- Október a magyar pénzügyi intézményrendszer fekete hónapja. Mekkora szerepet játszottak ebben a nemzetközi hatások, illetve a belföldi társadalmi-gazdasági folyamatok?

- A drasztikus események az Egyesült Államokban kezdődtek, majd késleltetve Európában folytatódtak. Bár a 2006 utáni költségvetési konszolidáció számottevően csökkentette Magyarország sebezhetőségét, egy kis, nyitott gazdaság kockázatai mindaddig fennállnak, amíg jelentős mértékű a külső finanszírozás. Az elmúlt évben a fokozatosan csökkenő devizafinanszírozási igény normális körülmények között gond nélkül megoldható volt - és lenne ma is. Csakhogy ebben a pillanatban nincsenek normális körülmények. A hazai állampapírpiac, a hazai bankközi pénzpiac, a nemzetközi tőkepiac egyrészt a piaci szereplők egymás közti bizalmatlanságából adódóan, másrészt a sebezhetőséget kihasználó spekuláció okozta nagymértékű árfolyammozgás miatt nem vagy csak irreális feltételekkel működik. Természetesen nem gondolom, hogy a mai kedvezőtlen társadalmi-gazdasági helyzet kizárólag külső okokkal magyarázható.

- A belső okok hibás döntésekből vagy éppen a döntések elmaradásából adódnak?

- Is-is. Általánosságban a legnagyobb hibának azt tartom, hogy a pénzügyi döntéshozók nem a reálgazdaság működését, az egyes pénzügyi eszközök reálgazdasági hatását tekintették elsődleges szempontnak.

- Ennél konkrétabb választ szeretnénk. Ön a monetáris tanács tagja, de nézetei hosszú idő óta jobbára kritikusak a jegybank monetáris politikájáról. Legutóbb megszavazta a három- százalékos kamatemelést?

- Monetáris politika alatt jogilag kamatpolitikát, a gyakorlatban kamat- és árfolyampolitikát kell értenünk. Konkrét véleményemmel itt és most nem szeretném többek hangulatát borzolni. Az utóbbi egy-másfél év kamatdöntéseiről álláspontom kiolvasható a nyilvános jegyzőkönyvekből. Ugyanezt mondhatom a februári sávtörléssel kapcsolatban is. A 300 bázispontos kamatemelésről nem nyilatkozhatom, mert arról nem jelenik meg hivatalos jegyzőkönyv, ezért a szavazati arány sem nyilvános.

- Támogatta a döntést?

- Ebben a kérdésben ez lényegtelen, szavazáskor a többségi akarat dönt.

- Mi a véleménye a hétfői félszázalékos kamatcsökkentésről?

- Ismét bajban vagyok. A nyilvános jegyzőkönyv megjelenéséig nem mondhatom meg a konkrét javaslatomat. A sajtótájékoztatón elhangzott információ szerint tartásra, 50 és 100 bázispontos csökkentésre is volt javaslat. Mindenki egyetértett abban, hogy a pénzügyi stabilitás fenntarthatósága a kritérium, viszont a tagok eltérően ítélték meg a kritériumhoz tartozó mértéket.

- Milyen más hibákra célzott?

- Hatásaiban súlyosan elhibázott lépésnek tartom a 2005 végén eldöntött áfacsökkentést. Az öt százalék felét lenyelte a kereskedelem, tehát inflációcsökkentő hatása csekély volt, míg a költségvetés bevétele számottevően kisebb lett. Nem elhanyagolhatók az elmaradt döntések miatti negatív hatások. Az államháztartást érintő nagy elosztó rendszerekben - ide értve a helyi önkormányzatokat is - nem történt érdemi változás. Ezt persze magyarázhatja a feloldhatatlannak látszó politikai állóháború, de azt gondolom, az ilyen magyarázat - kivéve talán a főállású politikusakat - a társadalom egyetlen rétegét sem érdekli.

