- A fideszes képviselők nem támogatták kinevezését a gazdasági bizottságban tett meghallgatása után. Igaz, jól hallható volt az ülés végén, hogy Fónagy János volt közlekedési miniszter gratulációja közben azt mondta önnek: a pártfegyelem miatt nem szavazhattak másként. Rossz előjelnek veszi az egységes támogatás hiányát, vagy nem is várt mást?

- Nagyon remélem, hogy a pártpolitika nem fogja behatárolni a munkámat. Jól éreztem magam a meghallgatáson, az ellenzéki oldalról sem érkeztek támadó megjegyzések, alapvetően szakmai természetű kérdéseket tettek fel. Az, hogy nem szavazhatják meg a miniszterjelöltet, nyilván magasabb szinten eldöntött kérdés. Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy a bizottság minden tagjával korrekten együtt tudok működni.

- Úgy hallani, miniszteri jelöltségéről csak a bejelentést megelőző pillanatokban értesült. Azt mondják, többen visszautasították a bársonyszéket, mire az ön neve szóba került volna.

- A döntést valóban az utolsó pillanatban tudtam meg, de magáról a lehetőségről már pár nappal azt megelőzően beszélgettem a miniszterelnökkel. Arról nem tudok, hogy bárki viszszamondta volna előttem a felkérést.

- Saját értékelése szerint minek szól a miniszterelnök felkérése: felkészültségének, hozzáértésének vagy kinevezése belső, pártpolitikai üzenet?

- Ezt a miniszterelnöktől kell megkérdezni. Tudomásom szerint a döntésben szerepet játszott, hogy a szabályozó és intézményfenntartó rész mellett személyemben legyen egy erős fejlesztéspolitikai vonulat is a tárca működésében. A politikai tartalommal kapcsolatban pedig úgy gondolom: a világon nincs olyan hely, ahol a miniszterelnök nem bízik a miniszterében. Természetes, hogy a kormányfő olyan személyt kér fel, akivel együtt tud dolgozni.

- A bizottsági meghallgatásán lelkesen vázolta terveit, de kérdés, hogy elég ideje lesz-e belekezdeni a megvalósításukba.

- Ha nem lenne értelme, nem vállaltam volna el a feladatot. Egy politikus nincs a visszautasítás helyzetében. Ha megteszi, akkor azt is elismeri, hogy nem akar többet tenni az országáért. Nagy stratégiák végrehajtásához nem másfél év, hanem öt év sem elegendő. Ezzel tisztában vagyok. Csak egy példa: az energiahatékonyság területén 2020-ig vannak vállalásai Magyarországnak. Soha ennyi stratégiai döntés nem volt előttünk, mint most. Sok kis ügyet szeretnék véghezvinni, amelyhez elég lesz ez a másfél év. A most elfogadásra kerülő hosszú távú döntések pedig akkor válnak gyakorlati kérdéssé, amikor sem én, de az utódom sem lesz már miniszter, talán az ő utódja sem. Én a fejlesztés, a biztonság és a környezetvédelem hármas pillérére építkezem.

- Miként tud megbirkózni az energialobbikkal?

- Feltehetően ez is szerepet játszott a felkérésemben. Az, hogy a válság időszakában egy olyan ember legyen a miniszter, aki egyik gazdasági, lobbi- vagy érdekcsoporthoz sem kötődik. Világossá kell tenni, hogy ilyenkor fölerősödnek a társadalompolitikai szempontok. Vagyis hiába van racionális érv és igény például a gázáremelés mellett, ugyanannyi gazdasági érv és igény szól ellene. Ebben az ügyben a héten megszületik a döntés. Szerintem január elsejével most nincs szükség gázáremelésre.

- Hasonlóan nehéz lesz a MÁV helyzetének rendezése. Különösen úgy, hogy állítása szerint a kötött pályás közlekedés feltétlen támogatója kíván lenni.

- Valóban nehéz a MÁV esete. Egyfelől azért, mert számos eredménytelen átalakítási terv készült már az elmúlt időszakban, másfelől továbbra is rendkívül költséges a működése. Ennek a közszolgáltatásnak a fenntartása az állam feladata, vagyis a következő időszakban is részt kell venni a MÁV finanszírozásában. A kérdés az, hogy ezt miként lehet modernizálni. Az általános kötött pályás fejlesztésekre - beleértve a BKV és a vidéki városok villamosait is - a következő időszakban ötszázmilliárd forint forrás jut. Azon leszek, hogy ezt a a lehető leghatékonyabban használjuk fel. Már most hét olyan fejlesztési projektet látok, amelyre a következő évben forrásokat tudunk lekötni. Középtávon szükség van például egy elővárosi közlekedéssel foglalkozó közlekedési társaságra. Amint lehet, tárgyalást kezdeményezek a fővárossal, hogy például a HÉV, illetve a MÁV-Start párhuzamosságait kiküszöböljük. Ugyanígy meg kell oldani a BKV problémáit. Ez nemzetstratégiai érdek. Használni kell az uniós forrásokat, fel kell gyorsítani a felhasználásukat. Szeretném, ha a feltételes közbeszerzések rendszere kötelezővé válna, ha az egyablakos ügyintézés rendszere mindjobban elterjedne, illetve, hogy a nemzetgazdaságilag kiemelt projekteknek tudjunk afféle "buszsávként" prioritást adni.

- Nabucco vagy Déli áramlat?

- A kérdés így nem jó. Minden olyan projekt, amely Magyarország ellátásának a biztonságát növeli, jó és szükséges. Egyik sem tesz csodát. Mindkettő csak azt a többletkeresletet tudja majd fedezni, ami a következő években kialakul. Nem többet. A jelenlegi ellátási függőségünkön érdemben egyik sem változtat. Oroszországnak továbbra is szükséges és megbízható stratégiai partnernek kell lennie. A Nabucco esetében a kormányközi megállapodást mielőbb tető alá szeretném hozni. Erre jó alkalom lehet a jövő év eleji, Budapesten megrendezésre kerülő Nabucco-csúcstalálkozó.

"Egy politikus nincs a visszautasítás helyzetében"