Módosítás adótörvény nélkül
Bár néhány régen várt könnyítés szerepelt a jövő évi adótervek között, a cégek többsége nem érzett volna nagy javulást. A Pénzügyminisztérium ugyan visszavonta az adótörvény-javaslatot, és újabbat az idén már be sem akar nyújtani. Az az elképzelhető, hogy az adóegyszerűsítésről szóló részek azért bekerülnek a parlament elé, egy másik, már beterjesztett törvényjavaslat "farvizén". A törvényjavaslatot tehát valószínűleg nem dobják ki teljesen az ablakon, de bizonytalan, hogy melyik részét terjesztik újra a parlament elé.
De mit is vesztenek vagy nyernek a visszavonással a válallkozások? Az eredeti elképzelés szerint megszűnt volna a 2006 őszén bevezetett, négyszázalékos különadó. Ennek árát azonban megkérte volna a pénzügyi kormányzat, hiszen a 170 milliárdos bevételt jelentő adó kivezetésével mindössze 25 milliárdos könynyebbséget élveztek volna a cégek.
Miközben a társasági adó kulcsa 16-ról 18 százalékra nőtt volna, számos adóalap-csökkentő tételt elvett volna a kormány. A legnagyobb érvágást talán a helyi iparűzési adó levonhatóságának megszüntetése jelentett volna. Az eredeti tervezet szerint jövőre nem csökkentette volna egy vállalkozás adóterhét az adományozás, és a képzőművészeti alkotások közül is csak a kortárs művek vásárlásakor lehetett volna levonni a vételárat az adóalapból. Megszűnnének a számviteli elszámolások miatti korrekciók, valamint a követelések értékvesztéséhez, a hitelezési veszteséghez és a nem realizált árfolyam-különbözethez kapcsolódó korrekciók. A fejlesztési adókedvezmény és a volt off-shore cégek számára létfontosságú jogdíjkedvezmény így is, úgy is megmarad. Pozitív változás lett volna, hogy már nem kellett volna az APEH-hel engedélyeztetni a veszteségelhatárolást, viszont átalakulásnál, kedvezményezett eszközátruházásnál szigorodott volna a levonhatóság szabályozása.
Ördög a részletekben
Az eredeti tervben a kapcsolt vállalkozásokat érinti, hogy már nem csak a normál ügyleteknél várhatná el az APEH a piaci ár alapján történő adózást. (Ha a vevő magyarországi cég, és bőven a piaci ár felett határozzák meg egy ügylet árát, akkor a magas költséggel csökkenthető az itteni adóalap és adó, míg a külföldi - például anyacég - adóalapja növelhető.) A piaci ármeghatározást az apportokra is kiterjesztenék, ha azzal a kapcsolt vállalkozás többségi befolyást szerez. Emellett bővülne azon adózók köre, amelyeket kapcsolt vállalkozásnak tekinthet az adóhatóság. Ide tartozna két vállalkozás, ha azokban közeli hozzátartozók rendelkeznek többségi irányítást biztosító befolyással, a külföldi vállalkozás és a belföldi telephelye, valamint a belföldi adózó és külföldi telephelye is. Régen várt kedvező változás lett volna a 35 százalékos osztalékadó megszüntetése - ezt a mértéket amúgy sem sokan voltak hajlandók megfizetni -, s 25 százalékos adóval lehetett volna számolni.
Változtatni akarták a helyi iparűzési adó (hipa) alapját is: kedvezmény járt volna a a kutatás-fejlesztési kiadások után, és nem kellett volna adózni a külföldi telephely bevétele után, ha már külföldi önkormányzatnak fizettek utána. A jogdíjbevételeknek viszont csak a fele, nem az egész lett volna levonható. A hipa is önbevallásossá akarták tenni, míg most az önkormányzatok határozatot küldenek a vállalkozóknak a fizetendő adóról.
Számlatizedelés
Áprilistól akarta csökkenteni a pénzügyi tárca a munkáltatói járulékok, összesen négy százalékponttal, minden munkavállaló esetében a minimálbér kétszereséig. A munkáltatói tb-járulék havi 143 ezer forint bruttó fizetésig 26,5, fölötte 29 százalék lett volna, a munkaügyi alapba fizetett munkaadói járulék a 143 ezres jövedelemhatárig 1,5, majd 3 százalék. Ez személyenként havonta mintegy 5500 forint könnyebbséget adott volna a 143 ezres jövedelemsávtól felfelé - amit szükséges, de túlzottan kis lépésnek tartottak a szakértők.