Említhetek egy kevésbé jelentősnek látszó rossz döntést is: a nyílt végű befektetési ingatlanalapok engedélyezését. Ez a konstrukció látra szóló pénzekből hosszú lejáratú ingatlanbefektetéseket finanszíroz, ami a pénzügyi álmoskönyv szerint nem normális gondolat. Néhány napja ki is derült, hogy a valamikori új termék elfogadhatatlan, mert nem normális piaci körülmények között veszélyezteti a pénzügyi stabilitást. Ha a piaci szereplők önkorlátozása nem elegendő a kockázatvállalás kizárására, ezt a szabályalkotóknak kell megtenniük.

- A Valutaalap-Világbank-EU közös mentőcsomagja megérkezett. Az ennek érdekében vállaltakat teljesítenünk kell: közalkalmazotti bérbefagyasztás, a 13. havi bér felfüggesztése, a 13. havi nyugdíj nyolcvanezer forintos maximalizálása ebben a pillanatban a kormány intézkedési tervének a lényege. Kielégítőnek tartja mindezt?

- Nekem nem tetszik. Lehetséges, hogy túl rövid volt az idő, és hirtelenjében ennyit lehetett tenni. A javaslatokkal szemben három kifogásom van. Az első: sehol nem lelhető föl még csak laza kapcsolat sem az elkerülhetetlen államháztartási reform lehetséges irányaival. Egyszeri, átmeneti kiadáscsökkentés történik - ha történik -, amit előbb-utóbb vissza kell állítani. A második: az állami alkalmazottak köre rendkívül heterogén, a vezető tisztviselőkön túl ide tartoznak például az általános és középiskolai tanárok, az állami egészségügyben dolgozó ápolónők, műtősök, a szociális munkások, és a sort lehetne folytatni azokkal a munkavállalókkal, akiknek havi bruttó fizetése nem éri el a 150 ezer forintot. A fűnyíró-elv alkalmazása nehezen vagy egyáltalán nem magyarázható. A 13. havi nyugdíj bevezetése ugyanolyan politikai döntés volt, mint a mostani maximalizálás. A 13. havi nyugdíj léte közgazdasági szempontból nem értelmezhető. A mostani javaslat ráadásul szociális szempontot érvényesít, és szintén csak átmeneti rendelkezés lehet. A harmadik: közismert a 2009-es növekedési előrejelzés. Sokan állítják, hogy a jelenlegi gazdasági válság az 1930-as éveket idézi. A kimutatható különbségek ellenére van hasonlóság. Ám ha ezt általában elfogadjuk, akkor mi lenne az indoka az akkori keynes-i terápia tagadásának? A javaslatok mindegyike egyértelműen fogyasztást, keresletet szűkít, amit még a banki hitelek korlátozása, illetve a magas hitelkamatok tetéznek. Hol van itt az össz-keresletet, azon belül a fogyasztási keresletet ösztönző szempont? Mindaz, ami várhatóan történni fog, tökéletesen ellentétes bármifajta élénkítéssel. Véleményem szerint 2009-ben, de különösen a jövő év első felében nem volna szabad az államháztartás hiányát úgy csökkenteni, hogy az azonnal és közvetlenül a fogyasztást mérsékli, és ezen keresztül tovább szűkíti a keresletet.

- Miben segíthet a bankoknak szánt csomag?

- A bankoknak szánt 600 milliárdos program bejelentésének formája és tartalma nem volt szerencsés. Pillanatok alatt kiderült, hogy csupán három bank felel meg

