy Szabolcs.
A Pénzügyminisztérium egyelőre vizsgálja az AB döntését, illetve a megoldási lehetőségeket. Legközelebb 2009 februárjában tudnak törvényjavaslatot benyújtani, ha esetleg úgy döntenek, visszahozzák a luxusadót. A megszüntetett adó létét, a tehetősebb ingatlantulajdonosok megadóztatását továbbra is indokoltnak tartja a szaktárca - igaz, ezt az alkotmánybírák sem vitatták.
Az Alkotmánybíróság döntése annyiban érinti a helyi adóként kivetett ingatlanadót, hogy gyakorlatilag minden marad a régiben. 2009. január elsejétől lépett volna hatályba az a lehetőség, hogy az építményadót és a telekadót a négyzetméter-alapú és a korrigált forgalmi értékalapú módszerek mellett a luxusadónál megismert (de most megsemmisített) számított érték alapján is ki lehetett volna vetni. Erre az AB döntése nyomán nem nyílik mód, de az eddigi lehetőségekkel továbbra is ugyanúgy élhetnek a helyhatóságok, mint eddig. A korrigált forgalmi érték módszerét mindössze néhány település alkalmazza: ezek a forgalmi érték felének a három százalékát kérik el az ingatlantulajdonosoktól. Máshol, ahol kivetik a telekadót és az építményadót, négyzetméter alapján terhelik a helyi lakókat, vállalkozókat: az építményadó négyzetméterenként maximum 900, a telekadó maximum 200 forint.
