Hatékonyságot, a megújuló energiaforrások - ideértve természetesen az atomenergiát - részarányának növelését, a termelés és az elosztás egyértelmű szétválasztását, végül a közös energiapolitika kialakítását javasolta a néhány évente szokásos összegzésében a Nemzetközi Energiaügynökség, az IEA, amely a fejlett ipari államokat tömörítő OECD szakosított intézménye. A szervezet ügyvezető igazgatója, Tanaka Nobuo és az EU energiaügyi biztosa, Andris Piebalgs Brüsszelben együtt mutatta be a tanulmányt. Piebalgs annak örvendett leginkább, hogy az elemzés a bizottság célkitűzéseit támogatja a tagállamok olykor húzódozó magatartásával szemben.

Az IEA ugyanis egyetért azzal, hogy az EU igen törekvően 20 százalékkal csökkentené a szén-dioxid-kibocsátást 2020-ig, miközben a megújuló erőforrásoknak is ekkora részarányt adna, s a bioüzemanyagok részesedését tíz százalékra emelné. Tanaka szerint ez a megközelítés a helyes, mert figyelembe veszi az energiaigényeket, a klímavédelmi szempontokat és egyben persze a gazdaság igényeit.

A jelentés nagy figyelmet kapott, hiszen a hétfői csúcsértekezleten az orosz-grúz háborús konfliktusra reagálva az EU állam- és kormányfői az energiafüggőség csökkentését erősen hangsúlyozták, s Tanaka sem kerülhette ki az erre vonatkozó kérdéseket. Az unió ötven százalékban függ az energiaimporttól, ezen belül harminc százalékban az orosz behozataltól. Az orosz energiaszektor ugyanakkor hetven százalékban függ az uniós tagok behozatalától, vagyis kitettebb az uniós döntéseknek, mint az EU az orosz lépéseknek. Ám az egyes tagállamok függősége más és más az orosz szállításoktól, némely esetben elérheti a száz százalékot is.

A bizottság jó néven vette, hogy az IEA az energiatermelés és -elosztás szétválasztását sürgeti. A bizottság is ezt szeretné elérni, de a tagországok még élénken egyeztetnek a kérdésben. Az EU elnökségét adó Franciaország nem híve az állami befolyás alatt is lévő nagyvállalatok feldarabolásának, miközben a bizottság trösztellenes eljárásokat is kezdeményezett a német RWE és az E.ON ellen. A nyári csúcsértekezleten francia és német nyomásra a nagy energiacégek számára kiskapukat nyitottak meg, azaz megtarthatják elosztási hálózataikat egy szabályozó hatóság felügyelete mellett. Az Európai Parlament ugyan a bizottsággal ért egyet, úgy véli, hogy a tisztább piaci viszonyok csökkentik az árakat, de a végső szó a tanácsé, vagyis a kormányoké.

Energia... folytatás a 19. oldalon

Áram fix áron, de nukleáris forrásból

Környezetbarátnak fogják hívni, de többségében "atomerőművi termelésből" származik majd azon elektromos áram, amelyet kedvező árú tarifacsomagban készül Németországban kínálni az RWE. Az esseni székhelyű, tavaly 42,6 milliárd eurós árbevételt elkönyvelő energiakonszern a tervek szerint még az idén előrukkol Pro Klima elnevezésű ajánlatával.

Jürgen Grossmann, az RWE első embere szerint a Pro Klima tarifacsomag atomerőművekből, illetve megújítható energiaforrásokból nyert villamos áram keveréke lesz - a nukleáris eredetű rész azonban jócskán meghaladja majd az 50 százalékot. A várhatóan decembertől érvényes tarifacsomagot választó ügyfeleknek a legtöbb németországi atomerőművet üzemeltető RWE hároméves fix árszabást ígér. Vagyis vállalják, hogy 36 hónapon keresztül - a világpiaci folyamatoktól és más ármeghatározó tényezőktől függetlenül - nem nyúlnak a díjszabáshoz. Grossmann azt is közölte, hogy a vállalati fogyasztóknak tisztán atomenergia-alapú tarifacsomagot is kínálni fognak, ennek részleteiről azonban többet nem árult el.

Az RWE főnöke egyben kiállt amellett, hogy Németország mégse szálljon ki az atomenergiából, s a jelenleg még üzemelő 17 nukleáris erőmű futásidejét - megfelelő korszerűsítés után - legalább húsz évvel hosszabbítsák meg.
A Gerhard Schröder (SPD) vezette SPD-Zöld koalíciós kormány nyolc évvel ezelőtti döntése értelmében Európa vezető gazdaságában 2020-ig fokozatosan bezárják az itteni atomerőműveket.

