A bankok és takarékpénztárak most óvatosan köröznek a kinyújtott állami kéz közelében. Egy biztosnak tűnő jelölt már van: a tartományi tulajdonban lévő Bayerische Landesbanknak állítólag 3-5 milliárd eurós tőkeinjekcióra van szüksége, miután a büszke bajorok alaposan elspekulálták magukat a tengerentúli jelzáloghitelekkel.

Szakértők szerint sokakat visszariaszt, hogy beárnyékolja hírnevüket, ha az állami védőernyő alatt keresnek menedéket, s egyben komoly versenyhátrányt szenvednek az ugrásra kész konkurenciával szemben. A stigmatizálástól való félelemre csak ráerősített Josef Ackermann, a Deutsche Bank első embere, aki 150 menedzser előtt azt találta mondani: szégyellné magát, ha el kellene fogadnia az állam pénzét. A Németországban alapvetően közutálatnak "örvendő" Ackermann-nal szemben Martin Blessing, a Commerzbank-Dresdner Bank főnöke úgy fogalmazott: egy bankárnak igenis kötelessége mérlegelni, szüksége van-e állami segítségre.

Ackermann nyilatkozatát rendkívül élesen utasította viszsza a német kormány helyettes szóvivője. Thomas Steg a vezető német kereskedelmi bank főnökének megnyilvánulását aggasztónak és elfogadhatatlannak nevezte. Franz Müntefering, a keresztény pártokkal együtt kormányzó szociáldemokraták elnöke arra intette Ackermannt: jól gondolja meg, miket nyilatkozik e vészterhes az időkben. A 60 éves csúcsbankár a minap azzal borzolta a kedélyeket, hogy rászoruló munkatársai javára lemondott idei bónuszáról. Sokan önteltségnek tartják, hogy Ackermann úgy gondolja: több mint 1,5 millió euró éves fizetésén kívül neki még bármiféle prémium jár egy ilyen katasztrofális évben.