Az elmúlt hatvan év energiapolitikája alacsony fogyasztói árakkal tartotta fenn a nem túl racionális energiafelhasználást, hol a távfűtést, hol az olajjal vagy az olcsó szénnel, fával való fűtést preferálta. A háztartásokban használt energiát nem valós piaci áron értékesítették a magánfogyasztóknak, az ár szociális kérdéssé vált.

A legintenzívebb lakásberuházás 1971 és 1980 között zajlott Magyarországon: a technológia lehetővé tette, a politikai szándék és a gazdaság sürgette az iramot. A nagy lakásépítések kezdetén, a hetvenes évek elején még jelentősen megoszlott az otthonok fűtésére használt energiák fajtája. Akkoriban az építőipar - és ennek következtében a lakosság - az egyedi fűtési módokat preferálta, később azonban már jóval nagyobb súlyt kapott a távfűtés.

Az 1971-1975 között épült lakások 64 százalékát még egyedi fűtéssel adták át, majd ez az arány évről évre csökkent. A távfűtéses lakások jelentős része 1976 és 1985 között épült, akkor arányuk 35-38 százalék volt. 1986-1990 között az újonnan építet lakások ötödét távfűtéssel, mintegy negyedét egyedi fűtéssel és valamivel több mint tíz százalékát gázfűtéssel szerelték fel. 1991-től az új lakások majdnem fele gázt és/vagy áramot felhasználó fűtési lehetőséggel épült. A rendszerváltozást követően, a lakásépítés korszerűsödésével egyre népszerűbb lett a gáz és az áram: 2006-2007-ben már a lakások 90,3 százaléka a gázt felhasználó fűtési lehetőséggel készült. A távfűtés és az egyedi fűtési módok alkalmazása jelentősen visszaesett, az előbbivel az új lakások 2,4, utóbbival 5,6 százaléka épült.

Míg 1996-ban a lakások húsz százalékában (mintegy 800 ezer otthonban) volt távfűtés, 2006-ban ez 18,4 százalékra csökkent. A gázt a háztartások 58,9 százalékában (2,5 millió lakásban) használják fűtésre, a lakások további 22,7 százalékában (950 ezer otthon) egyéb fűtési módot alkalmaznak.

A távfűtött lakások kismértékű csökkenésének fő oka, hogy a lakók műszaki megoldási nehézségek és anyagi lehetőségek híján csak lassan tudnak leválni e szolgáltatásról. A távfűtés tényleges költségét a magas üzemeltetői és irodai apparátus terhe is jelentősen növeli. A távhő drága energiából való előállítása, továbbá a gépészeti berendezések "oszthatatlansága" és sok esetben a házak, lakások szeparálhatatlansága miatt azonban lényegében ki sem derül, hogy a távfűtés olcsó vagy drága fűtési módozat-e.

A gázfűtés hatalmas térnyerésének legfőbb oka a kilencvenes évek elejétől alkalmazott gázár-támogatási rendszer. Mára azonban világossá vált, hogy a költségvetés egyre kevésbé képes finanszírozni az emelkedő energiaárakat, s a kormányzat mind nagyobb mértékben kénytelen a fogyasztókra áthárítani a növekvő terheket.

Az építkező családok és beruházók csak azt követően kezdtek el alternatív energiaforrásokon gondolkozni, hogy drágává vált a gáz és az áram használata. A több évtizede épült lakások esetében igazán jó megoldás még nincs, mert ezek fűtését általában egyetlen erőforrás használatára tervezték. A hazai építtetők még kevés figyelmet fordítanak a takarékos, környezetbarát és többféle energiafelhasználás kombinációjára. Sokaktól ez ma el sem várható, hiszen a beruházási költségek igen magasak, és csak nagyon hosszú idő alatt térülnek meg.

A szerző az Ecostat tudományos munkatársa