A kormányok - itt elsősorban az amerikai és a brit kormányról beszélek, mivel a magyar helyzetet nem ismerem - félmunkát végeztek, amikor az amerikai és a brit bankok egy részét államosították, vagy nagy állami tőkeinjekciókkal állították helyre fizetőképességüket - mondta Ann Pettifor, a londoni Új Gazdaság Alapítvány tudományos műhely vezető elemzője. A közgazdász - aki 2006-ban megjelent könyvében már megjósolta, hogy a következő nagy világválság egy amerikai hitelválságból indul ki - úgy véli, az eladósodott háztartások megsegítése még fontosabb lenne, mint a bankoké. Szerinte a háztartások válsága a fogyasztás csökkenéséhez vezet, ami a keresletcsökkenésen keresztül a válságot a pénzügyi szektorról a reálgazdaság többi szektorára is kiterjeszti.

Ann Pettifor

A közgazdász asszony általában azt tartja helyesnek, ha a háztartások a helyi valutában veszik fel a hiteleket, így nem vállalnak számukra áttekinthetetlen árfolyamkockázatot. Az állami pénzből megsegített bankokat ezzel szemben az államnak arra kellene köteleznie, hogy a jövőben csak az adós fizetőképességét nem meghaladó hiteleket nyújtsanak.

A válság gyökere a keynesiánus közgazdász szerint egyébként abban rejlik, hogy míg a jegybankok ma már lényegében a világon mindenhol az infláció féken tartását tekintik fő céljuknak, a vagyontárgyak árának inflációját nem akadályozzák meg. Ann Pettifor a budapesti Ybl Klubban tartott előadásán elmondta, hogy korlátozni kellene a kereskedelmi bankok pénzteremtő képességét. Szerinte a bankok a hetvenes évek eleje óta egyre nagyobb mennyiségű hitelt öntenek a gazdaságba, és ezzel inflációt gerjesztenek. Ez nem a fogyasztási javak vagy a bérek emelkedésében jelenik meg, hiszen azokat a magas kamatokkal kordában lehet tartani. Ezzel szemben a vagyoni jellegű javak, köztük az ingatlanok ára, amely korábban meglehetősen stabil volt, az utóbbi 30-35 évben folyamatosan emelkedett. Ezzel fújták a lufit, amely most kipukkant. Eközben a bérjövedelmek aránya a GDP-n belül folyamatosan csökkent. Így az egyre drágább lakóingatlanokat a csökkenő jövedelmű középosztály csak hitelből tudta megvenni, így beindult az eladósodottsági spirál - vélekedett a közgazdász.

A válság szerinte azért mélyül egyelőre tovább, mert jelenleg senki sem tudja, hogy az ingatlanok árának csökkenése meddig fog tartani. Az Egyesült Államokban még csak három éve tart az áresés, Japánban 18 éve - tette hozzá. Amíg a bankok nem látják, hogy meddig esnek az árak, felbecsülni sem tudják, hogy banki partnereik könyveiben mennyi vissza nem fizethető adósság halmozódik fel. Amíg ez nem látható, addig pedig hitelezni sem mernek egymásnak.

A közgazdász asszony úgy véli, a jelenlegihez hasonló recesszió idején a fejlett országok jegybankjainak az alapkamatok csökkentésével kellene pénzhez juttatniuk a gazdasági szereplőket és így élénkíteni a fogyasztást és a termelést. A magyarországi helyzetet speciálisnak tartja, hiszen a magyar alapkamat szerdai 3 százalékos emelése az amúgy is igen magas 8,5 százalékos szintről egy kényszer eredménye, amit spekulatív befektetők teremtettek. Szerinte az országok kitettségét a spekulációs tőke ki-be áramlásának azzal lehetne erősen mérsékelni, ha korlátoznák, vagy legalábbis kontrollálnák a szabad tőkemozgást.

Szükségtelen és igazságtalan lenne a devizában eladósodottak kormányzati megsegítése - vélekedett az Ybl Klub rendezvényén részt vevő Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő igazgatója. Szerinte 10-15 százalékos árfolyammozgás nem olyan mértékű, amely indokolttá tenné a mentőakciót. A devizában hitelt felvevők tisztában lehettek azzal, hogy bizonyos árfolyamkockázatot vállalniuk kell. A szakértő a jegybankelnökhöz és az elemzők többségéhez hasonlóan úgy vélte, hogy igazságtalan lenne a többi adófizetővel megfizettetni a devizában hitelt felvevők többletköltségeit.