A vasárnapi euróövezeti csúcstalálkozó ajánlásainak fényében az európai országok tegnap sorra jelentették be a bankrendszert óvó akciókat, eurómilliárdok tucatjait szentelve az újratőkésítésnek és a hitelgaranciáknak. Ennek nyomán aztán tegnap tömérdek kérdéssel bombázták az unió pénzügyi biztosának szóvivőjét, hogyan is kell értelmezni a maastrichti szerződést és a stabilitási paktumot. Minthogy kellő előrelátással 2005-ben megreformálták a merev rendszert, amely a költségvetési hiányra, az államadósságra, az inflációra és kamatra tartalmaz korlátokat, a tagországok immár hivatkozhatnak a rendkívüli helyzetre, ha esetleg átlépik a megengedett határokat.

Ezt a lehetőséget idézte fel válaszaiban hétfő délben, a szokásos bizottsági tájékoztatón Amelia Torres, Joaqiun Almunia biztos szóvivője, aki rámutatott: a pénzügyi válság nyomán romlik a gazdasági helyzet, ez pedig értelemszerűen nyomás alá helyezi a nemzeti költségvetéseket. A vártnál lassúbb növekedés miatt kevesebb bevétel folyik be az államkasszába, míg például a növekvő munkanélküliség miatt magasabb a szociális kiadás. A pénzpiacokat azonban helyre kell állítani, ez a feladat elsőbbséget élvez, így a stabilitási paktumot a megengedett rugalmassággal kell kezelni.

A bankokban vásárolt részesedés főként az államadósságot növeli, de vélhetően csak átmenetileg. A stabilitási paktum szerint persze a GDP hatvan százaléka fölé csúcsosodó adósságnak csökkenő irányzatot kellene mutatnia, de ettől most eltekintenek Brüsszelben. Aminthogy a szóvivő igen óvatosan fogalmazott, amikor azt mondta: nem bátorítják az tagországokat a GDP három százalékánál magasabb költségvetési deficit megcélzására sem. Szakértők azért emlékeztettek rá Brüsszelben: az államadósság növekedése folytán emelkedő kamatteher a büdzsét terheli.

A Bizottság november harmadikán áll elő az őszi gazdasági előrejelzésével, amely tartalmazhat utalásokat a változó pénzügyi egyensúlyi helyzetre, de teljes képet nem adhat, hiszen az adatok bekérésével és elemzésével nem várhat a Bizottság november másodikáig. Így a decemberben benyújtandó stabilitási és konvergencia- programok tanulmányozása nyomán lehet majd érdemi információhoz jutni, hogy valójában mennyibe is került Európának a válságkezelés.