Várhegyi Éva tudományos tanácsadó a belső és külső egyensúly megőrzését feltétlenül pozitív fejleményként értékelte, a gazdaság lendülete azonban szerinte jelentősen visszaesik a tavalyi, 3,6 százalékos kiugró növekedés után. Ennek fő oka az a beruházási kockázat, ami az állami megrendelésű, de zömmel uniós forrásokból pénzelt fejlesztések kifutása jelent. A magángazdaság ugyanis nem éledt még fel igazából, pedig rá hárulna a szerep, hogy a húzza a gazdaságot. Az export teszi a dolgát, de itt hosszú távon rizikófaktorként értékelhető az egyoldalúság, a nyugati autógyártóktól való igen erős függés.

A munkaerő-piaci helyzet sem optimális, valójában stagnál a foglalkoztatottak száma, és a versenyszektorban is alig egyszázalékos növekedéssel lehet csak számolni. Politikai oldalról ésszerű változtatás lenne, ha a felduzzasztott közmunkásokat a valós munkaerőpiacra terelnék, például azzal, hogy a legnagyobb munkaerő-igényű szolgáltatói szektort nem sanyargatnák tovább. Az államháztartás helyzete stabil, a 2,4 százalékos idei GDP-arányos hiányt azonban csak az országvédelmi alap felhasználásával lehet elérni. Az euró árfolyama az év végén 310 forint körül alakulhat, ami az exportra termelő vállalatok számára nem túl jó hír, ők szívesebben vennének egy gyengébb kurzust. Az alapkamatot 1,6 százalék körülire várják az év végére.

Amíg rövid távon ellavírozunk, hosszabb távon már veszélybe kerülhet a fenntartható gazdasági növekedés, éppen az alapok nem kellő szilárdsága miatt. A jövedelmi egyenlőtlenségek egyre látványosabban jelentkeznek, s ez a társadalmi feszültségek felerősödését vetíti elő. Ebben komoly felelősség terheli a kormányt – véli Petschnig Mária Zita tudományos főmunkatárs, aki szerint az mindent megtesz az infláció emelése érdekében, ennek ellenére a fogyasztói árindex a negatív tartományban lesz az idén is, annak értékét -0,4 százalékosra várják a Pénzügykutatónál.

Az ipari, mezőgazdasági termelő árak mind mínuszban vannak, egyedül az építőiparban látszik minimális infláció, minderre rárakódik az olajárak tartós mérséklődése, de még a kierőszakolt rezsicsökkentéseknek is maradt némi árleszorító hatása, míg a másik oldalon a devizahitelesekkel történő elszámolás, a reálbérek idei, 3,8 százalékos emelkedése, a növekvő közfoglalkoztatás komoly keresletet, s egyben inflációt gerjeszt, de az eredő ezzel együtt is negatív előjelű lesz – magyarázta. Külön kiemelte, hogy a kormány már harmadik éve tervezi felül az inflációt, ezzel növelve a nyugdíjak vásárlóértékét. Tavalyelőtt 5,2 helyett 1,7, tavaly 2,4 helyett -0,2 százalékos volt az árindex, és már most világos, hogy az idei 1,8 százalék sem tartható, miután az MNB már most az árak szinten tartását valószínűsíti.

Nem arról van szó, hogy az inflációt messze meghaladó nyugdíjemelésre az idősek nem szolgálnának rá, a kérdés az, hogy hosszú távon ennek a többletpénznek az előteremtése mennyire terheli meg a költségvetést. A minimálbér és a garantált bérek lehetőségeket meghaladó emelése miatt beszűkül a bérskála, ezt pedig a magasabb keresetűek nézik rossz szemmel. Ez a folyamat a fajlagos bérköltségek emelkedéséhez, a profitabilitás csökkenéséhez vezet, és rontja a termelő ágazatok versenyképességét, összességében nemzetgazdasági szintű növekedési veszteséggel jár.

Annyira azonban nem emelkedtek meg a bérek, hogy az euróövezetben élő deflációs veszélyt idehaza komolyan kellene venni, hiszen a magyar lakosságra az „amit ma megvehetsz, ne halaszd holnapra” mentalitás sokkal jellemzőbb, mint a további árcsökkenésbe vetett szilárd hit.

A jelentés bemutatóján Várhegyi Éva szólt a brókerbotrány következményeiről is. A 300 milliárd forintos kártérítési kötelezettség a teljes pénzügyi szektort fogja terhelni, s noha az MNB meghitelezi az összeget, azt vissza kell majd fizetniük. Gyakorlatilag elveszhet az az összeg, amit a bankadó beígért csökkentésével nyernek a hitelintézetek. A beterjesztett törvényi szigorításokkal pedig átesnek a ló túlsó oldalára, a pénzügyi rendszerbe vetett bizalmat ilyen eszközökkel nem lehet visszaszerezni – hangoztatta.

A bizalom kérdése az államadósság és a 2016-os költségvetés áprilisi beterjesztése kapcsán is előkerült. Petschnig Mária Zita kérdésünkre a büdzsé áprilisi elkészítését komolytalannak nevezte, megkérdőjelezve, hogy milyen alapokra építik majd fel. Az 2014-es államadósságnak a jegybank által februárban kiszámolt, a GDP-hez viszonyítva 77,3 százalékos értékét márciusban a KSH 76,9 százalékosra nyomta le, így sikerült papíron teljesíteni a csökkenő adósságpályáról szóló törvényi kötelezést. Csakhogy a KSH a nominál GDP kiszámolásakor olyan adatokkal dolgozott, amelynek megalapozottságát szakmai körökben erős kételyek övezik, s a statisztikusok máig adósak a kielégítő magyarázattal – állítják a Pénzügykutatónál.