„A helyi pénzek elterjedését a magas tranzakciós költségek és a várt hatások elmaradása miatt nem tartjuk valószínűnek (a nemzetközi tapasztalatok alapján sem)” – állt a közelmúltban egy, a helyi pénzekkel foglalkozó Magyar Nemzeti Bank (MNB) tanulmánynak „konklúzió” rovatában. Ehhez képest ugyanakkor a 2009-ben útjára indított Soproni kékfrank köszöni szépen jól van. Legalábbis erről számolt be lapunknak Perkovátz Tamás, a kékfrank kitalálója és a rendszert működtető Ha-Mi-Összefogunk Európai Szövetkezet vezetője. Az persze igaz, hogy a jegybank által kibocsátott forintvolumenhez képest marginális mennyiség van a gazdaságban, egészen pontosan a régióban a kékfrankból – mondja Perkovátz.

Az MNB adatai szerint törvényes fizetőeszközként 2464 milliárd forint cirkulált a hazai gazdaság rendszerében 2010 év végén, ehhez képest a Sopron környéki  fizetőeszköz esetében néhány tízmillióról lehet beszélni. Csak ez alapján azonban butaság lenne leírni a 2009-ben életre hívott utalványrendszert. Mindezt jól mutatja, hogy az MNB véleményével ellentétben egyre nagyobb az érdeklődés iránta. Ma már folyamatosan érkeznek megkeresések a vállalkozások részéről, hogy csatlakoznának a szövetkezethez, így a kékfrank elfogadók köréhez. Éppen ez a legnagyobb vonzerő, hiszen bár a forinttal összevetve egy az egyben váltja a Rajka és Vidéke Takarékszövetkezet a kékfrankot, ám az elfogadóhelyek, amennyiben ezzel fizetnek vagy számolnak el nála, akkor változó mértékben 5-15 százalék közötti kedvezményt nyújtanak.

A rendszer ma már odáig fejlődött, hogy jelenleg több mint 650 elfogadóhely van a „térképen”. Az igazi meglepetés azonban az, hogy a kékfrank már a határon is átnyúlik – igyekszik ezzel is cáfolni Perkovátz – a MNB véleményét. Jelenleg a szövetkezetnek 6 partnere van Ausztriában, s onnan is folyamatos az érdeklődés, ráadásul meglehetősen komoly cégek is igyekeznek kinyitni kapujukat a helyi fizetőeszköz előtt. Mindezek tetejébe, utalva a helyi pénzek életképességére, Perkovátz kifejtette, meglepetésükre olyan területeken is fejlődést hozott a kékfrank, amire nem is számítottak, így például a hirdetési piacon bizonyos esetekben igencsak jótékony hatása volt.

A Soproni kékfrankkal egyébként éppen az volt a cél, hogy a hazai gazdaságot jellemző egyik problémát, jelesül a külföldi tőke által való finanszírozottságot kiszűrjék – tette hozzá az előzőekhez az ötletgazda. Azt szerettük volna, hogy egy összefüggő zárt gazdasági régiót hozzunk létre, amely egy helyi fizetőeszközzel képes élénkíteni a gazdaságát. A helyzet nem volt egyszerű, hiszen ennek itthon – hiába a nemzetközi tapasztalatok semmilyen előképe nem volt. Ehhez képest szép siker, ahová most eljutottunk. Perkovátz ezzel együtt visszafogottságra int, mert mint megjegyzi botorság lenne ettől csodát várni. Ahhoz, hogy ennek tartósan és láthatóan meglegyenek az előnyös tulajdonságai ahhoz mindenképpen időre van szükség.

Bőven akad példa azonban külföldön hasonló kezdeményezésre. Az MNB is említi, hogy  Németország több régiójában, illetve városában is találhatók hasonló „intézmények”, amelyek alapvető célja, hogy a helyi gazdaság aktivitását növeljék, pontosabban, hogy a helyi kereskedők forgalmát növeljék. A kezdeményezéseknek elfogadóhelyként jellemzően kis forgalmú kereskedők, kisboltok a tagjai, akik a globalizáció káros hatásaként élik meg a nagyobb élelmiszerláncok, hipermarketek által támasztott versenyt – áll a jegybank tanulmányában.

Az utalványok értéke az euróhoz kötött, jellemzően 1 utalványegység 1 eurót ér. Több kezdeményezés esetében olyan rendszer van életben, amely időszakosan bizonyos százalékkal csökkenti a forgalomban lévő utalványok vásárlóértékét annak érdekében, hogy a tagok a nagyobb forgalomra és az utalványok minél gyorsabb felhasználására törekedjenek. A Bundesbank egy korábbi tanulmány 16 ilyen németországi szervezetről számolt be. A német jegybank 2006-ban 200 ezer euró összegűre becsülte az ezen kezdeményezések keretében kibocsátott utalványok összes értékét. 2010-es szórványosan elérhető adatok szerint ennél az összegnél már több lehet kibocsátva, a legnagyobb német kibocsátónak 2010-ben összesen mintegy 460 ezer eurónak megfelelő „helyi pénzt” sikerült forgalomba hoznia. Az idei nemzetközi, helyi pénzekkel foglalkozó lyoni konferencián már az hangzott el, hogy több millió euróra hízott a kibocsátott volumen.

Ahogy a jegybanki tanulmány is rámutat azért van fejlődés, s ez egyértelmű célja a Ha-Mi-Összefogunk Európai Szövetkezetnek is. A hosszútávú terveik szerint mintegy egymilliárd forintnak megfelelő kékfrankot szeretnének forgalomba hozni. Perkovátz kifejtette, hogy ezt elősegítendő mára már nem csak egy egyszerű fizetőeszközről van szó. Rajka és Vidéke Takarékszövetkezet immár a jegybanki alapkamatnál fél százalékponttal alacsonyabb, azaz 5,5 százalékos kamatot fizet nála a kékfrankban elhelyezett tételekre. E mellett elkészült az a program is, amely révén az egyik számláról immár a másikra tudják tenni a forrásokat.  

A kékfrank természetesen nem csak cégek közötti ügyletre jó, miután magánszemélyek is fizethetnek vele. A szakember kifejtette, hogy a jelenleg regisztrált fogalomnak mintegy 80 százaléka vállalkozásokhoz, míg a fennmaradó tétel magánszemélyekhez köthető.

Megjegyezte ugyanakkor azt is, hogy nem csak vállalkozások hanem régiók is érdeklődnek hasonló rendszert bevezetése érdekében. A tervek szerint a Balatoni korona előkészületben van, amely vélhetően jövőre vagy 2013-ben indulna el a tó körüli vállalkozásokat egy szervezetbe integrálva.  A rábaközi Vidékfejlesztési Egyesült pedig egy Rábaközi tallér életrehívásán dolgozik. Ez korábban idén ősszel indult volna el, ám Horváth Árpád Mihály, a munkaszervezet vezetője a nol.hu-nak elmondta ez még odébb van. Kicsit csúsznak a megvalósítással. Jelenleg a pénz, azaz az utalvány tervezése folyik, lényegében ugyan azok a címletek lesznek a sorozatban, amelyek a forint esetében is megtalálhatóak. Nem siettetjük, de egy éven belül a tallérral szeretnénk megjelenni – tette hozzá. Azaz MNB vélemény ide vagy oda úgy tűnik a Soproni kékfrank példája követendővé vált.