Elfogyott a pénzük a műtárgyvevőknek
Kazimir Malevics kompozíciójának 60 millió dolláros leütési ára volt az egyetlen pozitív szenzációja a nagy New York-i árveréssorozatnak. Másik üdítő kivételként az Untitled (Boxer), 1982, egy késői Jean-Michel Basquiat 13,5 millió dollárért kelt el, másfél millióval meghaladva az előzetes becslést. A negatívumok sora sokkal hosszabb, Cézanne, Van Gogh, Matisse, Modigliani, Manet, Mark Rothko, vagy a kortársak közül Pablo Picasso, Francis Bacon, Roy Lichtenstein, Andy Warhol alkotásai gyarapították az el nem keltek listáját. A nagy őszi New York-i impreszszionista, modern és kortárs árveréseken felkínált anyag mintegy 40 százaléka nem talált vevőt. Az utóbbi hat hónap hangulatváltását jelzi a sztárdarabok árfolyamának alakulása, a leütési árak többnyire jócskán elmaradtak az előzetes becslésektől. Francis Bacon 40 millióra tartott önarcképtanulmányánál például elnémult a licit 27,4 millió dollárnál, pedig az 1964-ben készült alkotás a Christie's aukciójának sztárjaként lett beharangozva. Alig fél esztendővel ezelőtt a New York-i közönség még lelkesebb volt: egy másik Bacon 86,2 millió dollárért kelt el.
A műtárgypiac három nagyja, a Sotheby's, a Christie's és a Phillips de Pury egyformán osztozott a gondokban a két hétig tartó aukciós sorozat során. A bajok alapja a pénzügyi válság volt, a kora nyáron megállapított kikiáltási árakat pedig már lehetetlen volt a helyzethez igazítani. Mintha egy más bolygón köttettek volna a megállapodások az eladókkal - értékelték a fiaskókat az elemzők. Tavaly novemberben a Sotheby's a felkínált kortárs anyag 92 százalékát értékesítette - idén 68 százalék kelt el. A Christie's-nél még rosszabb az arány: alig érte el az 56 százalékot. Nem sokkal jobb a helyzet az impresszionista és modern ágazatban sem. Ami pedig az árakat illeti, azok most a 2006-os szint felé tendáltak, az üzletek zöme az alsó becsértéktől is elmaradt 10-30 százalékkal. Tény, a kortárspiac két év alatt 250 százalékkal fújódott fel, és ebben nem a gyűjtők, hanem a különböző kockázati alapok agresszív vásárlásai játszották a fő szerepet. De hol vannak ma már a bélelt pénztárcájú spekulánsok?
A piac életben maradt, a folytatás nyilvánvalóan egészen más árszinten lesz, mint amit az utóbbi egy-két évben megszoktunk - elemzett a Christie's elnöke, Marc Porter. A kortárs művek árszintje 2010-ig 30-40 százalékot fog zuhanni, meg kell barátkozni a 2003-ban tapasztalt értékekkel - mondta beletörődően. A Sotheby's kortárs üzletágának irányítója, Tobias Meyer úgy fogalmazott, örülni kell, hogy végre okos, gondolkodó, hozzáértő gyűjtők jelentek meg az árverési teremben, és a spekuláció távol maradt. Sovány vigasz, ha ezt annak tükrében nézzük, hogy a Sotheby's és a Christie's kasszájába együtt mindössze 238 millió dollár folyt be a kortárs árveréseken, szemben a várt minimum 427 millióval. Az impresszionista és modern rendezvények bevétele 371 millióra rúgott, előzetesen 588 milliót remélt a két ház. Tavaly ugyanilyenkor egyedül a Christie's kalapált el 395 milliónyit az impresszionistákból.
Nyílt titok, hogy a nagy aukciósházak a terjeszkedés, a minőségi árukínálat megszerzése érdekében egyre többször garantálnak egy minimumárat az eladók számára, arra az esetre, ha nem sikerül eladni a portékát. Ez a kényszerű versengés a piac felfelé ívelő szakaszában is kockázatos játék volt, mostanság viszont életveszélyes. Bennfentesek szerint a Sotheby's minden eszközt bevetett, hogy meggyőzze az eladókat, engedjenek a feltételekből. A New York Times értesülése szerint például a katalógus címlapképe, Roy Lichtenstein műve a ház nyakán maradt, miután 15 milliós garanciát vállaltak érte, ám ennyiért nem kellett senkinek.
Az Artprice elemzői világszerte 2900 árverezőháznak tették fel kérdésüket a pénzügyi válság jelen és várható hatásairól. Az október végi felmérés szerint egybehangzó a vélemény, miszerint meredek árcsökkenésre és az aukciókon visszamaradó tételek számának rohamos gyarapodására kell számítani. A nyilvános árveréseken egyébként januártól október végéig 14,5 százalékos volt az átlagárcsökkenés, míg az eredeti tulajdonosoknak kényszerűen visszaadott művek aránya több mint a duplájára, a múlt év végi 25 százalékról 54 százalékra nőtt. A vélemény pedig egyre hangosabb, miszerint a jelen pénzügyi válságban a műtárgybefektetés nem jelent menedéket, különösen úgy nem, hogy a kiindulási alap, főként a kortárs alkotások esetében, jórészt spekulánsok által felfújt buborék. A piacnak most csak az okos, ám válogatósabb gyűjtők jelentik a támaszt.