A tuját télen kötözni és verni kell
Sokan kedvelik az örökzöldeket, de keveset tudnak róluk. A botanikusok ezt a fajkört visszahúzódónak mondják. Ami annyit tesz: ha egy-egy faj vagy fajta számára kedvezőtlenül változik az élettér, inkább kipusztul, mintsem genetikai változtatásokat hajtana végre.
A tűlevelű fenyőket egyszerű felismerni: általában sudár, felfelé irányuló törzsből hozzák oldalhajtásaikat. A kedvelt ciprusfélék közé tartozó ágas-bogas fajok - ciprusborókák, borókák, gyantás, hamis és valódi ciprusok, szúrósfenyők, tuják, hibatuják - már jobban hasonlítanak egymásra. Rengeteg alak- és színváltozatuk miatt nem egyszerű megkülönböztetni őket. Egyben azonban hasonlóak: kényesek.
A drágán vásárolt növények mindjárt az első összel lomb- és ághullatással hozzák az emberre a frászt. Nem kell megijedni és a kertészetbe rohanni: az örökzöldek is frissítik föld feletti részeiket. A tuja például két-három hétig vedlik. Ez olyan tünetekkel jár, mintha a növény ki akarna száradni, holott csak levél- és ágacskaváltás történik. Ilyenkor a belső rész kétéves ágacskái a rajtuk lévő pikkelylevelekkel együtt megbarnulnak, később lehullanak. A legtöbb pikkelylevelű örökzöld levele télire vizet veszít, és ez színváltozással jár.
A természetes folyamatok mellett ezek a növények általában levélbarnulással, száradással reagálnak a külső körülmények változására. Nem kell mindjárt betegségre vagy kártevőre gondolni. Elképzelhető, hogy a néhány éve vásárolt növény gyökerei kinőtték a földlabdát vagy az ültetőgödörbe szórt, örökzöldeknek való talajt. Ilyenkor a legegyszerűbb, ha örökzöldnek szánt, tartós hatású műtrágyát vásárolnak, s a használati utasításban megjelölt időben, mennyiségben és módon a földbe juttatják.
Ennél kissé bonyolultabb a helyzet, ha a levélbarnulásért kártevők a felelősek. Felismerésükhöz nagyítóra van szükség. A borókák, tuják, hamisciprusok fő kártevője a tujafúró aranymoly. A szabad szemmel is jól látható, félcentisre növő molylepke a nyár elején-közepén rajzik. A tojásokat a hajtáscsúcshoz közeli pikkelylevelek közé rakja le. A július végén kikelő néhány milliméteres hernyók a hajtások belsejébe vágott aknában késő tavaszig várnak, akkor előbújnak, bebábozódnak, majd megjelenik az új molynemzedék, és kezdődik minden elölről. Az apró hernyó óriási kárt okoz, mert aknái miatt a hajtásvégek elszáradnak. Ha ezt tapasztalják, elő a nagyítóval. Ha a hajtásvégek felületén lyukakat találnak, szétvágják, és megtalálják az üreget, aknát, és a belső, kirágott, gyakran üvegesen áttetsző falon ürülékszemcséket lelnek, biztosak lehetnek benne: tujafúró költözött a kertbe.
A legegyszerűbb védekezés a fertőzött vagy fertőzésgyanús részek lenyírása. Egyszerűbb a helyzet, ha sövényről van szó, de a magányos pikkelylevelűek is hálásak, ha május végéig - mielőtt a hernyók előjönnének - megszabadítják őket a kellemetlen vendégektől. A levágott ágrészeket legjobb elégetni. Nem kell sajnálni, kinő újra, és az apró rovarok miatt úgyis elpusztulna. Ha erős a fertőzés, akkor a nyár végéig, amíg a hernyók nem rágják mélyre magukat, permetezni lehet.
Az aranymoly mellett többféle pajzstetű is előfordul a pikkelyeseken. Szívogatásuk miatt a hajtások torzulnak, sárgulnak, súlyosabb esetben elhalnak. A pajzstetvek jelenlétére ragacsos mézharmatból lehet következtetni. Ellenük a pajzs lezárásáig, áprilisig, vagy július végén, a rajzáskor lehet permetezéssel védekezni.
Gombák is károsítják a pikkelylevelűeket. Ezek általában apróbb, egy-egy levelet elváltoztató kártétellel indítják a támadást. Legegyszerűbb a fertőzött részek eltávolítása, ám ha szükséges, széles hatású gombaölővel kell permetezni.
A száradás ellen - ez a fiatalabb növények betegsége - gondosan locsolni kell. Az idősebb növények erőteljesebb gyökerei - mélyebbre jutva - megtalálják a szükséges vizet. Tujasorokban, sövényekben megfigyelhető, hogy egyes növények kilógnak a sorból, társaikat lehagyva fejlődnek. Ezek általában a ház vagy terasz, esetleg járda esővizéből kortyolhatnak többet. Ilyenkor az egész sort egyforma mennyiségű vízhez kellene juttatni.
Az öntözés elhanyagolása a száraz teleken is veszélyes, mert e növények nehezen újulnak meg, felkopaszodásuk vagy egy fő águk elvesztése után nem alkalmazható a cserjéknél beváló visszavágás. Ilyenkor érdemes a kopasz tuja tövébe egy fiatalt ültetni, hogy együtt növekedjenek. Ha valaki nem tud a rendszeres öntözésről gondoskodni, és a későbbi gyökérfejlődéshez sincs elég jó föld, inkább más növényt ültessen.
A jövő héten az orchideákról írunk.
Veteményes a háztetőn
Zöldségtermesztésbe fogott a tokiói háztetőkön egy szupermarketlánc. Az áruházlánc paradicsomot, padlizsánt, uborkát és citromot termeszt a tetőparcellán. A japán főváros vezetői arra ösztönzik a vállalatokat, hogy ahol csak lehet, erre a célra használják fel az épületeket, és ezzel is járuljanak hozzá az éghajlat felmelegedésével különösen drámaivá váló belvárosi hőszigetek kialakulása elleni küzdelemhez. A belvárosi hőhatást az általános felmelegedésen túl a hatalmas aszfalt- és betonfelület mellett a gépkocsik, a fűtés, a légkondicionálók és a modern épületek üvegablakai által visszavert fény is növeli. Az NTT távközlési cég épületeinek tetején édesburgonyát termesztenek. Az eredmény látványos: a tető fedetlen betonrészein a hőmérséklet 27 fokkal magasabb, mint azokon, amelyeken az édesburgonya növényének nagy levelei zöldellnek. Az épületek belsejében, az alagsorokban is mind több kertészet létesül Tokióban. (MTI)
Nem tud zöld ágra vergődni növényével? Kérjen segítséget a szerzőtől!
czaunerp@nepszabadsag.hu vagy www.kertesz.nolblog.hu
