A szedálásra szükség is van annak tükrében, hogy a pénzügyi felügyelet adatai szerint a hazai nyugdíjpénztárak mintegy 185 milliárd forintot veszítettek a befektetéseiken. Igaz, az év első felében - a bankbetéteken kívül - jószerével nem volt olyan befektetési forma, legyen szó kötvényekről vagy részvényekről, amelyeken nyerni lehetett volna.

Azoknak a vesztesége, akiknek a megtakarítása "konzervatív" portfólióban, azaz túlnyomórészt állampapírokban van, átlagosan egy százalék volt - összegezte a tájékoztatón Hamecz István, az OTP alapkezelőjének elnöke, az MNB korábbi alelnöke. A kiegyensúlyozott portfólió gazdái, akik kockázatosabb papírokat is birtokolnak, mintegy hétszázalékos veszteséget szenvedtek el. Igazán nagyot a dinamikus portfólióba (nagyobb arányban részvényekbe) feketetők buktak. Ám ez Hamecz szerint csak akkor valós veszteség, ha valamilyen módon realizálják, tehát valaki kiveszi a pénzét a pénztárból, vagy éppen most dönt úgy, hogy átlép egy kevésbé kockázatosnak mondott portfólióba. A pénztártagok többnyire azt kérik számon a szakembereken, miért nem látják előre a folyamatokat, miért nem adnak el a csúcson, és miért nem vesznek a mélyben. Erre Hamecz István egy nemzetközi modellkísérlet eredményét hozta fel. E szerint az, aki egy nappal előre látta volna a tőzsdei eseményeket, 158 százalékos éves hozamot ért volna el 1980-tól napjainkig. A valós hozam viszont éves szinten 9,8 százalék volt, ami azonban még mindig meghaladta az államkötvények teljesítményét.

Az elmúlt évek teljesítményét, az éves átlagban háromszázalékos reálhozamot - amit még nemzeti bankosként szerénynek ítélt - Hamecz annak a számlájára írja, hogy a folyamatok rossz irányba mentek, elsősorban a szabályozás elégtelensége és a pénztárak óvatossága miatt. Optimizmusra az adhat okot - állapította meg -, hogy e téren kedvező fordulat történt. A választható portfóliók - amelyek bevezetése jövőre minden magánpénztár számára kötelezővé válik - jóval személyre szabottabb, rugalmasabb vagyonkezelést tesznek lehetővé. A kérdésre: mekkora lesz a teljesítménybeli különbség azok között, akik még múlt év végén, a csúcson kezdték el a részvények vételét, vagy akik a besszben vásároltak, Hamecz válasza az volt, hogy évtizedes távlatban minimális, amit bőven ellensúlyoz egy jó vagyonkezelési politika.

Hosszú távon nincs alternatívájuk a pénztáraknak - vélte Lehoczky László, az MKB-pénztárak ügyvezető igazgatója, elismerve azt, hogy a társadalombiztosítási nyugdíjhoz viszonyítva most nem tűnik megnyugtatónak a magánpénztárak teljesítménye. De a "tb-láb"-ra is jöhetnek még szűk esztendők - célzott a várható szigorításokra. Sok pénztártag azonban valóban most jött rá arra, hogy ez a befektetés másként működik, mint egy egyszerű pénzbetét. Ezzel együtt ő azt ajánlotta - főleg az önkéntes pénztári tagoknak -, hogy most ne hagyják ki az adókedvezményes kiegészítés lehetőségét, mert ilyenkor érdemes beszállni.

Hosszabb és összetettebb folyamatra kell felkészülni, mint 2003-ban, amikor szintén fekete évük volt a pénztáraknak. Hamecz szerint is "komoly" a helyzet, annyira azonban nem, hogy ekkora válság csak százévenként egyszer fordulna elő - mint Greenspan, az USA jegybankjának volt elnöke állapította meg a minap. Akinek egyébként - hangzott el - komoly a szerepe abban, hogy a folyamatok így alakultak, mert minden alkalommal rendbe rakta a tőkepiacot, megsegítve a szereplőket, akik egy idő után azt hitték, bármit megtehetnek.

A jövő évi adóváltoztatási tervek között szerepel a cafeteria rendszerének átalakítása: a munkáltatói pénztári támogatásokra és a pénztártagok által befizetett kiegészítő tagdíjakra is kivetnék a 11 százalékos egyösszegű egészségügyi hozzájárulást (eho), valamint a társasági nyereségadó alapja a munkáltatói adománnyal nem lenne csökkenthető. Ezt a pénztárak egybehangzóan ellenzik - mondta Juhász Istvánné, a Stabilitás főtitkára a pénzügyi tárcánál folytatott tárgyalásukról -, de a kormányzat egyelőre kitart terve mellett. Számításaik szerint elvileg ez nagyjából 11 milliárd forint többletbevételt hozna a költségvetésnek, ám meglehet, hogy a munkáltatók ezzel az összeggel egyszerűen csökkentenék a dolgozóik rendelkezésére álló keretet.