Újabb lépéseket ígértek a görögöknek az eurózóna pénzügyminiszterei, akik hétfőn éjfél előtt fejezték be a hosszú vitát. S azért ígértek csupán, és azért nem döntöttek, mert az utóbbi hetekben annyiféle nézet látott napvilágot, annyi ellentét keletkezett a megoldást illetően a valutaövezetben és a hitelminősítők körében, hogy az egyeztetések holtpontra jutni látszottak. Ám a vita annyiban hasznos lehetett, hogy a közlemény az összes vélekedést, álláspontot rögzítette. S annyit újfent jelzett a piacoknak, hogy a tagállamok mindent megtesznek a közös pénz stabilitásnak védelmében. Ez már sokszor elhangzott, s valami mindig történt is, legalább néhány hónapra mérsékelték a feszültséget. A helyzet annyiban viszont megváltozott, hogy az olasz koalíción belül kiéleződött viszály miatt a lassan növekvő és nagyon eladósodott Itáliára terelődött a figyelem, amelynek esetleges megmentése sokkal nehezebb feladatnak látszik, mint Írországé, Portugáliáé, vagy az újabb segélycsomagra szoruló Görögországé.

A hétfő esti közleményben azonban szó sem esik Olaszországról, s Görögországról is csak elég homályosan. Épp arra nem tértek ki a tárcavezetők, amiről az utóbbi hetekben a késhegyig menő vita folyt, hogy miként vonják be a magánbefektetőket, a bankokat, a biztosítókat és a nyugdíjalapokat a görög adósságteher enyhítésébe. A találkozó után Jean-Claude Juncker, az eurócsoport elnöke és Olli Rehn pénzügyi biztos külön-külön felolvasta a közleményt. Erre a láthatóan szintén kimerült tudósítók megkérdezték tőlük, vajon azt gondolják-e, ha kétszer elmondják ugyanazt, azzal bárki is meggyőznek.

A kérdés ugyanis az, hogy az említett újabb görög csomagba ténylegesen mi kerül. Erre egyelőre nincs válasz, mert ezt munkabizottság vizsgálja majd, de persze amilyen gyorsan csak lehet, véleményt is alkot. De annyi azért bizonyos, hogy az ideiglenes euróövezeti pénzügyi mentőalap (EFSF) lehetőségeit bővítik, s majd megnövelik az általa nyújtott, nyújtandó hitelek futamidejét, és csökkentik a kamatot. A nemzeti össztermék (GDP) 150-160 százalékára rugó görög államadósság szolgálatát így könnyítenék meg. De ez a kedvezmény vélhetően vonatkozik az írekre és a portugálokra, meg minden egyéb szóba jöhető tagországra, de hogy miként, ez is csak később derül ki.

Az persze már a mentőcsomagok bejelentésekor egyértelműnek látszott a szakértők körében, hogy a pár éves futamidő és a viszonylag magas kamat tarthatatlan lesz. S nem derült ki, hogy mit várnak – önkéntes alapon - a magánszektortól: a lejáró görög állampapírok nyomán újak vásárlását, vagy kötvénycserét. S egyelőre nem világos, hogy az EFSF vásárol-e görög kötvényeket, vagy ad-e hitelt Athénnak, hogy ő vásárolja vissza a jelenlegi névérték alatti áron forgó papírjait. S érdekes jelzés: rögzítették, hogy az Európai Központi Bank (EKB) elkerülni óhajt minden olyan megoldást, aminek csődszaga van, de a pénzügyminiszterek ezt nem mondták ki egyértelműen. Ennek oka az lehet, hogy a hitelminősítők minden eddigi, a magánbefektetőket érintő felvetésre, elutasítóan reagáltak, vagyis csődszerű eseménynek nyilvánítanák, ha a bankok és biztosítók beszállnának a görög csomagba.

