A sablonos válasz - miszerint a helyben és hatékonyan kiaknázható megújuló energiaforrások jelentik a legjobb választást - "nesze semmi, fogd meg jól" típusú megoldásnak tűnik.

A magyar ár- és támogatási rendszer pillanatnyilag nem az energiarendszer-váltást, hanem csupán az üzemanyagcserét támogatja. Az, hogy hatalmas tőkeigényű, az igények rugalmas kiszolgálására képtelen létesítményekben termelik meg a hő- vagy villamos energiát, amit jelentős szállítási veszteséggel juttatnak el a fogyasztókhoz - nem, vagy csak lassan és nehezen változik.

Nézzük például a hőenergia esetét. Magyarországon a geológiai és gazdasági adottságok miatt a geotermikus és a biomassza-energiára alapozó fűtőművekben hatalmas potenciál lenne, ám ezek elterjedése mégis csigatempóban halad. Jellemző példa, hogy a termálvízforrásokból kinyert, fürdők üzemeltetésére szolgáló meleg vizet még azokon a településeken is inkább az árokba engedik - ahelyett, hogy lakások vagy intézmények fűtésére használnák a hőenergiát -, ahol ez környezeti problémákat okoz. És - bár az országon valóságos termálfürdő-építési hullám söpör végig - az állami támogatással épülő strandok és gyógyfürdők esetében sehol sem szabták a dotáció feltételéül a meleg víz fűtési célú újrahasznosítását.

Hasonló ellentmondásokat a biomasszafrontról is bőséggel citálhatnánk. Gyakori eset például, hogy egy vállalkozás támogatást nyer mondjuk biobrikett gyártására, majd ugyanazon a településen - szintén állami pénzből - elkészítik a közintézmények földgázalapú fűtés-korszerűsítését.

Hogy mi az ideális energiaforrás, az mindig hely- és méretfüggő. Az Energia Klub témába vágó tanulmánya szerint egy, a villanyvezeték-hálózattól távoli tanya esetében a kombinált szél-, nap- és esetleg biomassza házi erő- és fűtőmű lehet a legjobb megoldás. Ennek másfél milliós költsége ugyan általában meghaladja az áram bevezetésének árát, ám a kombinált módszerrel az épület energetikai szempontból gyakorlatilag önellátó lenne, ami biztos és gyors megtérülést garantál. Hitelt azonban mégsem adnak ilyesmire, mert a beruházás túlságosan drága lenne a jelzálogként szóba jöhető ingatlan értékéhez, illetve az ott élők jövedelméhez képest. A problémán egy állami garanciaalap segíthetne.

Akadnak természetesen jó példák is. Miskolcon például egy geotermikus fűtőmű felépítését fontolgatják, azzal a céllal, hogy olcsóbbá és "klímabará-tabbá" tegyék a város hőenergia-ellátását. A 3-5 milliárd forintba kerülő beruházás tőkeigényét részben egy tőzsdei cég, a hasonló projektekre szakosodott PannErgy Nyrt. biztosítaná, a maradékot pedig európai bankok hiteleiből fedeznék.

A biomassza terén hasonló áttörésről még nincs hír, apró és ígéretes próbálkozásokról viszont néha már hallani. Gyöngyösön tavaly kísérleti biomassza-fűtőművet avattak, amely a helyi főiskola tangazdaságának épületeit és melegházait szolgálja ki. A Zala megyei Gellénházán vegyes biomassza-tüzelésű fűtőmű építésébe kezdtek, és egyes hírek szerint ugyanezt tervezi az atomerőművéről híres Paks is.