Krugman: lapátolni kell a pénzt a gazdaságba
Lettország az "új Argentína', Ukrajna az "új Indonézia" - keresett analógiákat, elméleti párhuzamokat az amerikai Országos Sajtóklub rendezvényén a Princeton Egyetem tanára, a The New York Times publicistája, amikor az "európai perifériáról" beszélt, ám Magyarországig már nem jutott el a Nemzetközi Valutaalap hitelére szoruló országok felsorolásában. Paul Krugman (55 éves) a pénzpiacok megroppanásától a különféle "buborékok" kipukkadásáig végigvette: a mostani gazdasági válság elemei jól ismertek, legfeljebb a fogalmak mára átalakultak. Így például ma már bankon nem feltétlenül egy épületet kell érteni, ablakában a pénzügyi felügyelet táblácskájával - hanem a párhuzamos, vagy árnyékbankrendszer kialakulásával az ugyanarra az alapelvre épülő kockázati alapokat is.
Amit látunk, korántsem példátlan; ellenkezőleg: minden, korábbról ismert probléma jelentkezik egyszerre - mondta Krugman, felidézve: amikor a 90-es években kollégáival, köztük Ben Bernanke jelenlegi Fed-elnökkel a japán krízist elemezték, felvetették: elérhet-e ilyesmi ide is? És éppen ez történt. Ilyenkor a hitelfolyam élénkítése céljából a minél agresszívabb monetáris politika a hatásos; a Fed, ha kilenc lépésre elaprózva is, de 425 bázisponttal csökkentette az alapkamatot, a múlt héten már lényegében a nullára (0-0,25 közötti tartományba.) Ennek vannak látható pozitív jelei a hitelpiacon október közepéhez képest, de a gond az: ez az eszköztár kimerült, ma már nem elégséges - fogalmazott az idei közgazdasági Nobel-díj kitüntetettje, a Fed javára írva, hogy az Európai Központi Bank még nemrég is az irányadó kamatláb emelését erőltette, az inflációt üldözve.
A Fed "mennyiségi könnyítése", így például értékpapírok felvásárlásása mellett Krugman feltétlenül szükségesnek tartja a Barack Obama megválasztott elnök által beharangozott, infrastrukturális fejlesztésekre épülő élénkítőcsomagot, amellyel kapcsolatban legutóbb 850 milliárd dolláros összeg jelent meg a nyilvánosságban. Csak éppen kevesli. Nagyon valószínű: ez az összeg két évre elosztva kevésnek bizonyul ahhoz, hogy visszavezessen bennünket az öt százalékos munkanélküliségi rátához. Most a gazdaság hat százalékos ütemben esik vissza, az állástalanok aránya 9-10 százalékra ugrik majd – fogalmazott.
Körülbelül egy GDP-százalékos ráfordítással lehet 1,5 százalék GDP-növekedést produkálni, illetve 200 milliárd beinjektált dollárral lehet elérni a munkanélküliség egy százalékpontos csökkenését - fejtegette. Krugman jó (neo)keynesiánus módjára megemlítette mestere tankönyvszerű példáját: a semminél az is jobb ilyenkor, ha a közszféra zsákokban elássa a pénzt, a magánszférának pedig annyi a dolga, hogy kiássa. Így is növelhető az álláshelyek száma és a vásárlóerő. Mivel az időzítés és a sebesség most meghatározó szempontok, a legjobbak azok a beruházások, amelyek "lapátkészek", vagyis hat hónapon belül hozzájuk lehet fogni.
Ezek mintegy 150 milliárd dollárt tehetnek ki. De pusztán közgazdasági szempontból érdektelen, mi a közvetlen állami költekezés tárgya. A helyzet az, hogy nincsenek "lapátkész" védelmi prioritásaink - fogalmazott arra a kérdésre válaszul: lehet-e orvosolni a bajokat hadiipari megrendelésekkel? Megjegyezte: a nagy világgazdasági válságnak egy "nagy közmunkaprogram", a második világháború vetett véget.
Az amerikai közgazdász némi kajánsággal szemléli, hogy a (neo)konzervatív Bush-kormány - amelynek ő maga régóta kíméletlen kritikusa - felfedezte magának a beavatkozó gazdaságpolitikát. - Paulson népbiztos a gazdaság parancsnoki hídjára lépett - mondta orosz akcentust utánozva, az amerikai pénzügyminiszterre és a 700 milliárd dolláros mentőcsomagra utalva Paul Krugman, a Madoff-féle minapi pilótajáték-botrány nyomán külön aláhúzva a szabályozó rendszer működőképességének szükségességét.
Úgy véli, nem kell tartani a protekcionizmus veszélyétől: Amerikában az Obama-adminisztráció is tudatában lesz nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeinek (és Krugman szerint nem is kell nagyon fáradozni a "dohai WTO-holttest feltámasztásán"). Argentína példája is ezt mutatja: a populizmushoz való visszatérés nem hozta elő a peróni bezárkózó modellt.