a felhasználás feltételeinek. Ezek közül azonban az egyik pénzintézet azért esett ki, mert anyabankja hasonló programban már kapott pénzt, a másik pedig azonnal közölte, hogy nem igényel segítséget. Ezek után már csak az OTP Bank jöhet szóba, tehát már a konstrukció nyilvánosságra hozatalakor lehetett tudni, ki lehet a potenciális felhasználó. Igen ám, de minden egyes szakértői vélemény, jegybanki és felügyeleti állásfoglalás, valamint a tulajdonosi bejelentés szerint az OTP tőkehelyzete stabil. Ha gondja lehet, azt csak a befagyott tőkepiac és bankközi piac okozhatja, ami viszont egyértelműen likviditási kérdés. Így viszont nem érthető, sőt erősen vitatható a konstrukció. Miért kell mereven összekapcsolni a tőke- és a likviditásigényt? A piaci tökéletlenségből eredő likviditási probléma csak átmeneti kezelést igényel, nem pedig hangzatos bankmentő csomagot. Az átmeneti kezelés - határozottan állítható - elsősorban nem a tulajdonos és a menedzsment érdeke, hanem a magyar reálgazdaságé. Az agrár- és az ipari termelés, az építőipari fejlesztések, a beruházások visszaesését mérséklő feltétel a szükséges banki finanszírozás, amit elsősorban a banki likviditási zavarok korlátozhatnak. Ha a kereskedelmi bankok a hitelkihelyezés visszafogására kényszerülnek - ami már el is kezdődött -, akkor az egyes ágazatok a recesszióból eredőnél nagyobb mértékű viszszaesést lesznek kénytelenek elszenvedni. Tudomásul kell venni, hogy az elsődleges cél a reálgazdaság működési zavarainak mérséklése, amihez az egyik elengedhetetlen eszköz a banki likviditás folyamatos fenntartása. A kereskedelmi bankok likviditását minden lehetséges eszközzel fenn kell tartani, ami a jegybank feladata és kötelessége.

- A kereskedelmi bankok likviditási problémái nem csupán forint-, hanem devizafinanszírozást is igényelnek, hiszen a magas forint- és alacsony devizakamatok miatt a devizaalapú hitelezés széles körben elterjedt. Mi fog történni a hitelező bankok lejáró külföldi forrásainak megújításával és az adós lakossági ügyfelek törlesztésével?

- A devizaalapú hitelezés elterjedése szükségszerű volt, mert egyrészről a forintnál alacsonyabb euró- és svájcifrank-kamatokat a lakosság számottevő része vonzóbbnak tartotta, másrészt a verseny a bankokat azonos irányba terelte. Nem tudom megítélni, hogy az ügyfelek tisztában voltak-e az árfolyamkockázat létével és lehetséges mértékével, ennek ellenére úgy gondolom, a devizaalapú hiteleket választó ügyfelek döntései még utólag sem kritizálhatók. A formális érvem: a pénzügyi képzettségűek, illetve a pénzügyi szférában dolgozók között is jellemző volt a devizaalapú kölcsön felvétele. A tartalmi érv: nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a devizaalapú kölcsön árfolyamkockázata helyébe a forintalapú kölcsönnél annak kamatkockázata lép. Ha a forintárfolyam jelentősen gyengül - emiatt a devizaalapú kölcsön törlesztésének forintosított összege jelentősen emelkedik, ami az adós szempontjából nem elhanyagolható kockázat -, akkor a jegybank bizonyosan kamatot emel, ami a kereskedelmi bankokat a forinthitelkamatok emelésére kényszeríti, s ez az adós szempontjából szintén nem elhanyagolható kockázat. Lásd: 2008. október 22., szerda délelőtt 11 óra, amikor a monetáris tanács a jegybanki alapkamatot 300 bázisponttal megemelte.

A kérdés másik része a hitelező bank devizaforrására vonatkozik. A lejáró devizaforrást meg kell újítani, ami történhet az anyabankoktól, ha van anyabank, vagy a tőkepiacról, ha működik, vagy a jegybankokkal kötött forint-deviza ügyletből. A devizaalapú hitelezés bővítéséhez ugyanezen források állhatnak rendelkezésre, de akkor már nincs kényszer, hanem a banki jövedelmezőség dönti el a kérdést.

