A bostoni központú Kampány a Reklámmentes Gyerekkorért elnevezésű mozgalom kezdeményezésére csaknem 1400 szülő fordult a 24 vezető játékgyártó céghez és a kiskereskedelmi láncokhoz a reklámok miatt. A gazdasági nehézségek a családokat is elérték.

- Sajnos nem fogok tudni megvenni sok olyan játékot, amit a fiaim kértek. Egyszerűen nincs rá pénzünk - mondta az indianai Hudsonben élő Todd Helmkamp. Sok szülőnek vannak hasonló aggodalmai. Hozzátette: a gyerekek bombázása a reklámokkal nehéz helyzetbe hozza a szülőket, akiknek közölniük kell csemetéikkel, hogy nem engedhetik meg maguknak a költekezést egy bizonyos szint után.

A Játékipari Szövetség válaszában határozottan kiállt a jelenlegi marketingpolitika mellett. A szervezet azzal érvelt: a reklámok azért irányulnak közvetlenül a gyerekek felé, mert fontos szerepük van az ajándékválasztás folyamatában. A gyártók szerint a gyerekeknek tudniuk kell, milyen új játékok kaphatók, máskülönben nem tudják elmondani a szüleiknek, mit szeretnének. Hozzátették: bár jelenleg valóban nagyobb gazdasági nehézségek vannak, a különböző családok mindig eltérő mértékben költhettek játékokra, és korábban is hozzá tudták igazítani gyerekeik igényeit az anyagi lehetőségekhez.

A játékgyártók előrejelzése szerint a gazdasági válság az ő iparágukat sem fogja elkerülni, az ünnepi vásárlási időszakban némi visszaesés történhet, de az ágazat sok más szektornál ellenállóbbnak fog bizonyulni. Elemzők szerint a játékgyártás azon kevés iparág egyike, amelyre csekély hatással vannak a recessziós periódusok.

Az amerikai gyerekközpontú kultúrában a kicsiknek komoly hatalmuk van. A szülők ritkán képesek nemet mondani nekik, nem akarnak bűntudatot érezni és nem akarják, hogy gyerekeik lemaradjanak iskolai társaik mögött - mutatott rá Allison Pugh, a Virginiai Egyetem szociológia professzora. Bármilyen pénzügyi nehézség is legyen a családban, a játékvásárlás az utolsó, amit az amerikai szülők feladnak, a saját fogyasztásukat is előbb fogják vissza - mondta.

Az amerikai szülő-gyerek kapcsolatra jellemző az a szélsőséges példa, amelyről Amanda Almodovar, egy észak-karolinai általános iskolai szociális munkás számolt be. Elmondta, hogy körzetében - ahol mind több az otthontalan és növekszik a munkanélküliség - egy anya azt mondta, ha kell, akár prostitúcióra adja fejét, hogy megadhassa gyerekeinek, amit kívánnak.