Nehezen áll össze az élénkítőcsomag
A november 26-án meghirdetett, elvileg 200 milliárd euróra, azaz a teljes uniós nemzeti össztermék 1,5 százalékára rúgó, de jórészt nemzeti intézkedéseken nyugvó csomag meghirdetése óta most először ültek tárgyalóasztalhoz a pénzügyminiszterek. Szokás szerint hétfő este az euróövezet tárcavezetői találkoztak, és éjszakába nyúló diskurzus után arra a következtetésre jutottak, hogy az egyre rosszabb gazdasági kilátások közepette valamit tenni kell. Egyetértettek abban, hogy a bizottság alapjában helyesen vázolta fel, milyen irányba is lehet elindulni. De az is kiderült, az összeg még nem jött össze, az országok egy része még nem hozta nyilvánosságra, miként próbál segíteni a gazdaságon, más részének meg nincs mozgástere kedvezőtlen pénzügyi helyzete miatt. Az 1,5 százalék tehát átlag, és miután az unió költségvetéséből és az Európai Beruházási Bank hiteleiből is átcsoportosítanak, a tagállamokra 1,2 százalék jut. Németország ennyit vállal, s nem többet, bár a kiegyensúlyozott költségvetés miatt megengedhetné magának. A bökkenő éppen az, hogy szinte lehetetlen összesíteni, miből is jöhet össze ez az 1,2 százalék uniós szinten. Egy biztos: az áfát az eurózónában nem csökkentik. A miniszterek ugyanis nincsenek meggyőződve egy ilyen lépés fogyasztásnövelő hatásáról, másrészt átmeneti döntéseket sürgetnek válaszul a válságra, és nem lenne értelme egy év eltelte után aztán megint emelni a forgalmi adót. Nem bírálták viszont az eurózónán kívüli Nagy-Britanniát, amely 15 százalékra, azaz a minimális szintre vitte le az áfát. Ezt megtehette, s ezzel még nem torzítja a piacot.
- Magyarország a pénzügyi helyzete miatt költségvetési eszközökkel nem élénkítheti a gazdaságot, remélheti, hogy másutt ez sikerül, illetve részesülhet a regionális alapok átcsoportosításából, a kifizetések előrehozásából - mondta az ülés után Veres János pénzügyminiszter.
A hétfői vita kedden folytatódott. Az euróövezetiek azonban megadták az alaphangot: ügyelni kell arra, hogy középtávon vissza lehessen térni a megfelelően szigorú költségvetési politikához, és hosszú távon ne növekedjék az államadósság. Nem emelkedhet tehát a költségvetési hiány a GDP három százaléka fölé, legfeljebb néhány tizeddel, s maximum egy évig, s ha mégis e fölé megy, jön a túlzottdeficit-eljárás. A stabilitási paktum szent és sérthetetlen, de kicsit rugalmasan kezelendő. De csak kicsit.
Ezt elsősorban a németek szorgalmazzák. Peter Steinbrück pénzügyminiszter, aki - az angolokra és az írekre célozva - azt mondta, a stabilitási paktum rugalmas kezelése nem vezethet hat-, hét-, nyolcszázalékos hiányhoz. A lengyelek és a csehek is közölték, nem kívánják a deficit növelésével kiverekedni magukat a pénzügyi krízisből. Az ülésen elnöklő Christine Lagarde francia pénzügyminiszter leszögezte: az angol rövidítés alapján a három s-ben és a három t-ben nincs vita. Azaz stabilitás, fenntarthatóság és strukturális reform, illetve időleges, időbeni és célzott intézkedések, egymással koordinálva. Hozzátette: a legalább 1,5 százalékos élénkítésre szükség van. Ám Joaquín Almunia pénzügyi biztos megjegyezte: a keddi megbeszélésen a pénzügyminiszterek nem bizonyultak kellően rugalmasnak a fel nem használt uniós költségvetési pénzek bevethetőségét illetően. Pontosabban: nem bízzák a bizottságra a pénzek elköltését.
A paktum értelmezése mellett azonban egy másik értelmezési vitába is belebonyolódtak. A franciák után kedden a németek és a svédek is azt hangoztatták, hogy az unió versenyhatósága késlekedik, lassú. Párizs a hét végén került összeütközésbe az Európai Bizottsággal, amely - mint minden más érintett tagország esetében - vizsgálja, vajon a francia bankok megfelelően használják-e fel a megsegítésükre szánt állami pénzeket, s nem torzítják-e a piacot, ha tőkehelyzetüket erősítik, ahelyett hogy a hitelezési tevékenységet élénkítenék. A versenyügyi biztos, Neelie Kroes kedd reggel tájékoztatta a pénzügyminisztereket is, s rögzítette az alapelveket: a bankok az állami pénzt nem használhatják fel arra, hogy más országok bankjaival szemben piaci előnyhöz jussanak, nem adhatnak hitelt a piaci kamatszint alatt. S meg kell különböztetni a pénzintézeteket: amelyek már korábban is rossz helyzetben voltak, most nem hivatkozhatnak a válságra, amelyek viszont szilárdan állnak, de nehézségeik támadtak, számíthatnak segítségre. Lagarde igyekezett Kroes értésére adni, hogy az ügy és a döntés sürgős, nem tűr halasztást.
Ha a versenyhatóság valóban a jövő héten bemutatja új elképzeléseit, azok érinthetik a magyar banki intézkedések parlamenti vitáját, jegyezte meg ezzel kapcsolatban Veres János.
Vita a kedvezményes áfakulcsról
A pénzügyminiszterek irányelveket is megvitattak, amelyek a parlament elé kerülnek, s majd a jövő félévi cseh elnökségre vár a feladat, hogy végigvigye a folyamatot. Foglalkoztak a betétgarancia 100 ezer euróra történő kiterjesztésével, a biztosítók kockázatkezelésével és csoportszintű, azaz határon átnyúló felügyeletével, a banki tőkekövetelmények változtatásával. Haladást értek el a megtakarításiadó-irányelv áttekintésekor is, vagyis abban, hogy az adó hatálya alá jogi személy és több pénzügyi termék is bekerülhessen, ne csak a bankbetét. A munkaigényes helyi szolgáltatások (például éttermek) csökkentett áfájával kapcsolatban abban értettek egyet, hogy nem értenek egyet. A lehetőség meghosszabbítását és kiterjesztését Németország és Ausztria ellenzi, ám ez az új európai uniós tagokat megfosztja attól a kedvezménytől, ami a régieknek jár. Lagarde szerint ez az áfa-csökkentés azonban része a bizottság élénkítési tervének, tehát a kérdésre a jövő heti csúcson visszatérnek.
