Szeptember első vasárnapján azokra a bányászokra emlékeznek, akik 1919. szeptember 6-án estek egy csendőrsortűz áldozatául. A nagyipari termelés idején az ünnep tömegrendezvény volt, a hét végén megrendezett megemlékezéseken, majálisokon azonban már kutatni kellett a még ma is aktív vájárok után. A nyolcvanas évek közepén még 24-25 megatonna szenet termeltek ki a hazai bányák, 2005-ben azonban - a bányabezárások következtében alig 10 megatonnát - zömében azt is külszíni fejtésben. A fénykorban például Pécsett 23 ezren dolgoztak a mecseki bányákban, az utolsó uránérccel rakott csille 1997 szeptemberében hagyta el a bányát - ma már a múltat csak egy ausztrál befektető őrzi. Mint arról többször beszámoltunk WildHorse Energy Pécs határában, valamint a Dél-Dunántúl további hat pontján kutat urán után, amelyet új technikával hozna fel.

A magyar bányaiparnak az energiahordozók és az ércek drágulása adja a reményt: az alapanyagok árának emelkedésével ugyanis ismét érdemes lehet megnyitni az évtizedek óta lezárt tárnákat.

Nyugdíjas bányászok üdvözlik egymást Taliándörögdön, ahol a bakonyi bauxitlelőhelyek felfedezésének százéves évfordulója alkalmából emlékhelyet állítottak a hét végén