A szlovén szakszervezetek óriási patáliát csaptak a privatizáció hírére, szerintük ugyanis nem szabadna külföldieknek átengedni a nemzeti jelképnek számító, állami többségi tulajdonú, nyílt részvénytársaságként működő vállalat közel felét.

Az üzletlánc elődjét 1949-ben Zivila Ljubljana néven alapították, ebből lett 1953-ra Mercator. 1993-ban kezdődött el a privatizálása, igaz, meglehetősen óvatosan: állami vállalatok vehették meg a részvényei néhány százalékát.

Négy évvel később Zoran Jankovic - ma ő Ljubljana polgármestere - került az élére, akit később egyebek mellett azért menesztett a kormányfői posztról most leköszönő Janez Jansa, mert a nagy kockázat - nagy nyereség elvét vallotta, és a Balkánon kezdett el terjeszkedni. Ma már egyértelmű, hogy Jankovic jó irányt választott, hiszen a Horvátországban, Szerbiában, Boszniában, Montenegróban, Macedóniában, de Bulgáriában, sőt még Romániában is jelen lévő Mercator piacvezető lett a térségben, és bevétele - 1,3 milliárd eurót kasszírozott például 2008 első felében - közel 40 százaléka külföldről származik.

Arra a 48 százalékos részvénycsomagra lehet egyébként most licitálni, ami a Bosko Srot vezette Lasko sörgyár és az energiaszektorban, élelmiszeriparban, sőt még turisztikai beruházásokban is érdekelt, szintén állami holding, az Istrabenz és "kapcsolt cégeik" tulajdonában van. A szlovén lapok elemzői biztosak abban, hogy utóbbiakon keresztül jelentős pénzösszegek kerülnek majd magánzsebekbe is.

Ami biztos, egymilliárd euróra tartják a Mercator egészét, az eladásra kínált 48 százalékért pedig legalább 491 millió eurót, közel 133 milliárd forintot kellene kifizetni.