A francia elnök által sebtében összehívott európai minicsúcs lényegében arra szorítkozott, hogy az utóbbi egy-két hétben elhangzott nyilatkozatokat összefésülje. Így több pénzt költhet az Európai Beruházási Bank a kis- és középvállalkozások finanszírozására, rugalmasabban értelmezik az európai versenyjogot és a stabilitási paktum előírásait, nem hagynak veszni fizetőképes bankot a piaci likviditáshiány miatt, a bedőlő bankok vezetőit megbüntetik, s megvizsgálják, módosíthatók-e a számviteli és a felügyeleti szabályozások az észszerűbb eszköznyilvántartás és a jobb átláthatóság érdekében.

Európai közös akciót azonban nem hirdettek meg a részvevők, sőt Angela Merkel német kancellár leszögezte: minden kormány a saját országáért felelős, s ott kell mindent megtennie a válság enyhítésére, a betétesek védelmére. A szombat délutáni, négyórásra sikeredett eszmecserén a francia, a brit, a német és olasz állam-, illetve kormányfő vett részt, valamint Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke és Jean-Claude Juncker, az euróövezeti pénzügyminiszterek elnöke.

A megbeszélés előtt az Élysée-palotában járt Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ügyvezető igazgatója, aki az amerikaihoz hasonló egységes és átfogó európai választ sürgetett. Ezt a felvetést a részvevők azonban nem hallották meg. A jobb együttműködés szükségességét azért elismerték, hiszen az egyik kormány pénzügyi lépése nagyon is érintheti egy másik ország pénzügyi helyzetét a határokon átnyúló banki tevékenységek miatt. Ezért is érték bírálatok a mini-csúcstalálkozót. Finnország és Spanyolország például lényegében értelmetlennek nyilvánította az öszszejövetelt, hiszen az utóbbi időben például az ír vagy a görög kabinet által nyújtott betétgarancia borzolta a kedélyeket, miközben nagy bankmentő akciót a Benelux államok hajtottak végre, amelyek szintén nem vettek részt a tanácskozáson.

Az euróövezet pénzügyminiszterei ma találkoznak Luxemburgban (októberben itt zajlanak a miniszteri tanács rendezvényei), aztán kedden a huszonhetek tárcavezetői is csatlakoznak, s alighanem megvitatják majd a felvetéseket, különös tekintettel például a szabályok rugalmas kezelésére, a bankmentés államadósságot és esetleg büdzsédeficitet növelő hatására, s annak összefüggésére a maastrichti előírásokkal. Az amerikai kongresszus által elfogadott csomag legalább 700 milliárd dollárba kerül, s számítások szerint az Egyesült Államok államadóssága az ötvenes évek óta most először lépi át a GDP 70 százalékát. Az európai országokat eltérően érinti a pénzügyi válság, és az egyensúlyi helyzetük is más és más. De a recesszióban lévő Franciaország mellett például a GDP majdnem száz százalékáig eladósodott Belgium is érdekelt lehet az előírások lazításában. Az uniós tagok elvileg legfeljebb hatvan százalékig adósodhatnak el, a költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP három százalékát. A lassú növekedés és a bankok miatti esetleges tetemes kiadások azonban most kikezdik a szabályt, amelynek eltörlése, felfüggesztése nem képzelhető el, de a helyzethez illő értelmezése igen.

S miközben Európában fel-felvetik, hogy az Egyesült Államok pénzügyi hegemóniája, sőt világgazdasági és világpolitikai befolyása hanyatlóban van a pénzügyi zűrzavar miatt, a Chicago Tribune például azt írta, hogy az európai országok élesen megosztottak, s nem tudnak közös nevezőre jutni, együtt cselekedni. Ezt alátámasztja, hogy Belgium a hét végén egyedül maradt a Fortis bajainak kezelésével. Az előző hét végén még Trichet is Brüszszelben járt, s az EU versenyügyi biztosa is konzultált - nehogy állami támogatást kapjon a csőd szélére sodródott benelux óriásbank és biztosító. Igaz, a bukás oka a tavalyi ügyletben keresendő, amikor a Fortis beszállt a holland ABN Amro feldarabolásába, s 24 milliárd eurót ígért. Ezt a pénzt a globális válság elmélyülése miatt nem tudta összeszedni.

Egy hete a holland, a belga és a luxemburgi kormány összesen 11,2 milliárd eurót tett be a bankba, 49-49 százalékos állami részesedést szerezve a pénzintézet hollandiai, belgiumi és luxemburgi részlegeiben. Péntek este ezt a megállapodást felmondták, a Fortist lényegében feldarabolták, s Hága száz százalékot szerzett 16,8 milliárd euróért a hollandiai tevékenységben, ideértve a biztosítótársaságot és az ABN Amrót is. Nyilvánvalóan jóval ár alatt szállt be, ám a kiadás így is hatalmas, függetlenül attól, hogy az államháztartásban csak parányi hiány mutatkozik.

A hágai döntés nyomán Belgium (és Luxemburg) nehéz dilemma elé került: mit tegyen a nála maradt Fortis-részekkel? Növelje tulajdonát száz százalékra, vagy adja el őket? A hét végi brüsszeli válságtanácskozáson az utóbbit erőltették, s felújították a francia BNP Paribas-val a megelőző hét végén megszakított tárgyalásokat. Yves Leterme belga miniszterelnök mindenesetre azt mondta vasárnap délután, hogy nem sietik el a Fortis értékesítését, de a hétfői tőzsdei nyitás előtt beszámolnak a fejleményekről.

Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke. Szoros megfigyelés