Az adminisztrációs könynyítésekből még lehet valami. Nézzük, mi van a volt csomagban. Adminisztrációs könnyítés, hogy a kisebb adókat jövőre a járulékalap szerint lehetne számítani, s a különféle adókat, járulékokat már kevesebb számlaszámra is át lehetne utalni, ha valaki azt akarja. Gyakorlatilag a 12-i és a 20-i határidővel fizetendő közterheknek készítenének egy-egy számlát, az ide érkező összegeket az APEH osztaná szét a különféle adószámlákra. A tervezet szerint ez csak lehetőség, élni nem kellene vele - az evásoknak ez például negyedéves bevallással járna az éves elszámolás helyett.
A bérekkel kapcsolatos adminisztrációs tehert annyiban növelték volna, hogy ismét kötelezővé tették volna a munkáltatónak megállapítania az alkalmazott személyi jövedelemadóját, ha az illető azt január 31-ig kéri (eddig február 15-e volt a határidő). Pluszteher lett volna a háromszorosára emelkedő rehabilitációs hozzájárulás a húsz főnél többet foglalkoztató cégeknek, ha nem alkalmaznak csökkent munkaképességűt.
A gazdaságfehérítés érdekében több újdonságot felvetett a PM, ami a legtöbb esetben adminisztrációs többletterhet is jelenthetett volna. Az átalányadózó vállalkozóknak - így az evázóknak is - gyűjteniük kellett volna a számlákat. Ha nem, a beszerzés értékének húsz százaléka büntethetők. A viszavont javaslat átalányadózók körét az eddigi évi 8-ról 15 millióra emelte az általános és 40-ről 100 millióra a kereskedőkre vonatkozó árbevételi határ a visszavont javaslat.
Nem vehetjük készpénznek
A közbeszerzésben részt vevő cégek január 15-től nem kaphatták volna meg a havi szinten 200 ezer forintot meghaladó megbízási díjukat, ha nem mutatnak be nullás adóigazolást, vagy nem szerepelnek a pozitív adóslistán.
A készpénzforgalom korlátozása végett előírta volna a kormány, hogy a cégek 250 ezer forint felett csak átutalással fizethetnek egymásnak - itt is 20 százalékos mulasztási bírsággal. A folyamatosan fizetendő ügyleteknél havi szinten kellett volna kalkulálni a 250 ezres határral, az egy ügylethez tartozó kifizetéseket öszszevonatták volna, hogy ne lehessen elaprózással elkerülni a banki utalást. A béreket és a húszezer forintnál nagyobb kifizetéseket is csak utalni lehetett volna. A javaslat szerint csak abban az esetben, ha van az alkalmazott lakóhelyén bankautomata. Egy MSZP-s módosító indítvány azt javasolta: a munkavállaló választhasson, hogy átutalással vagy postai utalvánnyal kéri fizetését. Ismét megpróbálkoztak a vállalkozások házipénztárának (napi átlagos záró készpénzállomány) a korlátozásával.
A nagyobb szigort talán a bírságolási gyakorlatban is megjelent volna. A feketefoglalkoztatásért és a számlaadás elmulasztásáért például már a bérszámfejtő, illetve az üzletvezető is büntethető lett volna, legfeljebb 500 ezer forintra. A szándékos adócsalók adóbírsága pedig a hiányzó adó 50 százalékáról háromnegyedére akarták emelni. A revizor a mainál jóval több esetben alkalmazhatott volna becslést ellenőrzéskor: szakértői kalkulációk segítségével megmondhatta volna, mennyire taksálja a cég bevételét, jövedelmét, így adóhiányát, s ha ezt sokallja a vállalkozó, nála van a bizonyítási teher.
Befékezett javaslat
A visszavont adótörvény egyik nagy újdonsága a cégautóadó volt, amely alapján sokkal több céges autó után kellett volna adót fizetni, mint most, igaz, egyenként kevesebbet. A gépkocsi kora szerint korrigált vételár hét százalékában határozták meg a tehert, fizetni pedig a gépkocsi tulajdonosának kellett volna. Akkor is, ha magánszemély, és költséget számoltak el az autóra.
