A láncoknak drága, a termelőknek olcsó a magyar élelmiszer
A termelők azt szeretnék elérni, hogy az áruházláncok ne téríthessék el az árakat, a törvényes időben fizessék ki a beszállítókat, és különböző módszerekkel ne csökkentsék tovább az áru ellenértékét. Szerintük azzal teszik tönkre a hazai élelmiszer-termelést, hogy a gyengébb minőségű importtal tartják alacsonyan az árakat.
A kereskedők szerint azonban, ha a termelők kéréseinek maradéktalanul eleget tennének, csökkenne a forgalom, mert az árak emelkednének, és a magasabb élelmiszerárakkal a fogyasztóknak kellene megfizetniük a magyar mezőgazdaság versenyképtelenségét. Utóbbi egyébként a termelők szerint magán a minisztériumon is múlik, sok hátrányt ugyanis pont a hazai szabályozás okoz.
A hét közepén újra tárgyalóasztalhoz ülnek a termelők és a kereskedelmi láncok képviselői az agrárminisztériumban. A legutóbbi, két héttel ezelőtti találkozó befejezésekor az álláspontok még eléggé messze voltak egymástól.
Forgács Barna, egy hétezer hektáron gazdálkodó, növénytermesztéssel és állattartással foglalkozó kft. többségi tulajdonosa, a Magyar Agrárkamara alelnöke a lapunknak azt mondta: a magyar mezőgazdaság uniós összehasonlításban sem versenyképtelen. Talaj- és ökológiai adottságaink Franciaországéhoz hasonlatosak. Az uniós csatlakozás időpontjában kétségtelen meglévő technikai, technológiai lemaradás már jelentősen csökkent, és szerinte a gazdaságok irányítóinak szakmai felkészültségét sem lehet kétségbe vonni.
Az energiát, kemikáliát, technikai eszközöket, alkatrészeket Európában mindenütt csaknem ugyanolyan áron lehet beszerezni, az EU-n belül a két régió között egyedül a mezőgazdasági termelés finanszírozásában van különbség.
A régi tagállamokhoz képest nálunk kevesebb az uniós támogatás. A mezőgazdasági termelés tőkeigényes, sőt, kifejezetten magas tőkeigényű. Míg Magyarországon jelenleg 13-15 százalékért lehet zöldhitelhez jutni, addig Nyugat-Európában az euróhitelek ára öt százalék alatt van. A versenyben a magyarok számára hátrány, hogy a munkabéreken magas a közteher, de az sem növeli a hazai termelők versenyképességét, hogy a régi tagállamokban általában korábban jutnak a támogatáshoz, mint a később csatlakozott tagállamokban. (Információink szerint mintegy százmilliárd forint értékben a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal a héten kezdi meg a területalapú támogatás uniós részének és az agrárkörnyezet-gazdálkodási támogatásnak az átutalását.)
Forgács szerint a régi nagyüzemi mezőgazdálkodás előnyéből sok megmaradt. Ez csökkenti a hazai termelés költségeit. Bár a termőföld privatizációja során több mint kétmillió új földtulajdonos jelent meg, de a földet művelők száma ennél nagyságrendekkel kevesebb, hiszen alig kétszázezren szerepelnek a gazdaregiszterben, s ma is koncentrálódik a gazdálkodás. 2008-ra a földhasználók által művelt birtokok átlagos mérete már jóval meghaladja az uniós tagállamokban tapasztalható átlagos méreteket.
Az előnyökhöz sorolható a Kárpát-medence különleges klimatikus hatásaként kialakuló íz és zamat, amelyek mindenütt eladhatóvá teszik a magyar mezőgazdaság termékeit. Forgács szerint ugyanakkor az is fontos, hogy nagyobb becsülete legyen a hazai munkahelyeket megőrző és jelentős közterheket viselő vállalkozásoknak és vállalkozóknak.
