A pénzügyi kockázatok eszkalálódnak, miközben a világgazdaság növekedési üteme lassul, s ennek legfőbb oka az, hogy az eurózóna nem tudott úrrá lenni a válságán. A közös valuta térsége enyhe recesszióval küzd meg 2012-ben. Ezt tartalmazza a Nemzetközi Valutaalap (IMF) frissített jelentése, amely az őszi előrejelzéshez képest árnyaltabb képet mutat. A globális gazdaság fékezni kényszerül, az IMF szakértői 0,7 százalékkal mérsékelték a várható bővülés mértékét, amely így csak 3,3 százalékosnak ígérkezik (tavaly ősszel még 4,5 százalékot vártak), de csak akkor jöhet be ez a becslés, ha a politikai döntéshozók Európában és az Egyesült Államokban valóban hozzálátnak a bajok orvoslásához.

A gondok forrása azonban több tényezőben keresendő. Az eurózónán túl a bankok is mérlegcsökkentési teendőkkel foglalják el magukat a hitelezés helyett, s a feltörekvő és a fejlődő régióban is a vártnál lassabb növekedésre lehet számítani, mert a külső környezet gyengélkedik, de a belső kereslet is mérséklődik. Az Egyesült Államok kilátásai viszonylag kedvezőek ugyanakkor, elsősorban a fogyasztás meglepő élénkülése miatt. A gazdaság ebben az évben 1,8 százalékkal bővülhet, míg az eurózónáé 0,5 százalékkal zsugorodhat. De az Egyesült Államokban és Japánban is valami módon rendezni kell a költségvetéseket, ezt azonban nehezíti a politikai patthelyzet.

A törékeny pénzügyi rendszer, a nagy hiányok és adósságok, a nullához közelítő kamatok borúlátásra adhatnak okot, de az IMF szerint azért van megoldás. Az állami pénzügyek terén a kiigazításnak végbe kell mennie, de – s ezt nem győzi hangsúlyozni az IMF – országonként eltérő mértékben és iramban. Bőséges likviditásra és laza monetáris politikára lesz szükség, már csak azért is, mert inflációs veszély nincs, sőt az eurózónában inkább a defláció réme jelent meg, aminek következménye még súlyosabb adósságválság lehet. Vagyis, az Európai Központi Banknak (EKB) további könnyítéseket kell bevezetnie, miközben megfelelő mennyiségű finanszírozásról kell gondoskodniuk az európai pénzügyi mentőalapoknak (EFSF és ESM). El kellene közben érni azt is, hogy miközben a bankok javítják tőkehelyzetüket, ezt ne úgy tegyék, hogy kevesebb hitelt nyújtanak a reálgazdaságnak.

Az IMF frissítette a pénzügyi stabilitási jelentését is, amely jórészt szintén az eurózóna problémáival foglalkozik. Az elemzés szerint a még ideiglenes európai alapban legfeljebb 300 milliárd euró lehet, ez az összeg azonban nem elég a feszült piacok megnyugtatására, különösen, hogy a Standard & Poor’s ezt az alapot is leminősítette, s megfosztotta AAA besorolásától. Ráadásul az államadósság-válság miatt nagy nyomás nehezedik a bankokra, s ezt a helyzetet mielőbb fel kell oldani. Ha nem sikerül, annak kellemetlen hatásai nemcsak az amerikai gazdaságban jelennének meg, hanem a közép- és keleti államokban, és még a feltörekvő országokban is. A valutaalap emlékeztet rá, hogy Közép-és Kelet-Európában az okozott mély visszaesést 2009-ben, hogy a nyugat-európai bankok hirtelen leállították itteni érdekeltségeik finanszírozását.

Minthogy a pénzügyi feszültségek most is az eurózónában keletkeznek és onnan terjednek tova, az IMF-nek e másik jelentése is szorgalmazza, hogy a valutaövezet gyorsan hozza létre a megfelelő méretű tűzfalat. Ennél is fontosabb azonban, hogy az országok ne egyszerre végezzék el a szükséges pénzügyi kiigazítási műveleteket, ne egyszerre fogják vissza a közkiadásokat, mert ezzel csak a recessziót mélyítik. De a feltörekvő kulcsországoknak is jut feladat ebben: a külső és belső kereslet pótlására végre hozzá kéne kezdeni a szociális háló megszövéséhez.