- A válság Magyarországot törékeny állapotban érte, s ezért súlyosabb nyomokat hagyhat. Nem lehet tudni például azt, hogy az állam miként lesz képes ellátni funkcióit. Csak egy példa. Az önkormányzatok az iparűzési adóból befolyt kisebb summát hogyan és miből lesznek képesek pótolni? Ön menynyi új állástalanra számít?

- Aggályaiban sajnos osztoznom kell. A helyi önkormányzatok kellemetlen helyzetbe is kerülhetnek. Az önkormányzati feladatokra számított normatívák sok esetben alulfinanszírozást jelenthetnek, ami a saját bevételekből kiegészíthető. Ha az iparűzésiadó-bevétel csökken, választani lehet: vissza kell fogni a kiadást, ami az ellátási színvonal csökkenését jelenti, vagy hitelt kell felvenni - ha az önkormányzat eladósodottsága még megengedi -, vagy vagyonát kell felélnie - ha van még eladható önkormányzati vagyon. Egyik sem vonzó megoldás, de az uniós pályázatokhoz szükséges saját rész hiánya talán nagyobb baj lehet.

A munkanélküliség növekszik, és ez feltételezhetően hosszan elnyúló folyamat. A gazdasági visszaesésből következő növekvő munkanélküliség evidencia ugyan, de a munka nélküli egyén számára családi tragédia is lehet. Az elviselhetőséget kizárólag a szociális védőháló biztosíthatja. A valós helyzet ennél sajnos még rosszabb, hisz a munkaképes korú lakosságnak csak 57 százaléka hivatalosan foglalkoztatott, míg 43 százaléka munkanélküli vagy inaktív. A 38 százalékos inaktivitási rátát a társadalom legsúlyosabb problémájának tartom. Egyrészt jelentős a nem legálisan foglalkoztatottak száma, akik nem adóznak, és járulékot sem fizetnek utánuk. Másrészt 1,5-2 millió közöttire becsülhető a képzetlenek és az alacsonyan képzettek száma, akik számára legális munkahelyet kell tudni teremteni. A válasz nem lehet a megoldhatatlanságra való hivatkozás, megoldást kell találni, megoldásnak lennie kell.

- Manapság mind a politikusok, mind a közgazdászok az euró gyors bevezetésében látják a megváltást.

- Ebben a pillanatban minden bajra ez a legegyszerűbb orvosság. Ami vitathatatlan: Magyarország uniós tagságával azt is vállalta, hogy a feltételek teljesülésekor az eurózóna tagja lesz. Ami biztos: az euró felváltja a forintot, ami bizonytalan, az az időpont. A nominális feltételek teljesítése gyorsítható ugyan, ám ha a reálkonvergencia nem kellő mértékű, továbbá a nominális feltételek teljesülése csupán átmeneti állapot és tartósan nem fenntartható, az eurózóna-tagság nemkívánatos meglepetéseket tartogathat az ország számára. A maastrichti kritériumokat teljesíteni kell, mert azok többsége a gazdaság egészséges működéséhez, a devizapiaci sebezhetőség mérsékléséhez, illetve kizárásához is szükséges feltétel. A teljesítés erőltetése helyett a gazdasági és társadalmi korlátokat figyelembe vevő felelős fiskális, monetáris és jövedelempolitika garantálhatja a reálgazdaság és az állami szektor szerkezeti átalakulását úgy, hogy az euró bevezetése után a gazdaság versenyképessége fenntartható legyen. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy ha az árfolyam, mint eszköz, megszűnik, a versenyképességet, no meg az árstabilitáshoz közeli állapotot csak a költségvetési és a jövedelempolitika befolyásolhatja, ami szükség esetén általános jövedelemcsökkentéssel járhat. Ki vállalja ezt fel?

- Mit gondol 2009-ről?

- Szeretnék jót és szépet gondolni, de sajnos az agyam nem képes rá. Egyvalamiben még bízhatok: gondolkodásomat a múltbeli tapasztalatok torzítják el.

Bánfi Tamás: A bankok likviditását minden lehetséges eszközzel fenn kell tartani