Az idei év energiaár-robbanásai nyomán egyre többen sürgetik, hogy Németország "szálljon ki az atomenergia-kiszállásból", vagyis az Angela Merkel (CDU) vezette nagykoalíciós kormány vizsgálja felül a 2000-es döntést. A kereszténypártok (CDU/CSU) összességében pártolják az olcsónak nevezett nukleáris energiát, a szociáldemokraták megosztottak a kérdésben. A 82 millió lakosú nyugat-európai állam éves villamosáram-szükségletének 31,8 százalékát szolgáltatják az atomerőművek. Több szakértő irreálisnak tartja, hogy a megújítható energiaforrások akár húsz év múlva is pótolni tudnák a nukleáris reaktorokat.

Grossmann RWE-főnök mellett a düsseldorfi székhelyű energiaipari óriás, az E.ON első embere, Wulf Bernotat is az atomerőművek futásidejének meghosszabbítása mellett érvel. A német piacon érdekelt nagy energiaszolgáltatók azzal próbálják népszerűsíteni
az elképzelést az atomenergiával szemben bizalmatlan német közvéleményben, hogy csak így tudják a fogyasztókat az újabb jelentős áremelésektől megvédeni. Ősszel egyébként több
itteni szolgáltató 20-25 százalékos emelést tervez.

Közben a CSU-vezetésű német gazdasági minisztériumban gőzerővel dolgoznak az új energiapolitikai koncepción, amely az atomerőművek futásidejét a jelenlegi 32 évről 40 évre növelné. Szakértők szerint egy ilyen lépés nélkül 2018-ban a jelenleginél kétszer több földgázt kellene áramtermelésre fordítani. (Berlini tudósítónktól)

Folytatás a 17. oldalról

Bírálja a tanulmány az energiaügyi külkapcsolati politikát is, pontosabban leszögezi, hogy ez még gyerekcipőben jár. Miközben nemzetközi kereskedelmi kérdésekben az EU meg tud szólalni egy hangon, addig az energiaügyeket a kétoldalú megállapodások jellemzik, ahelyett, hogy az unió egységesen és hatékonyan lépne fel a külső szállítókkal, az oroszokkal, az olajexportáló OPEC-tagokkal vagy a gáztermelő észak-afrikai államokkal szemben. Jórészt e politika hiánya okozza a Nabucco-terv csúszását is, holott - mint Tanaka és Piebalgs hangoztatta - a grúz válság még jobban megmutatta, milyen fontos lenne a vezeték megépítése. Igaz, éppen a válság lassíthatja tovább a megvalósítást. Piebalgs hozzátette: nemcsak a vezeték a fontos, hanem az is, hogy az EU hozzájáruljon a térségi energiafüggőség csökkentéséhez. Az IEA elemzése ugyanakkor emlékeztet rá, hogy a Nabucco életképességét megkérdőjelezte, hogy van-e elegendő gáz a vezeték végén, s hogy az alternatív, de orosz kezdeményezésű vezetékekkel versenyképes lehet-e. E kérdésekre szerinte a jövő politikai és gázfeltárási fejleményei adhatnak csak választ.

Az úgynevezett karbonkereskedelmi rendszer fejlesztését is szorgalmazza az energiaügynökség, amely látja azonban e klímavédelmi eszköznek a hibáit. A szén-dioxid- kibocsátás engedélyezett értékeit túllépő cégek a jól teljesítőktől vehetnek kreditet, ám kezdetben ezekből túl sokat adtak ki, s ezzel gyengítették az egész rendszer működését. Az EU azonban 2013-tól változtat ezen, s az IEA szerint onnantól kezdve sokkal hatékonyabbá válik a kereskedelem.

A további megoldást a kutatás-fejlesztés fokozásában, a megújuló erőforrások részarányának növelésében látja az ügynökség. Kérdésünkre Tanaka azt mondta: 2050-re jó lenne elérni az ötvenszázalékos részarányt. Ennek az atomenergia a felét adhatná, azzal együtt, hogy a tagországok maguk döntik el, kívánnak-e nukleáris erőműveket a területükön. A klímavédelmi szempontok ugyanakkor oly erősek, hogy az atomenergia nem száműzhető. Ahogy a bioüzemanyag sem, bármily ellentmondásos is hatása például az agrárárakra. Ha leállna ez a tevékenység, az olaj látványosan drágulna.

Az igazgató hozzáfűzte: nem hisz az olajkitermelés tetőzését hirdető elméletekben. A termelők ugyanis a korábbi évek alacsony árai és a gyenge dollár miatt nem fektettek be a feltárási munkálatokba. Ez a helyzet azonban változik. De ne téveszszen meg senkit sem az olaj árának lejjebb ereszkedése, ez csupán a vergődő amerikai és európai gazdaságok kisebb kereslete miatt van így, s nem tart sokáig. Hosszabb távon az energia egyre drágább lesz, részben a feszült keresleti-kínálati viszonyok, részben az előállítás során felmerülő klímavédelmi költségek miatt.