A válságra reagáló, de a jövőbe tekintő, s az uniós szabályoknak is megfelelő tervként hirdette meg a bizottság a 200 milliárd euróra rugó élénkítési tervet. Ám ebből 170 milliárdot eleve a tagországoknak kellene összeadniuk, s közülük is elsősorban azoknak, amelyek számára a költségvetési és adósságplafont megállapító stabilitási paktum mozgásteret ad. Harmincmilliárddal az Európai Beruházási Bank és az unió saját költségvetése járulna hozzá az erőfeszítésekhez. Tegnap már kételyek övezték az egész programot. Kérdés, a tehetős tagországok valóban zsebükbe nyúlnak-e, s hogy a rossz helyzetben lévők tartják-e magukat az előírásokhoz, avagy megpróbálják áttörni a falakat.

Barroso a csomag bejelentésekor

Magyarország bizonyosan a mozgástér nélküli táborba tartozik: a tény, hogy a Nemzetközi Valutaalaphoz és az EU-hoz fordult kölcsönért külső fizetési kötelezettségének teljesítése végett, eleve meghatározza helyzetét. Az uniós gazdaságfejlesztési, korszerűsítési programok kínálnak számára lehetőségeket, s erre hívta fel a figyelmet lapunknak nyilatkozva Kovács László adóügyi biztos, illetve Fazakas Szabolcs európai képviselő. Az európai szocialisták elnöke, a volt dán kormányfő, Poul Nyrup Rasmussen azonban elégtelennek nevezte az uniós élénkítési programot, s hangoztatta: az olyan jobboldali politikusok, mint Merkel német és Berlusconi olasz miniszterelnök, mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy még ez a terv se valósuljon meg. Berlin valóban visszafogott csomaggal, mindössze 12 milliárd euróval állt elő - hogy lesz ebből 170 milliárd uniós szinten? -, s élesen bírálta az Amerikában újra népszerűsödő olcsó pénz politikáját, amely elülteti a következő válság magvait. Merkel az unióban a szigorúság híve lenne, hiszen, ha elszalad a hiány sok országban, annak beláthatatlan következményei lennének hosszabb távon az euróra.

A BusinessEurope, az ipartestületeket összefogó szövetség a hitelezés újraindítását tartaná a legfontosabbnak, s egyben sürgeti: emelje az unió még tovább annak az alapnak az összegét, amelyből Magyarország 6,5 milliárd eurót kapott fizetési mérlegének karbantartására, s amelyből most Lettország is kér. Az alapot a minap bővítették 12-ről 25 milliárdra, de a szervezet szerint ez nem lesz elég.

Joaquín Almunia pénzügyi biztos - talán a német aggodalmakra is tekintettel - eleve három csoportba sorolta a tagországokat, az elsőbe kerültek azok, amelyek megengedhetik maguknak a fellendítés ösztönzését, a másodikba, amelyek kicsit lazíthatnak a költségvetésükön, s a harmadikba azok, amelyek lényegében semmilyen állami serkentésben nem vehetnek részt. Nekik maradnak az átszabott, előre hozott uniós regionális alapok. A bizottsági hivatalnok azonban nem nevesítette az államokat, ám a november elején kiadott őszi előrejelzés viszonylag jó alapot kínál arra, hogy megpróbálkozzunk ezzel.

Ha abból indulunk ki, hogy a stabilitási paktum a nehéz gazdasági időkben is legfeljebb a nemzeti össztermék (GDP) három százalékáig engedi elfutni a deficitet, s a GDP hatvan százalékánál húzza meg az államadósság plafonját, akkor könynyen áttekinthetővé válik a helyzet. Ám Almunia megjegyezte: a folyó fizetési mérleg hiányát is figyelembe kell venni, ettől függ, hogy az egyes országok hogyan tudják finanszírozni magukat, s nyilvánvaló: ha a piac csak drágábban ad hitelt, azzal is fegyelmező erőt fejt ki.

E három mutató - hiány, adósság, folyó mérleg - alapján az első csoportba 11 ország sorolható: Belgium, Németország, Ciprus, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Szlovénia, Finnország, Dánia, Svédország és Bulgária. Ezekben az országokban a költségvetés többletet, illetve egy százaléknál kisebb deficitet mutat. Ám Belgiumban és Németországban az adósság aránya hatvan százalék felett van, Ciprus, Bulgária és Szlovénia esetében pedig nagy a folyó hiány.

A másodikba csak három állam kerülhet: Spanyolország, Csehország és Észtország. A büdzsé hiánya egy és két százalék közé esik, alacsony az államadósság, de Észtországban elszállt a folyó mérleg.

A harmadikba süllyed Írország, Görögország, Franciaország, Olaszország, Málta, Portugália, Szlovákia, Litvánia, Lettország, Magyarország, Lengyelország, Románia és Nagy-Britannia. A deficit mindenütt már most meghaladja a két százalékot, az adósság öt ország esetében hatvan százalék feletti, a folyó mérleg tíz esetben magasabb a GDP öt százalékánál, s ezen belül öt államban a tíz százaléknál is. (A harmadik csoportból egy-két ország valószínűleg áthelyezhető a másodikba a gazdaság növekedési üteme vagy a pénzügyi mutatók trendje okán.)

A bizottság hangoztatja, hogy rugalmasan kezeli majd a válságot, s a deficithatárok átlépését is, ám az előrejelzésből kiderül: 2010-ben a huszonhétből tíz országban lehet három százaléknál nagyobb a hiány. A következő két év a bizottságot is nehéz helyzetbe hozza, hiszen a nagy és modellértékű országokkal kerülhet ütközésbe: a britekkel, az írekkel, a spanyolokkal, a franciákkal, a baltiakkal.

Csoportbeosztás

Forrás: Európai Bizottság

Költségvetési hiány/GDP Államadósság/GDP Folyó mérleg/GDP

1. csoport

2. csoport

3. csoport

Az adatok 2008-ra vonatkozó becslések.