A gazdasági és pénzügyi válság a mélypontjára jutott, innen már előre kell tekintenünk - hangoztatta Lámfalussy Sándor professzor pénteken, a Magyar Nemzeti Bank évzáró konferenciáján. Az Európai Monetáris Intézet korábbi elnöke helyzetértékelésében három területet érintett. Elsőként a jegybankok teendőit vette sorra, melyek közül szerinte a legsürgetőbb a válság idején a pénzpiacra zúdított többletlikviditás kiszivattyúzása a rendszerből.

Emlékeztetett, hogy alig másfél év alatt az amerikai jegybank (Fed) mérlegfőösszege 160, az Európai Központi Banké pedig 90 százalékkal gyarapodott, ennek a pénznek pedig jobb helye lenne a bankrendszerben.  
Vissza kell térni a hagyományos monetáris politikához, az infláció kezeléséhez, és a buborékok kialakulásának, illetve a mostani válságot kiváltó kockázatéhség újbóli elterjedésének megelőzésére kell koncentrálni. Utóbbi nem a jövő zenéje, hanem a ma szimfóniája - figyelmeztetett Lámfalussy, utalva arra, hogy a nagybankok - főként a tengerentúlon - gyorsjelentéseikben egyre zsírosabb profitról számolnak be.

Hozzátette: alapvetően ez nem elítélendő dolog, ha a többletforrást jól, a gazdaság fejlesztése érdekében hasznosítják. Lámfalussy azt javasolja nagy jegybankoknak, hogy a kezdjék meg a visszavonulást, ismertessék annak módszerét a piaccal, ám az intézkedések ütemezéséről ne adjanak információt. Ezt igényli a kiszámíthatóság, amelynek a professzor rendkívüli fontosságot tulajdonít.

A második kulcskérdés, hogy a kormányok mihamarabb felhagyjanak gazdaságélénkítési programjaikkal, amelyekkel a válság idején - a fogyasztók helyébe lépve - pótlólagos keresletet gerjesztettek. Ha most nem fújnak visszavonulót, akkor adósságrobbanások lesznek, a költségvetési hiányok finanszírozhatatlanná válhatnak. Egy-két éven belül, ahogy az export fellendül, magára kell hagyni a piacot - fejtegette Lámfalussy.

Az euróövezetben a tolerálható költségvetési hiány mértékét újra kell tárgyalni, az uniformizálás e téren nem megoldás. Meg kell állapodni abban, hogy ki mit vállaljon, ám erre mutató politikai szándékot egyelőre nem látok - jegyezte meg az euró atyjaként tisztelt közgazdász, aki harmadik kulcskérdésnek a megsegített bankrendszerből történő állami kivonulást tartja. A garanciavállalás, a direkt államosítás illetve a hitelnyújtás formájában adott támogatások visszafizetése a bankok érdeke is, hiszen szeretnének végre állami gyámkodás nélkül, önállóan dönteni stratégiájukról.

Ez a folyamat megkezdődött, és hogy a szabadság visszanyerése mivel jár, arra az újra hatalmas nyereséget felmutató Goldman Sachs példáját hozta fel. A kivonulással az esélyegyenlőség is visszatér. Ugyanakkor nagyon vigyázni kell arra, hogy a bankok tanuljanak a múltból, és kerüljék a jövőben az esztelen kockázatvállalást. Ez nagyon nehéz lesz - vélte Lámfalussy -, de ebben, és az újabb válságok megelőzésében rengeteget segíthet a most felálló Európai Rendszerkockázati Tanács. A „szuperfelügyelet" azonban csak akkor láthatja el hatékonyan feladatát, ha széles jogkörrel ruházzák fel és az információáramlás gördülékeny lesz és pénzintézetek, a helyi hatóságok és közötte.

Lámfalussy Sándor a magyar helyzetról nem szólt, megtette ezt helyette a házigazda, Simor András, aki sikeresnek minősítette a válságkezelés során tett jegybanki intézkedéseket, melyek segítettek a nemzetközi befektetői bizalom visszaszerzésében. Egyben utalt rá, hogy a következő kormánynak hiteles, fegyelmezett gazdaságpolitikát kell továbbvinnie, feszes költségvetéssel.

A jegybankelnök szerint a belső kereslet lanyha marad, a beruházási hajlandóság is megcsappan, és ennek következtében nagy áremelések sem lesznek, s tartósan alacsony szinten stabilizálódik az infláció. Rossz hír, hogy a növekedés csak igen lassan, a jövő év közepétől indul meg, s a munkanélküliségi mutatók tovább romlanak. Célként említette, hogy a magyar vállalati beruházások finanszírozását hazai megtakarításokból lehessen majd megoldani. A kamatpolitikát a kockázati étvágy alakulása határozza meg jövőben - mondta végezetül a jegybankelnök.

Lámfalussy Sándor