A bizottság programja szerint a tagállamok és az EU összesen 200 milliárd eurót fordítanának, azaz a teljes nemzeti össztermék (GDP) 1,5 százalékát költenék a fogyasztás életben tartására és a munkahelyek megőrzésére. Brüsszeli források szerint az állam- és kormányfők nem hagyják annyiban a homályos uniós tételekből és még nem összesített nemzeti intézkedésekből összefércelt akciót. Németek, lengyelek, csehek nem szorgalmazzák a költségvetési deficit és az államadósság növelését, mondván, öt év múlva újabb válságot idéz elő az EU, ha költekezni kezd. A franciák és az angolok másként gondolják, míg a magyaroknak például nincs pénzügyi mozgásterük a büdzsé állapota és az államadósság magas szintje miatt. Azt sem látni, milyen uniós pénzeket lehetne mozgósítani, és mire.

Ám az angol fővárosban úgy rendezett mini-előcsúcsot Nicolas Sarkozy francia államfő, aki egyben az unió soros elnöke, valamint José Manuel Barroso bizottsági elnök és Gordon Brown brit kormányfő, hogy Angela Merkelt nélkülözték, holott a német kancellár egyértelművé tette: Berlin legföljebb a másfél százalékos élénkítést vállalja a 2008-09-es évekre, s nem többet, bár pénzügyi helyzete alapján tehetne többet is.

A csütörtökön kezdődő igazi csúcsnak az egyik nagy kérdése az élénkítő csomag részleteinek a megítélése lesz. A bizottság a stabilitási paktum rugalmas értelmezése mellett döntött, azaz picit átléphetik egyes tagországok a költségvetési hiány GDP-arányos, háromszázalékos felső határát. Elképzelhető, hogy rögzítik: az új korlát 3,5 százalék, s nem egy, hanem két éven át. De az euró bevezetésének feltételein nem változtatnak. S másokkal együtt a franciák amellett érvelnek majd, hogy legalább 1,5 százalékos élénkítést rögzítsenek, s ne legfeljebb ekkorát. De ütközhetnek a nézetek már a témában: amely országok nem engedhetik el a közkiadások gyeplőjét, kapjanak világos magyarázatot, miért nem, és milyen uniós pénzeket remélhetnek.

Nem veszik egy kalap alá a pénzintézeteket

Az unió versenyügyi biztosa, a holland Neelie Kroes tegnap bejelentette: enyhítik a banksegítő szabályait. Ezek továbbra is azon alapulnak, hogy a pénzintézetek állami támogatása az egyik országban nem hozhatja kedvezőtlen helyzetbe más tagország bankjait. A tegnap közzétett vaskos technikai magyarázat szerint a továbbiakban azonban megkülönböztetik egymástól a rossz állapotú, valóban mentőkötélre szoruló bankokat és a szilárdan álló, de finanszírozáshoz drágán jutókat. Hiszen előbbiek támogatása utóbbiak piaci helyzetét sem ronthatja. A bizottsági versenyhatóság eddig legalább tízszázalékos megtérülést írt elő, azaz az állami támogatást ilyen kamat mellett kell visszafizetni. Mostantól a jó bankok - amelyeknek elvileg nincs szükségük tőkejuttatásra, de amelyek hitelnyújtása a gazdaság vérkeringését állítja helyre - a jelenlegi piaci kamat alatt, akár hét százalékon is kaphatnak támogatást az államtól. Függően a tőkejuttatás formájától, a bankok egyéni helyzetétől, kockázatától. Lényegében a jegybanki alapkamatból és valamennyi piaci felárból jön össze a kamat. Más vonatkozik a rossz bankokra. Esetükben magasabb a kamat, és szerkezet- és vezetőváltási tervet is az asztalra kell tenniük. Kiterjesztik az állami garancia intézményét is.