Paktum, punktum
A recesszióra válaszul jön az uniós élénkítési program, jövő szerdán jelenti be maga a bizottság elnöke, José Manuel Barroso, ám a részleteket brüsszeli szokás szerint hatalmas titkolózás és élénk kiszivárogtatási tevékenység előzi meg. Annyit lehet máris sejteni, hogy legalább az EU nemzeti össztermékének (GDP) az egy százalékáig terjed majd a pénzügyi csomag, azaz nagyjából 130 milliárd eurót tesz ki, s ennek nagy részét a tagállamok a saját büdzséjük lazítása révén állják. Ám egyes szakértők, például az osztrák központi bank elnöke, Ewald Nowotny - aki természetesen az Európai Központi Bank kormányzótanácsának is tagja - azt nyilatkozta a Financial Timesnak, hogy még ennél is nagyobb pénzügyi ösztönzésre lenne szükség, Németországban például a GDP két százalékára. Barroso elnök nem foglalt állást, bár jelezte, "érzékeli" a vitát, a találgatásokat. Aztán tegnap Lisszabonban egy konferencián megismételte: a beavatkozást időben kellene végrehajtani, de csak átmeneti jelleggel. Fiskális alapon jókora lendületet adni az uniós gazdaságoknak, de a stabilitási paktum keretén belül.
E szerződés kulcspontja, hogy a gazdaságoknak kiegyenlített költségvetési politikát kell folytatniuk, rossz időkben hiányukkal azonban elmehetnek a GDP három százalékáig is. Ám ezt a határt már most is sokuk átlépi. Az eurózónán kívül elsősorban Nagy-Britannia, amely a következő két évben öt-hat százalékos hiányt halmozhat fel, az övezeten belül pedig Írország ennél is nagyobbat, de Franciaország, Görögország, Portugália, Spanyolország is szabályt szeg, Olaszország pedig ezen a határon próbál ingadozni. Egyszóval lesz dolga a bizottságnak, amikor megindítja a túlzottdeficit-eljárásokat - márpedig megindítja. Erre utalt tegnap Joaquín Almunia illetékes biztos szóvivője, Amelia Torres, akinek legalább tizenöt kérdésre kellett válaszolnia. Kezdve attól, igaz-e, amit német és francia lapok írnak, hogy felfüggesztik a stabilitási paktumot. - Erről szó sincs! - mondta némi felháborodással a hangjában, s emlékeztetett az utóbbi hetekben elhangzott nyilatkozatokra, amelyek a rugalmasságra helyezték a fő hangsúlyt. Ezt a 2005-ös paktumreform során sikerült a szövegbe bevenni, s az elmúlt években Portugália és Magyarország esetében alkalmazták is, az említett államok végül is húzni tudták az időt, s a bizottság ehhez csendben asszisztált. Most is ez lesz, sugallta Torres, vagyis az érintett országoknak engedik majd, hogy csak szép lassan csökkentsék a hiányt, mert "rendkívüli időket élünk". A héten egyébként a brüsszeli Bruegel intézet közgazdászai éppen ennek az ellenkezőjével érveltek: elkerülhetetlen a nagyobb deficit, de a bizottságnak azonnal be kellene avatkoznia, s nem szabad éveket várnia.
Nyilvánvaló az is, hogy az egy- vagy kétszázalékos élénkítésben nem vehet részt minden ország, ezt igyekeznek hangsúlyozni Brüsszelben, ám láthatóan jó néhányan már elébe mentek a várható figyelmeztetésnek, s a hitelválság gazdasági következményeit látva kényszerűen megemelték a deficitet. Az eurózóna jelenlegi összesített hiánya ugyanakkor valóban kétszázaléknyi hiánynövelést tenne lehetővé, átlagosan. A nagy gazdaságok közül jó költségvetési helyzetben csak Németország van, s ő elmehetne a két százalékig is, de a jelek arra utalnak, hogy ellenáll a kísértésnek. Egy százalékot támogatna, de többet nem.
Ennek az az értelme, hogy az EU legnagyobb gazdaságaként a német sokat tehetne a kereslet, a fogyasztás serkentéséért, vagyis segíthetne másokon, de Angela Merkel kormánya "ingyen" nem feltétlenül teszi meg ezt a szívességet. Az említett Bruegel intézet szerint a német beavatkozás ára a költségvetési reform megindítása lehet a deficitet nagyon növelő államokban. A német ódzkodásnak más oka is van : a német megtakarítási ráta kiugróan magas, 11 százalékos volt, a bizonytalanságot okozó pénzügyi válságban 13 százalékra ugrott fel, vagyis meglehet: hiába raknak több pénzt az emberek zsebébe adócsökkentés révén, a polgárok azt inkább óvatosságból beteszik a bankba, és nem költik el.
Egy biztos: Barroso szerdán áll a sajtó elé, s akkor részletezi a bizottsági tervet. A recesszió ellensúlyozására sürgetni fogja a klímavédelmi és energiatakarékossági csomag elfogadását, hiszen az e tekintetben érdekelt cégeknek ez jó üzlet lehet, s e célokra érdemes költeni. Az unió költségvetése nem rugalmas, bővíteni nem lehet, de a fejlesztési, felzárkóztatási alapokban meghirdetett programokat át lehet csoportosítani, a kifizetéseket előre lehet hozni. S nem kerülheti meg az autógyárak támogatásának a kérdését sem. Az Európai Beruházási Bankot bevonják, s a pénzeket a kutatás-fejlesztésre, a "zöld" autók gyártására adják majd, de a bizottság nem kíván engedni az állami támogatás tilalmából, azaz nem nézné tétlenül, ha a tagországok egymás kárára próbálnának kiutat találni.
Azaz marad a paktum és az összes uniós szabály, s punktum. Legfeljebb a költségvetések szállnak el az egyre mélyülő válság miatt. De majd ha elmúlnak a rendkívüli idők, akkor vissza lehet térni a nem rendkívüli intézkedésekhez, s elégedetten nyugtázni, hogy az előírások, lám, megfeleltek a nagy kihívásoknak is.
