A hétfői sokkon túljutottak az európai és az amerikai tőzsdék, délelőtt Európában már emelkedtek az indexek, részben annak köszönhetően, hogy a hitelminősítők megerősítették az amerikai adósság besorolását, annak ellenére, hogy a kongresszusi különbizottság – mint arra számítani lehetett – nem tudott megállapodni 1200 milliárd dollárnyi, s tíz évre szóló deficitcsökkentésben. Igaz, alku hiányában 2013-től ilyen mértékű automatikus kiadáscsökkentés jöhet.

Az európaiaknak azonban maradt keddre is kellemetlen hír: a három hónapos spanyol kincstárjegyek 5,11 százalékos hozammal keltek el, kétszer akkorával, mint egy hónappal ezelőtt, s magasabbal, mint a hasonló futamidejű görög papírok pár napja, amikor Athén 4,63 százalékot ígért. A megválasztott, de hivatalba csak egy hónap múlva lépő spanyol kormány szóvivői egyelőre arról beszélnek, hogy közös európai megoldást kéne találni Madrid fizetőképességének megőrzésére.

Lényegében hasonló gondolatot fejtett ki az eurózóna és az uniós intézmények vezetőivel tárgyaló Lucas Papademos is, aki az Európai Központi Bank (EKB) vezető posztjáról került a görög kormány élére. Ő a közös kötvénykibocsátás híve lenne, s reményeit táplálhatná is az Európai Bizottság, amely szerdán készül javaslatokat előterjeszteni. Ám Angela Merkel szóvivője hivatalosan is jelezte, hogy Berlin nem gondolná, hogy ez a megoldás, inkább a deficitre és államadósságra vonatkozó új szabályok szigorú betartásában és betartatásában hisz. Sajtóértesülések szerint Merkel hétfőn este ígéretet tett a kereszténydemokrata frakció zárt ülésén arra, hogy hajthatatlan lesz az eurókötvény ellenzésében.

A német álláspontnak nincs alternatívája – lényegében azt mondta Berlinben a kereszténydemokraták pénzügyekben illetékes vezetője, Michael Meister, aki szerint csak a megszorítás és a reform hozhat eredményt. Ez lassú folyamat, s ezt meg kéne értetni a befektetőkkel. A Bundesbank vezére, Jens Weidmann pedig megismételte: Olaszországnak és Spanyolországnak nincs szüksége pénzügyi mentőcsomagra, az EKB pedig nem lesz végső hitelező.

Németország az adófizetőinek a pénzét és a legjobb adósi besorolását félti az eurózóna esetlegesen közös adósságkezelésétől, s a félelmeket táplálja, hogy Franciaország el is veszítheti ezt a státusát. A német kötvényhozamhoz képest jelenleg több mint 150 pontos felárat fizet, ez kevesebb ugyan, mint a november 17-i csúcs, amikor 200 bázispontra növekedett a különbség. Ám a piacon az a vélemény, hogy a francia hozam már így sem felel meg a legjobb besorolásnak.

Egy esetleges leminősítés tovább rontaná a francia nagybankok helyzetét is, amelyek részvényárfolyama éppen az eurózóna adósságválsága miatt így is nagyot esett az idén. A legnagyobb bank, a BNP Paribas 45, a második SocGen 61 százalékot veszített piaci értékéből, de a harmadik negyedévi eredmények azt mutatják, hogy nyereségesek maradtak. Részben azért, mert nagymértékben csökkentették kitettségüket, vagyis megszabadultak görög, ír, portugál, spanyol és olasz papírjaiktól.

Az eurózóna tagországainak kötvénypiacát érintheti a készülő amerikai szabályozás is, amely a Dodd-Frank pénzügyi reformcsomagon alapul. Ez megtiltaná a bankoknak, hogy saját számlára kereskedjenek. A tiltásból persze az amerikai államkötvényeket kivennék, de az egyebeket, így az európaiakat benne hagynák. S minthogy az amerikai pénzintézetek hagyományosan az európai papírok fő vásárlóinak számítanak, az esetleges törvényi rendelkezés tovább rontaná a helyzetet az európai eurótérségben. A szabályozó hatóságok arra hivatkoznak, hogy a likvid eszközök feltöltésére, illetve hosszú távú befektetésként továbbra is üzletelhetnének az amerikai bankok az európai kötvénypiacon. Ez egyelőre érdekes vitának ígérkezik, az álláspontok még nem véglegesek, de ha az amerikai bankokat kivonják az európai kötvénypiacról, annak bizonyosan messzemenő hatásai lesznek.