A hosszú hétfői vita homályos végkifejletét még meg kell emészteniük a piacoknak, amelyek nagyon idegesen viselkedtek már a találkozó előtt is. A befektetők német államkötvényekbe és svájci frankba menekítették eszközeiket, mert azt érzékelik, hogy az eurózóna válságkezelése következtében mintha inkább eszkalálódna a krízis. Esett a német hozam és erősödött a svájci frank az euróval szemben. S a piacok kikezdték Olaszországot is. Egyrészről a nagy itáliai bankok részvényárfolyamai estek, másrészről az olasz államkötvények hozama ugrott meg. Mind nagyobb az aggodalom, hogy a héten, pénteken este nyilvánosságra hozandó európai bankvizsga eredményei nem növelik majd a hitelességet. S jó néhány kormány arra kényszerül, hogy rögvest bejelentse, miképpen támogatja meg a gyengélkedő pénzintézeteket.

További riadalmat keltett, hogy Silvio Berlusconi összerúgta a port Giulio Tremonti pénzügyminiszterrel, akiben viszont bízik a piac, mert ő az, aki a költségvetési szigort képviseli. S bár az olasz kormány jóváhagyott egy 47 milliárd eurós, hároméves hiánycsökkentési tervet, melynek következtében a büdzsé egyensúlyba kerülne 2014-re, a piacok egyáltalán nem nyugodtak, hiszen a tervet még a római parlamentnek is el kéne fogadnia a nyár végéig. Hétfőn a helyzet tovább romlott, az olasz tőzsdei hanyatlás átragadt Spanyolországra és Portugáliára is. Az olasz tízéves papírok hozama 5,5 százalékos szintre, a hivatkozási értéknek tartott német Bundhoz képest a különbség történelmi magasságba emelkedett, akárcsak a spanyol eltérés. Az olasz bankok részvényárfolyamának zuhanása magával rántotta az itáliai kitettségű francia pénzintézeteket is. A piacok most észlelik, hogy az olasz államadósság lassan eléri a nemzeti össztermék 120 százalékát.

A pénzügyminiszterek találkozója ugyanakkor azzal kezdődött hétfő délután, hogy ünnepélyesen aláírták a 2013 nyarától működő Európai Stabilitási Mechanizmusról (ESM) szóló szerződést, amely rendelkezik arról is, hogy a jövőben a magánszektornak miként kéne részt vennie a válságkezelésben. Ez a mentőalap váltja fel a jelenlegi ideiglenes EFSF-t, amelyben az euróövezeti országok 440 milliárd eurót helyeztek el – részben garanciák formájában – s most nyilvánvaló, hogy esetleges olasz vagy spanyol bajok esetén ez az összeg egyáltalán nem elég. Legalább háromszor-négyszer ennyi kellene, de annyi az ESM-ben sem lesz egyelőre.

Az általános aggodalmat azért jól érzékeltette, hogy Angela Merkel német kancellár is üzent Brüsszelbe, hogy mihamarabb nyélbe kéne ütni a következő görög segélyprogramot, máskülönben tényleg az egész eurózónát fenyegetni fogja a válság. Hozzátette, beszélt Silvio Berlusconival is a költségvetési fegyelem fontosságáról. De üzent Jose Luis Zapatero spanyol kormányfő is, hogy sürgősen megoldást kéne találni. Ez érthető, hiszen Madrid is reformok bejelentésével próbál elkülönülni az uniós és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által megsegített hármastól – Görögországtól, Írországtól és Portugáliától.

Ám még mindig nincs kész megoldás. A görögök megkapták ugyan a tavalyi 110 milliárd eurós hitelkeretből az ötödik, 12 milliárd eurós részt, de egyértelmű – s erre célzott újabb figyelmeztető elemzésében a Portugál adósságot a múlt héten leértékelő Moody’s -, hogy az EU és az IMF reményei ellenére Athén nem térhet vissza a piacra finanszírozásért, akár még hosszú évekig. Miután a görög parlament a múlt hónap végén megszavazta az új megszorító csomagot, az eurózóna elvileg készen állna egy további hitelcsomag nyújtására, de ennek további előfeltétele, hogy Görögország gyors ütemben privatizálja az állami vagyont, s hogy Athén külföldi magánhitelezői is vállaljanak részt önkéntes alapon az akcióban, legalább 30 milliárd euróval 2014-ig.

