A devizahitelek tervezett kivezetése miatt akár további több százmilliárd forintos veszteséget kell elkönyvelniük a pénzintézeteknek. Hétfőn az Ország gyűlésben Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője azt kérte a kabinettől: a devizahiteleket ne piaci árfolyamon, hanem az adósok számára az aktuálisnál kedvezőbb szinten váltsák át forintra. Az üzenetet szerdán, a parlament törvényalkotási bizottságának ülését követően megismételte helyettese, a grémiumot vezető Gulyás Gergely, de jelezte egyetértését az MSZP-s Bárándy Gergely és az LMP-s Schiffer András is.

Amennyiben az utóbbi napok kormányzati kommunikációjának megfelelően az év végén „csak” a devizaalapú lakáshiteleket forintosítják, akkor minden tízszázaléknyi árfolyamkedvezmény – az MNB március végi adatai alapján – további 178 milliárd forint veszteséget okoz a bankszektornak. Ha a kabinet a két évvel ezelőtti végtörlesztés mintájára állapítja meg a szinteket (a svájcifrank-kölcsönöket például akkor 180 forintos rögzített árfolyam mellett lehetett visszafizetni), az a jelenlegi árfolyamokhoz képest nagyjából 30 százalékos diszkontot és így a bankoknak 500 milliárd forintot meghaladó kiesést jelent. A teljes devizaalapú lakossági hitelállomány (tehát a lakáskölcsönök mellett a szabad felhasználású jelzáloghitelek, a személyi kölcsönök és az autóhitelek) kivezetése esetén a tízszázalékos árfolyamkedvezmény már 360 milliárdos, míg a végtörlesztésnek megfelelő mértékű diszkont ezermilliárd forintot meghaladó veszteséget is okozhat a pénzintézeteknek.

A devizahitelek forintosításakor adott árfolyamkedvezménnyel az adósok nem azt a pénzt kapják vissza, amit korábban, a forint gyengülése miatt megugrott törlesztőrészletekkel fizettek meg, hanem a tartozásuk tőkerésze és így a későbbi törlesztések összege csökken – vagyis a jövőben annyival kevesebbet fizetnek, amekkora diszkonttal a hiteleket forintra váltják. A már befizetett pénzeket csak akkor kaphatnák vissza a devizahitelesek, ha a bíróságon bebizonyítják, nem kaptak megfelelő tájékoztatást az árfolyamkockázattal kapcsolatban – a több mint ezer devizahiteles perben érdekelt Léhmann György ügyvéd szerint azonban erre van esély.

A Kúria jogegységi döntése szerint önmagában nem tisztességtelen, hogy a bankok ügyfeleikre hárították az árfolyamkockázatot. Tisztességtelen és így semmis csak abban az esetben lenne, ha az adós számára nem volt teljesen világos és egyértelmű, mit vállal. A Kúria szerint azonban, ha az adós a kölcsönszerződés megkötése előtt megkapta a jogszabályban előírt tájékoztatást, és aláírta a kockázatfeltáró nyilatkozatot, úgy kell tekinteni, hogy megértette: az árfolyamkockázat korlátozás nélkül kizárólag őt terheli.

Ez látszólag sakk-matt helyzet az ügyfél számára, mivel 2005 óta kötelező aláíratni az adósokkal a kockázatfeltáró nyilatkozatot, ám Léhmann György szerint utóbbi semmit sem igazol. A Kúria az egyoldalú szerződésmódosításokkal kapcsolatban pontosan meghatározta, hogy a hitelszerződés egy eleme milyen feltételek mellett tekinthető átláthatónak és így tisztességesnek. Egyebek mellett egyértelműnek és érthetően megfogalmazottnak kell lennie, illetve meg kell felelnie a tételes meghatározás elvének – emlékeztet az ügyvéd, aki úgy látja: a bankok árfolyamkockázatról nyújtott tájékoztatása, illetve az említett nyilatkozat túlságosan általános volt, és így nem felel meg az előírásoknak. Szerinte erre hivatkozva a hitelszerződések ezen része is sikerrel támadható a bíróságon, és el lehet érni, hogy az árfolyamkockázatot megosszák a bank és adósa között. Ez egy átlagos lakáshitel esetében több millió forintot jelenthet az ügyfél számára, míg a bankszektor egészében ezermilliárdos tétel.