A tavaly december 22. óta 7 százalékon álló alapkamat tartására rendezkedett be a monetáris tanács, amely mai ülésén sem nyúlt az irányadó rátához. A piaci elemzők szerint a lazítás ideje akkor jöhet el, ha sikerül hitelmegállapodást kötnünk a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), és az adósságválság sem mélyül tovább.

Simor András, MNB,

A monetáris tanács elé két javaslat került: egyik a kamattartásról, a másik egy 25 bázispontos csökkentésről szól. A tanács túlnyomó többséggel a kamattartás mellett tette le a voksát – jelezte az ülést követő sajtótájékoztatóján Simor András jegybankelnök.

Simor a csütörtökön publikálandó negyedéves inflációs előrejelzésből is közölt néhány fontosabb makromutatót. E szerint a gazdasági növekedés a legutóbbi, márciusi prognózishoz képest előjelet vált, s a 0,1 százalékos idei GDP-bővülés helyett ezúttal már 0,8 százalékos visszaesést várnak a jegybanknál. A jövő évre korábban megadott 1,5 százalékos pluszból is faragni kellett, az új számítások szerint – amelyek már tartalmazzák a Széll Kálmán Terv 2.0-ban és a konvergenciaprogramban nevesített kormányzati intézkedések növekedésgátló hatásait is – 2013-ban a növekedés, ha nem is dübörgő léptekkel, de megindul, s ez 0,8 százalékos pluszt eredményez a hazai össztermékben. A kormány a költségvetési javaslatban idénre 0,1, jövőre 1,6 százalékos növekedést vázolt fel.

Simor szerint ez nagyon optimista jövőkép, különösen úgy, hogy az MNB által számított jövő évi 0,8 százalékos plusz az utolsó fillérig tartalmazza a pénzügyi tranzakciós adó 280 milliárd forintját, amelynek az államkasszába történő beáramlása meglehetősen kockázatosnak látszik jelenleg. A jegybankelnök szerint a tranzakciós illeték mértékét úgy kell meghatározni, hogy az a lehető legkisebb kárt okozza a gazdaságnak.

Úgy vélte, ehhez az is szükséges, hogy a nagyobb tranzakciók után beszedhető illetéket a maximálják, mint ahogy azt eredetileg is tették, amikor is 30 ezer forintos plafont javasoltak a kormányzati szakemberek. A tranzakciós adó szétterül a gazdaságon, egy részét az adóalanyok kénytelenek lesznek lenyelni, másik részét pedig átterhelik ügyfeleikre, s ez megjelenik az inflációban. A reálgazdasági következmények azonban rendkívül súlyosak lehetnek, részint ez az oka annak, hogy az MNB feleakkora növekedést jósol 2013-ra, mint a kormány.

A tranzakciós illeték az élet minden területére rányomja bélyegét: a beruházásokra, a hitelezésre és a foglalkoztatásra is káros hatást gyakorolhat. A beruházásokkal kapcsolatban Simor megemlítette, hogy azok időnként már az amortizáció szintjét sem érik el, s emiatt a magyar gazdaság termelési potenciálja is erőteljesen gyengülhetett. Nem segít a helyzeten az sem, hogy a bankrendszer a hitelezési feltételek további szigorításával, tőkekivonással reagálhat a tranzakciós illetékre, s ezzel ronthatja a növekedés feltételeit.

Ami a kormány által 2013-ra beállított 2,2 százalékos GDP-arányos hiánycélt illeti, a jegybankelnök úgy fogalmazott, hogy a jelenlegi számításaik szerint tartható lesz a 3 százalék alatti deficit – immár a harmadik egymást követő évben. „A hiánycél a jövő évi tartalékok maradéktalan törlésével – és apróbb kiigazításokkal – megközelíthető. Ez persze azzal is jár, hogy váratlan esetekre nem maradna pénze a kormánynak” – tette hozzá.

Az infláció esetében márciusban 5,6 százalékos idei és 3 százalékos jövő évi pénzromlási ütemmel számoltak, ám ez a kormányzat által bejelentett új adók (telefonadó, pénzügyi tranzakciós illeték, biztosítási adó, kiterjesztett Robin Hood-adó) inflációs hatása miatt változik: az idei évre 5,3 százalékra mérséklődik, a jövő évben viszont 3,5 százalékra módosul az előrejelzés. A 3 százalékban meghatározott inflációs cél elérése 2013 második félévére csúszik.