Erre született már egy francia terv, amely szerint a lejáró görög kötvényekből befolyó részt ezek a pénzintézetek hetven százalékban továbbgörgetnék harmincéves papírokba. Az ügylet igen bonyolult lenne, mert a görögök a számukra befolyó pénz egy részét külön alapba helyzenék, amelyben a legjobb minősítésű papírok lennének, hogy a befektetőknek valamiféle fedezetet kínáljanak. A hitelminősítők közül a Standard and Poor’s azonban jelezte ez is csődszerű megoldás. Ám, ha a görög állampapír csődminősítést kap, az EKB nem fogadhatja be, ennek nyomán pedig gyorsan összeomolhat a görög bankszektor.

Az EKB elnöke még csütörtökön is kizárt minden ilyen megoldást. De egy kiskaput nyitva hagyott: mindhárom hitelminősítőnek egyöntetűen így kéne nyilatkoznia, ha csak az egyik másképpen értékel, a görög papír bekerülhet az EKB-ba. Közben folyik a hitelminősítők ostorozása, egyes politikusok ők a hibásak. Hétfőn Brüsszelben ekként nyilatkozott meg Elena Salgado spanyol pénzügyminiszter, aki szerint Portugália leminősítését nem támasztják alá a tények. Az Európai Bizottság és az EKB pedig azon töpreng, miként lehetne – szigorúan piaci alapon – megtörni hármas oligopolisztikus uralmát.

Minthogy a francia ötlet nem aratott sikert Németországban - amelynek bankjai szintén szépen bevásároltak görög kötvényekből - új elképzelések is megjelentek a színen. A német bankok görög papírjai csak 2014 után járnak le, így jelenleg alig 2-2,5 milliárd eurót lehetne továbbgörgetni, ez meg nem is elég. A német – és a holland – kormány mindenképpen tetemes hozzájárulást vár a magánszektortól, mert közpénzből már nem sok hitelt adna Athénnak, s ilyesmihez parlamentjei sem járulnának hozzá. Ezért felmerült, hogy a bankok esetleg kötvénycserét hajthatnának végre, hogy növeljék a futamidőt, s így juttassák lélegzetvételhez Athént, vagy az eurózóna ideiglenes mentőalapja nyújthatna kölcsönt, hogy a görögök vásárolják vissza saját kötvényeiket, amelyek névérték alatt cserélnek gazdát, vagyis ez egyfajta csődmegoldás, amely azonban csökkenthetné a hatalmas adósságterhet. A tanácskozásra igyekezvén azt mondta Didier Reynders belga pénzügyminiszter, hogy a továbbpörgetés francia ötlete sincs elvetve. De az utóbbi hetekben a magánbakokkal nem sikerült érdemi egyezségre jutni. Most ezen ötleteket vizsgálja a munkabizottság. Kérdés, adnak-e a piacok további gondolkodási időt.

Annál is inkább, mert a piaci szereplők idegeit alighanem tovább borzolta a hétfői éjszakai közlemény utolsó, hatodik bekezdése, hogy az uniós tagországok folytatják az egyeztetéseket a nyári szünetet kezdő Európai Parlamenttel a gazdasági kormányzás megerősítéséről, pontosabban arról a hat jogszabályról, amely a stabilitási paktumot szigorítaná és ésszerűsítené. A magyar elnökség majdnem tető alá hozta az alkut, de csak majdnem. Most a lengyeleken a sor, hogy lezárják a folyamatot. Ha nem sikerül a kényes alkudozást mihamarabb lezárni, akkor világossá válik, hogy a tagországi gazdaságpolitikáknak a válság miatt kényszerűvé váló szorosabb összehangolását szolgáló jogi alap nélkül valójában a költségvetések előzetes bemutatását tartalmazó európai szemeszternek és a végső mentsvárnak szánt ESM-nek sincs sok értelme.