Újabb kutatás igazolja, hogy nem könnyű nőnek lenni, kivált, ha valaki szakmai karriert akar csinálni, vagy egyszerűen csak meg akarja állni a helyét, és legalább akkora elismerést remél, mint amennyit a férfiak kapnak azonos teljesítményért. Az ország egyik vezető munkaerő-kölcsönző és humánerőforrás-kezelő cége, a Humán Rent Európa Csoport októberben ezerszemélyes felmérést készített a Tárkival együttműködve.

A megkérdezettek több mint fele szerint nőként nehezebb vezető szerepbe kerülni, mint férfiként. A válaszadók mindössze ötöde tartja úgy, hogy ez inkább vagy egyáltalán nem igaz, és 22 százalék azok aránya, akik úgy vélik, az állítás igaz is meg nem is. A férfiak 46 százaléka, a nők 61 százaléka ért egyet azzal, hogy a nőket hátrányok sújtják a munka világában. A probléma létezését minden negyedik férfi elutasítja. A diplomások 62 százaléka szerint viszont valóban ez a helyzet. A szakmunkások 49 százaléka is osztja ezt a véleményt.

Arra a kérdésre, hogy a gyermekvállalás után munkába visszatérő nők jobb, vagy rosszabb munkaerőnek számítanak-e, mint annak előtt, a válaszadók 62 százaléka felelte azt, hogy rosszabbnak, és csak hét százalékuk szerint válnak jobbá. A megkérdezettek 26 százaléka szerint nincs változás.

A munkavállalás és az anyaság közötti kapcsolat feszültségeit jellemzi, hogy a megkérdezettek többsége szerint csak nagy áldozatokkal vagy egyáltalán nem egyeztethető össze a kettő. A megkérdezettek mintegy fele van azon a véleményen, hogy valamelyik területen jelentős áldozatot kell hozni. A válaszadók harmada véli úgy, hogy a két feladat teljesen vagy kisebb áldozatok árán megfér egymás mellett.

A fővárosiak és a megyeszékhelyen élők közt vannak legtöbben, akik szerint kisebb áldozat árán is lehetséges egyszerre családanyaként és dolgozó emberként is helytállni - arányuk 40, illetve 38 százalék. A nem megyeszékhely rangú városok és a községek lakói szinte azonos mértékben gondolják úgy, hogy nagy áldozatot kell hozni vagy a karrier, vagy az anyaság területén, előbbiek 55, utóbbiak 54 százaléka van ezen a véleményen. A megyeszékhelyen lakók között válaszolták legtöbben, 17 százalék, hogy egyáltalán nem lehet összeegyeztetni a nők családanyai szerepét és karrierjét.

A válaszadók többsége szerint a nők karrierjében megjelenésüknek nagy, vagy kizárólagos szerepe van: 63 százalékuk van ezen a véleményen, míg mindössze 14 százalékuk gondolja azt, hogy ez csak kicsi szerepet játszik, vagy egyáltalán nincs jelentősége.

Arra a kérdésre, hogy mennyire zavarná, ha munkahelyén egy főnöknőtől kapna utasításokat, a válaszadók 76 százaléka választotta az "egyáltalán nem" kategóriát, és a megkérdezettek mindössze 23 százalékát érintené rosszul egy ilyen szituáció. Csakhogy a férfiak között tízből négyen felelték azt, hogy zavarná őket ha nő lenne a főnökük, a nők döntő többségének, kilenc tizedüknek a női főnök egyáltalán nem jelentene gondot.

A legtöbb előítélet a fővárosiakban él. Minél kisebb településen él a megkérdezett, annál valószínűbb, hogy egyáltalán nem zavarná, őket a női főnök. A községben élők 81 százaléka van ezen a véleményen, míg a budapestiek 62 százaléka fogadná csak el ezt a lehetőséget. A fővárosiak 36 százalékát kifejezetten rosszul érintené ez a helyzet.

A legfeljebb nyolc általánost elvégzettek 82 százalékát egyáltalán nem zavarná a női főnök, az érettségizettek 79 százaléka és a diplomások 73 azért el tudná viselni, ha egy nő irányítaná munkájukat.

A válaszadók 16 százalékát nem foglalkoztatja, hogy a nők kevesebbet keresnek-e férfikollégáiknál, de 46 százalékuk nagy jelentőséget tulajdonít neki. 34 százalékuk véli úgy, hogy a kérdés nem lényegtelen, ám csak kicsit tartják azt fontosnak.

A férfiak 19, a nők 13 százaléka tartja lényegtelennek a kérdést, de a nők 57 százaléka igencsak fontosnak tekinti.

Tévhit, hogy sokkal többe kerülnek

Ellentétben az európai országok többségével, Magyarországon 2003-ig a nők munkanélküliségének szintje elmaradt a férfiakétól, de 2004-ben már megegyezett vele, azóta pedig a nők körében magasabb az érték: 2007-ben a nők munkanélküliségi rátája 7,6 százalék volt, szemben a férfiak 7,1 százalékával.

Nők esetében a felvételi interjú során szinte kivétel nélkül rákérdeznek a családi, gyermekvállalási tervekre. Működik az üvegplafon: a nők előmenetelük során láthatatlan korlátba ütköznek, megrekednek a középvezetői szinteken, a legfelső vezetői körökbe kevesen jutnak el.

A keresetekben is változatlanul megvannak a különbségek. Bár az egyenlő értékű munkaért egyenlő bér elvének érvényesítésről jogszabályok rendelkeznek, a gyakorlatban ez továbbra sem valósul meg: 2004-ben a nők a férfiak bruttó keresetének 83,5 százalékát, nettó keresetének 89,5 százalékát kapták. Ez természetesen később, a nyugdíjak mértékében is megmutatkozik.

A munkaadók általában drágábbnak tartják a nők foglalkoztatását, főleg mert többletköltséget jelentenek a gyermekvállalással kapcsolatos kifizetések. Az ENSZ munkaügyi szervezetének, az ILO-nak egyik kutatása azonban kiderítette: a közhiedelemmel szemben a vállalatok nem járnak rosszul nők alkalmazása esetén: átlagosan még a gyermekgondozással kapcsolatos költségekkel együtt is, csak mintegy egy százalékkal kerülnek többe a cégeknek a nők, mint a férfi alkalma-
zottak. (P. Á. G.)