A válság vagy hozza, vagy viszi a pénzt a magyar műtárgypiacon
Ma már ott tartunk, hogy egy-egy kiemelkedő Munkácsy, Gulácsy vagy Csontváry árverezése önmagában nagyobb bevételt jelent, mint annak idején egy komplett árverés leütési összege. Igaz, a műtárgyak ára nálunk sokáig valóban nyomott volt - a legutóbbi években viszont sokak szerint már a túlértékelődés veszélye fenyegeti az amúgy is manipulált piacot.
A jelenlegi kritikus pénzügyi helyzetben kétféle vélekedés terjed a gyűjtők körében. Akad közöttük, aki besszre játszik. Ők úgy gondolják, hogy a vásárlók az adott körülmények között könnyen óvatossá válhatnak, különben is: a műtárgypiacon befektetési szándékkal mozgó szereplők egy részét a tőzsdei árfolyamzuhanás miatt érzékeny veszteségek érték mostanában. Ezzel szemben mások úgy vélik: a tőzsdei folyamatok eddig sem befolyásolták különösebben a műtárgypiacot, idén ősszel sem lesz ez másként. Sőt a morózus gazdasági kilátások akár még jótékonyan is hathatnak az üzletmenetre, hiszen válságok idején az emberek tartós értékekbe igyekeznek menekíteni megtakarításaikat. Most elválhat, mennyire is tekintik Magyarországon a tehetősebb rétegek értékálló befektetésnek a műtárgyvásárlást; pontosabban: magyar mesterek műveinek bespájzolását. Hiszen ezek ára máris magasabb nálunk, mint bárhol a világon (ami végül is természetes) - csakhogy nem hagyható teljesen figyelmen kívül az a körülmény, hogy közülük legfeljebb tucatnyian számítanak igazi világmárkának - "piacképesnek" New Yorkban, Párizsban, Londonban vagy Tokióban is.
Kínálatban mindenesetre most nem lesz hiány a két piacvezető aukciósháznál. Árverési kollekciójuk kifejezetten igényes, nincs híján a gyűjtői szíveket megdobogtató műveknek. Ezekben a napokban a legtöbb szó persze Bortnyik Sándor frissen hazakerült Lámpanyújtójáról esik, de ezen kívül is szép számmal akadnak kapitális darabok a felhozatalban. Köztük Tihanyi Lajosnak a szintén mostanában hazavándorolt 1920-as önarcképe és Czóbel igen korai virágcsendélete. Több remekművével van jelen az aukcióstermekben például Szőnyi István, Bernáth Aurél vagy Mednyánszky László is. De figyelemre méltó a kortárs anyag is - jelentős Csernusokkal, Laknerekkel, Fehér Lászlókkal, Deimekkel, Válikkal ékesítve.
Külön érdekességet kölcsönöz a szezonnak, hogy Kieselbach most viszi kalapács alá a K&H Bank gyűjteményének több mint 30 darabját - tegyük hozzá: általában kifejezetten méltányos indulóárral. (K. T.)