Robert Pavlovic immár húsz éve gyűjti be nap mint nap a helypénzt az egyik zágrábi piacon. A 49 esztendős férfit néhány héttel ezelőtt azzal fogadták munkahelyén, hogy rendkívüli szabadnapot kap, és a cég legfőbb főnöke, Filip Borac helyettesíti majd. Pavlovic előbb nagyot nézett, majd átadta a számlatömböt és a pecsétet a vezérigazgatónak, de nem ment haza, hiszen igen kíváncsi volt rá, mi is történik majd.

Borac lelkesen szedte a pénzt, írogatta a papírokat, néha kétszer is, ha elfelejtette például az alapösszeghez az áfát hozzáadni. Közben elbeszélgetett a termelőkkel, kereskedőkkel, és rácsodálkozott, hogy többen is vannak közöttük, akik alig ötezer forintnak megfelelő összeget keresnek meg egy nap alatt, annyi kiadás, adó terheli meg a bevételüket.

- Több időt kellene eltöltenem terepen - summázta a tapasztalatait a zágrábi piacok ügyeit addig főleg íróasztala mögül ismerő és irányító Borac, egyike annak a négy horvát vezérigazgatónak, akiket a Jutarnji List napilap megkért arra, helyettesítsék egy napra valamelyik beosztottjukat.

Jadranko Robic, a vízügy vezére vízórákat olvasott le. A lakók kissé gyanakodva méregették az elegáns, öltönyös férfit, aki óvatlanul még be is mutatkozott - azonnal zúdulni kezdett a panaszáradat vízminőségről, tarifákról. Robicot óraleolvasó "kollégái" tréfából még egy föld alatti aknába is leküldték. A vezérigazgató javára írandó, hogy szó nélkül mászott volna le remek öltönyében, ha az első fokoknál nem állítják meg nevetve a többiek. - Nem gondoltam volna, hogy ilyen sok türelmet és odafigyelést igényel a közvetlen kapcsolattartás a fogyasztókkal - mondta Robic a különleges munkanap végén.

Ivan Tolic volt talán az egyetlen a vezérigazgatók közül, aki a szerepcserében "viszszaélt" a helyzetével. A zágrábi közlekedési vállalat első embereként, jegyellenőrként húzott le nyolc órát különböző villamosjáratokon, és több bliccelőt is büntetés nélkül elengedett. - De hiszen meg tudták magyarázni, miért nincs jegyük - érvelt, amikor alkalmi főnöke felelősségre vonta ezért. Tolic úgy nyilatkozott a nap végén, hogy szigorú szankcionálás helyett ezentúl nagyobb figyelmet fordít tájékoztatásra, azaz az utasok meggyőzésére, hogy vegyenek menetjegyet.

Igor Toljan eközben virágot ültetett az egyik parkban. A horvát főváros kertészeti cégének vezetőjét ámulva figyelték beosztottjai, milyen ügyesen és gyorsan dolgozik. "Tényleg érti a dolgát" - mondták róla elismerően a közös műszak után.

A szerepet cserélő vezérigazgatók mind azt állították, nehéz, de tanulságos feladatot kaptak, ám arra a kérdésre, belemennének-e abba, hogy valamelyik beosztottjuk átvegye egy napra a vállalat irányítását, mindannyian határozott nemmel feleltek.

A zágrábi piacozók nem tudták, ki szedi a helypénzt