Közmunkaprogramok: a számvevőknél legalább elégedettek
Javuló hatékonyságúnak és eredményesnek minősítette az Állami Számvevőszék a közfoglalkoztatási programot. Igaz, a szerdán kiadott jelentés – amely leginkább a 2009–2011-es időszakot vizsgálta, ezenkívül 2012 első negyedévét még – azzal nem tudott foglalkozni, hogy a közfoglalkoztatottak mekkora része tudott valóban visszatérni a munka világába. Erről ugyanis nincsenek megbízható adatok.
Az ÁSZ ezek után hatékonynak azt tekintette a vizsgálat során, ha mind több munkanélkülit vontak be, lehetőleg úgy, hogy ez kevesebbe kerüljön. Ez az érintettek járandóságának csökkentésével könnyen teljesíthető volt. A számvevők megállapítása szerint például a közfoglalkoztatásba bevontak létszáma több mint kétszeresére, 139 871-ről 287 671-re nőtt 2009 és 2011 között, és eközben a 2011 szeptemberében módosult bérezési rendszer és az alacsonyabb intenzitású közfoglalkoztatási formák terjedése (vagyis a részmunkaidős közfoglalkoztatás) hozzájárultak az egy főre jutó éves támogatási összeg csökkenéséhez.
A programokra 2009-ben 59,4 milliárd forintot fordítottak, 2011-ben 132 milliárdot: az egy főre jutó támogatás 425 ezerről 301 ezer forintra csökkent. Jelentős bírálat éri a 2010-es rendszert, mondván: itt az egy ellátottra jutó összeg 554 ezer forint volt, miután a magasabb intenzitású közfoglalkoztatást részesítette előnyben. Az ÁSZ szerint így pazarló módon használták fel a forrásokat akkor.
Fordítunk: 2011-től rendkívül sokakat foglalkoztattak részmunkaidőben, így ők sokkal kevesebbet kaptak, de a statisztika ezzel jól járt, ellentétben 2010-zel, amikor a cél az volt, hogy minél több ember kapjon feladatot nyolc órában. Mint az ÁSZ megállapítja: 2009–2011 között a foglalkoztatási arányt 0,8-1,1%-kal, a munkanélküliségi rátát 1,4-2,0%-kal javította a közfoglalkoztatás. (A magasabb arány értelemszerűen 2011-ben jön ki).
A számvevők előnyként értékelték a közmunkarendszer államosítását: 2011-től a Nemzeti Közfoglalkoztatási program váltotta fel az addig nagyobb részt a helyi lehetőségekhez alakított, vagyis az önkormányzatokra bízott programokat. Az ÁSZ szerint ez javította a tervezhetőséget. Ugyanakkor a tekintetben az új rendszer már nem vizsgázott jól, hogyha valaki arra volna kíváncsi, mennyiben segítették a tartósan állás nélkül lévőket abban, hogy valóban visszatérjenek a piacra. Amíg ugyanis 2009–10-ben erről legalább felmérések készültek, addig 2011-től kezdve ezek sem. Az ÁSZ ezek után javasolta a belügyminiszternek: dolgozzanak ki egy monitoringrendszert, amely alkalmas a közfoglalkoztatás teljesítményének mérésére és a kitűzött célok megvalósításának nyomon követésére.
Igaz, addig is van feladat, hiszen a közmunkáról szóló adatszolgáltatás sem megbízható. Amint írják, a közfoglalkoztatás információs rendszere az ellenőrzött időszakban a nyilvántartások és adatszolgáltatások folyamatossága, naprakészsége, megbízhatósága szempontjából nem volt eredményes, mivel nem biztosította a rendszeres beszámolást és visszacsatolást a döntéshozók felé. Növekszik azon önkormányzatoknak is a száma, amelyek – bár kötelezettségük volna – nem rögzítenek adatot: 2010-ben 130, a 2011-ben 89, 2012-ben 389 helyi testület maradt el ezzel. A számvevők szerint az adatrögzítésre határidőt kellene megadni.
