Hitelkártya-használati szokásai ellentétesek a bank hitelezési politikájával - valami efféle indokkal mondta fel a közelmúltban a Citibank egy "tisztelt ügyfél" bankkártyaszerződését. Az ügyfél meg nem értette, hiszen hosszú évekig nem tett egyebet, mint a kártyáról - amúgy elég nagyvonalúan - költött, majd a megadott határidőre visszafizette a felhasznált összeget. Vagyis: kínosan ügyelt rá, hogy éljen a pénzintézet honlapján ma is olvasható lehetőséggel, amely szerint "ön 51 napig kamatmentesen használhatja a bank pénzét". Hát ő használta. Igaz, egyszer késedelembe esett, és a feledékenység mindjárt több ezer forintjába került.

Attól kezdve még gondosabban járt el. A bank azonban nem becsülte igyekezetét, és váratlanul felmondta a szerződést. Amit mellesleg a telefonos ügyfélszolgálat munkatársai sem értettek. Többszöri érdeklődésre is azt mondták: a számlák egyenlege alapján csak arra gondolhatnak, hogy tévedés történt, és a melléfogást bizonyára hamarosan korrigálják. Majd elnézést kértek az okozott kellemetlenségért - például azért, mert az ügyfél a banktól kapott másik kártyájával nem tudta az interneten keresztül fizetni a közüzemi számláit -, s ígérték, hogy újabb levélben szolgálnak majd magyarázattal.

Szolgáltak is: a "tisztelt ügyfél" arról értesülhetett, hogy nemcsak a kártyahasználati szokásait kifogásolják, hanem már hitelképtelennek is találtatott. Legalábbis nehéz más következtetésre jutni abból, hogy észrevételeire a következő lakonikus választ kapta: "a kártya érvényessége a bank általi hitelbírálat eredményétől függően automatikusan meghosszabbodik". De nem hosszabbodott meg, s mert a szerződést maga nem mondta fel, ezért - noha jövedelme inkább nőtt, mint csökkent - nyilván a hitelképességével támadt baj.

Vagy talán azzal, hogy a hitelkeretét mindig precízen feltöltötte, és így kevés vagy talán semmi hasznot nem hajtott a pénzintézetnek. Ám hogy erről van-e szó, nem derül ki. Ezért jobb lett volna, ha már a felmondást sem indokolják - a szerződési feltételek alapján megtehetik -, mert a következetlen magyarázkodás alapján úgy fest, mintha a banknak igazából a saját, sokat reklámozott üzleti konstrukciójával lenne baja.

Az ügyfél nem adta fel. Az internetes tranzakciókhoz szüksége volt ugyanis megfelelő kártyára, és a történtek dacára a megszokott pénzintézete honlapján igényelt újat. A praktikus szempontok mellett az is izgatta, hogy végképp hitelképtelennek minősítették-e. Ezért érdeklődéssel várta, mi történik, de amikor egy hétig választ sem kapott, beletörődött: máshol kell próbálkoznia.

Ám váratlanul jelentkezett egy üzletkötő, és annak rendje-módja szerint gyorsan aláírták a szerződést is. Emberünk ennek ellenére sem volt túl optimista, mert azt gondolta, hogy a bank következetesnek bizonyul, és ha már korábban nemkívánatos minősítést kapott, az újabb hitelbírálat során megint elvérzik. Ám nem ez történt. Sőt ezúttal arany hitelkártyát kapott, a korábbinál nagyobb felhasználható kerettel. A kártyát sikerült is aktiválni, így nyilvánvalóvá vált: nem tévedés történt, és a bank a "tisztelt ügyfelet" talán mégsem utálja annyira. Hogy álláspontjuk miért vett gyökeres fordulat, ugyancsak a Citibank titka marad.

Most már csak az a kérdés, miként kell úgy használnia a hitelkártyáját, hogy az ne sértse a pénzintézet hitelezési politikáját. Talán halmozzon fel tetemes adósságot az ügyfél? Vagy vegyen fel sokszor készpénzt, amiért borsos díjat és súlyos kamatot számítanak fel?

Korántsem biztos, hogy ez a jó megoldás, mert a bank telefonos ügyfélszolgálatának egy munkatársa a kártya aktiválásakor nyomatékosan hangsúlyozta: érdemes ügyelni rá, hogy a készpénzfelvétel vagy a felhasznált hitelkeret kései kiegyenlítése többletköltséget jelent. Tehát közvetve ugyan, de óva intette az ügyfelet attól, hogy felelőtlenül költekezzék.

Akkor viszont mondja meg már valaki, mi a fenét várnak tőle?