Gyári kilépő
- Milyen lehetne egy olyan országban, ahol a miniszterelnök hazudik? - kérdez vissza.
- Ez most a legnagyobb gond?
- Ennél nem lehet nagyobb gond, uram - feleli és faképnél hagy.
Háromnegyed öt van. A portán nézelődöm. A faliújságon örömmel értesíti dolgozóit a cég, hogy a gyári belépővel ingyen használhatják az esztergomi fürdőt. A biztonsági főnök udvariasan megkér, hogy ne a bejáratnál szólítsam meg a dolgozókat, mert torlódást okozok. A gyár előtt szerződéses buszjáratok várják utasaikat, a munkából jövőket.
Párma Zsoltot, az Esztergomi Gépkocsigyártók Független Szakszervezetének elnökét telefonon érem el. Azt mondja: őket senki sem értesítette az elbocsátásokról, csak a hírekből tudnak róla.
- A Suzuki eddig minden évben azzal büszkélkedett, hogy egyre nő a nyeresége - mondja a szakszervezeti vezető. - Most ideje lenne visszaforgatni valamit, vagy legalábbis átmenetileg lemondhatnának az extraprofit egy részéről. E helyett elküldik az alkalmazottakat.
- Mennyit keresnek az emberek a gyárban? - kérdezem.
- A különböző pótlékokkal átlag talán 120 ezret visz haza egy szalagsori munkás - hangzik a válasz. - De ez sem biztos, alig van valami hivatalos adatunk, azt sem lehet tudni, hányan dolgoznak a Suzukiban. Valószínűleg, úgy négyezerötszázan, annak a fele szlovák.
Párma Zsolt szerint a gondokat a túltermelés okozhatja. Az emberek azt beszélik, hogy a megrendelők visszafordítják a trélereket. A szakszervezetnek ebben a helyzetben nem sok lehetősége marad.
- Tudomásul veszik a válság hatásait, vagy valakitől segítséget várnak? - faggatózom tovább.
- Amerikában a bankokhoz hasonlóan három autógyárat is konszolidálnak - magyarázza Párma Zsolt, majd hozzáteszi: - De ez sem igazságos megoldás, hiszen a multicég profitját azoknak az adóforintjaiból teremtik elő, akiket a befektetők kizsákmányolnak.
Ötkor kitódulnak az emberek a gyárból. Sokan azonnal cigarettára gyújtanak, mások telefonálnak.
- Mit tegyünk? - vonja meg a vállát egy középkorú ember és szemébe húzza kötött sapkáját. - Nincs rábízva az emberre a saját sorsa.
- Dehogy nincs. Választhatsz Józsikám - vágja hátba a társa. - Elkeseredettségedben fölkötöd magadat, vagy szép lassan éhen halsz. Az utóbbi macerásabb.
- Még senki sem tudja, kit küldenek el - bizakodik egy buszra szálló férfi, aki vidékről jár be naponta.
- Például engem - veti neki oda a mellette elviharzó társa.
- Mondták? - néznek utána többen is.
- Külsős hegesztő vagyok, nekünk annyi - áll meg egy pillanatra a levegőbe csapva. - Megyek haza a mutterhoz Borsodba.
A műszakból hazafelé tartókon nem nagyon látszik keserűség vagy a félelem a bizonytalan jövőtől. Pedig válaszaikból az derül ki, fogalmuk sincs, hogy mi lesz velük, ha utcára kerülnek.
- Halljuk, hogy a komáromi Foxconn is elküld ezer embert. Előtte nagyigmándiaknak mondtak fel. Fogy a munka a környéken, senkinek sem kellünk - hajtogatják.
A gyárhoz közeli Pufi bácsi kocsmájában a híradókat nézik az emberek. Egyikük sem dolgozik a Suzukiban.
- Itt lakunk a közelben, nem szeretjük a gyárat, mert a hatalmas forgalomtól pihenni sem lehet - közli alkalmi szóvivőjük, közben hatalmas késsel szeletel fel egy futárral hozatott pizzát. - Ahány ember, annyi érdek - vonja meg a vállát. Aztán megenyhült hangsúllyal hozzábigygyeszti: - És annyi sors.
Nem tudnak tervezni sem az autógyártók, sem a beszállítók, mert elképzelésük sincs a 2009-es piacról. A korábbi évek gyakorlatától eltérően egyik konszern sem tudott egész évre szóló megrendelést adni beszállítóinak, mert képtelenség felmérni a következő két év autópiacát. Jelenleg negyedéves, de olykor inkább csak hónapos előrejelzések vannak.
A Magyarországon működő járműipari cégek az év közepén még 110 ezer embert foglalkoztattak, közülük 80 ezret kis- és középvállalkozás alkalmazottjaként. A rendelések visszaesése és a bizonytalan jövő miatt már októberben gyárak álltak le és bocsátottak el embereket. Az arányokról óvatosan és név nélkül nyilatkoznak szakemberek: többféle forgatókönyvet is készítettek a gyártók és a forgalmazók, van, amelyik cégnél 20-30 százalékos, de olyan is, amelyik negyvenszázalékos visszaeséssel számol 2009-re.
Nem lehet pontosan előrejelezni, mert még nem látszik, hogyan változnak a piaci körülmények a következő években. Ami biztos, minden eddiginél radikálisabbak a költségcsökkentő intézkedések világszerte, amiben minden gyártó egyetért, hogy nem szabad leállni a hosszú távú fejlesztésekkel.
