A múlt esztendőben elért háromszázalékos növekedés után idén 3,7 százalékkal – az őszi előrejelzéshez képest 0,1 százalékkal gyorsabban –, 2015-ben 3,9 százalékkal bővül a világgazdaság, így számítja az IMF, amely kedden tette közzé az októberi prognózisnak a nagy gazdaságokra vonatkozó frissítését. A lendület annak köszönhető, hogy a fejlett gazdaságok élénkülnek ebben az évben, s Kína is 7,5 százalék körüli iramot diktálhat idén és jövőre, az októberi előrejelzéshez képest kicsivel nagyobb sebességre kapcsolhat. De 2015-re előretekintve az IMF néhány tized százalékot levett a a fejlett térség számára készített prognózisából, az ősszel reméltnél lassúbb ütemet vetít előre az amerikai, a japán, a kanadai, de az orosz gazdaságban is.

Az amerikai gazdaságot a belső kereslet serkenti, mert a költségvetési alku nyomán enyhül valamelyest a megszorítási láz, ám a kiadáscsökkentések áthúzódnak 2015-re is, amire az IMF októberben még nem gondolt. Ezért a következő évben az amerikai gazdaság 3,4 százalék helyett csak három százalékkal bővülhet, az idei 2,8 százalék után. Az eurózóna viszont 2014-ben csak egy százalékkal, 2015-ben pedig 1,4 százalékkal növekedhet, de ez a mérték is egyenetlenül oszlik meg a tagországok között, a magas adósságállomány és a pénzügyi piacok töredezettsége visszafogja a belső keresletet, s a bővülés zömét az export hozhatja össze. A könnyebb hitelfeltételek miatt a brit gazdaság bő kétszázalékos ütemben fejlődhet. A japán gazdaság idén gyorsabban, jövőre lassabban növekedik, mint az IMF prognosztizálta októberben, mert az átmeneti fiskális ösztönzést ellensúlyozza a fogyasztás adóterhelésének az emelése.

A kínai gazdaságot továbbra is a beruházások fűtik, de a politikai vezetés szeretné mérsékelni a fenntarthatatlan ütemben folyó fejlesztéseket, s az IMF egyetértésével a fogyasztást ösztönözni, a kiegyensúlyozottabb növekedés és a pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében.

A kibontakozás folyamatát övező új veszélyek között említi a valutaalap a deflációt, ahogy arra minapi washingtoni beszédében Christine Lagarde vezérigazgató is utalt. A jegybanki célokhoz képest túlságosan alacsony infláció a várakozásokat is magával ránthatja, s ennek nyomán egyre nehezülhet az adósság valódi terhe, s felfelé kúszhatnak a reálkamatok is. A feltörekvő térségben különösen a gyenge makrogazdasági helyzetben lévő országoknak fel kell készülniük rá, hogy a tőke távozik, s az árfolyam gyengül, ahogy az amerikai jegybank (Fed) mérsékli a gazdaságélénkítő programjának havi összegét e hónaptól kezdve.

Az IMF azt ajánlja a fejlett országok jegybankjainak, hogy a laza monetáris politikát ne adják fel, hiszen továbbra is nagy a kibocsátási rés, azaz e gazdaságok képességeik alatt teljesítenek. Az Európai Központi Banknak a növekedés serkentése érdekében még többet kellene tennie, s minél gyorsabban tisztáznia a bankok mérleghelyzetét, s lezárni a valutaövezetben a bankunió létrehozásának folyamatát a hiteles felügyeleti és szanálási rendszer kialakításával. A beruházásokat strukturális reformokkal is bátorítani lehetne.

A feltörekvő országok számára a legfontosabb kihívás az, hogy kezelni tudják a Fed lépései nyomán meginduló tőkekiáramlás nyomán keletkező feszültségeket.