Közgazdasági Nobel-díj: 62 férfi után egy nő
Nem tört meg a tendencia: csakúgy, mint az eddigi esetek kétharmadában, ezúttal is amerikai tudósok érdemelték ki a közgazdasági Nobel-díjat, és a vele járó, összesen mintegy 250 millió forintnak megfelelő svéd koronát. Az idei díjazottak egy fokozatosan reflektorfénybe kerülő területre, a piacon kívüli - közös errőforrásokra vonatkozó, illetve vállalatokon belüli - döntéshozatali mechanizmusokra irányítják rá a figyelmet. Egyben beigazolódtak a várakozások, miszerint a tavalyi díjazott, Paul Krugman után ezúttal sem a szabad piac előnyeit ecsetelő konzervatív (európai fogalmak szerint: liberális) közgazdászok lesznek a befutók.
Elinor Ostrom, az Indianai Egyetem politikai gazdaságtan professzora - akinek személyében először kapta meg nő a svéd jegybank elismerését - az indoklás szerint a gazdasági kormányzás, különösen a közös erőforrások elemzésében alkotott kiemelkedőt. Ez tulajdonképpen a játékelmélet, a racionális döntések elméletének nem piaci jellegű alkalmazása.
Ostrom megkérdőjelezte a közvélekedést, miszerint a közjavakat rosszul igazgatják, és vagy központi irányítás alá kell vonni, vagy pedig privatizálni kell azokat. Halgazdaságok, közlegelők, tavak használatának elemzésével a professzor arra a következtetésre jutott: az erőforrások használói gyakran kifinomult döntéshozatali eljárásokat dolgoznak ki, illetve a szabályérvényesítés olyan formáit alkotják meg, amelyekkel kezelni tudják az érdekkonfliktusokat. Mindezek meglepően jó használati eredménnyel zárulhatnak Ostrom kutatásai szerint.
A javak (illetve a magyar közgazdasági szaknyelvben: jószág, jó szágok) természete alapján négy alaptípust különböztetnek meg - és Ostrom a közjószágra vonatkozó első nagyobb műve Magyarországon is két évtizede ismert. Attól függően, hogy a fogyasztók/használók rivalizálnak-e egymással, illetve kizárhatók-e közülük egyesek a fogyasztásból, beszélnek klubjószágról (ennek divatos, piaci példája ma a timeshare-, azaz időmegosztásos üdülés), magánjószágról (egyéni javak), közös jószágról (pl. utak), illetve tiszta közjószágról. Ez utóbbira a közkeletű példa a levegő, ami Elinor Ostrom kutatásainak egy napjainkban különösen fontos aspektusára is rávilágít: a globális felmelegedéssel kapcsolatos (racionális) döntéshozatali mechanizmusokra, azaz a környezet(védelem) és a gazdaságtan összefüggéseire.
Oliver E. Williamson, a másik díjazott, a Kaliforniai Egyetem nyugalmazott professzora a tranzakciós költségek gazdaságtanának világhírű kutatója. A stockholmi indoklás szerint különösen a vállalkozások határaival kapcsolatos kutatásait ismerték el. Empirikusan is igazolt elmélete értelmében amennyiben a piaci verseny korlátozott, úgy a vállalkozások jobbak lehetnek a konfliktusok megoldásában. A kölcsönös függőség ezen kívül növeli a hajlandóságot a - szerződésben, jogszabályokban nem rögzített - tranzakciók cégen belüli végrehajtására, állapította meg Williamson. Például egy erőművet és egy szénbányát annál nagyobb valószínűsségel vonnak össze, minél messzebb található a többi hasonló létesítmény.