Kivesézte a kormány a Reformszövetség ajánlását
Sok mindennel egyetért a Reformszövetség javaslatai közül a kormány, de azokat az ajánlásokat elutasítja, amellyel a választók nagy része sem értene egyet - derül ki a lapunk birtokába került kormányzati hatástanulmányból. A kabinet elvileg elfogadhatónak tartja a személyi jövedelemadó (szja) 18 százalékos kulcsának kiterjesztését évi ötmillió forintos jövedelemig, és nincs kifogása az szja-kedvezmények jelentős szűkítése, valamint a szolidaritási adó eltörlése ellen, de az egykulcsos jövedelemadó rendszert elutasítja.
A Reformszövetség 2011-re lényegében egykulcsos szja-t javasolt, a sávhatár évi 15 millió forintra emelésével és az adójóváírás megszüntetésével. A kormányzati anyag szerint azonban ez ellentétes lenne a kormányprogramban szereplő igazságossági szempontokkal és a magyar választók preferenciáival. A tanulmány szerint az emberek többsége így is túlságosan nagynak tartja a jövedelemkülönbségeket. (Kérdés, ez miért nem jutott a jogalkotók eszébe akkor, amikor a nagyon kevés gazdag embernek kedvező, off-shore cégekre vonatkozó adóamnesztiát beterjesztették és megszavazták.)
A minimálbér adómentességét garantáló adójóváírás eltörlését legfeljebb egy nulla kulcsos sáv bevezetésével tartanák elfogadhatónak, és a legfelső kereseti kategóriának sem adnának ilyen könnyítést. A hatástanulmány szerint az szja-ban javasolt változtatásokkal jól járnának a közepes és magas jövedelműek (náluk átlagosan majdnem hét százalékponttal csökkenne az adóék), a szerény keresetűeknél viszont az adójóváírás megszüntetése tíz százalékkal is megnövelhetné az adóéket, ami visszafogná az érintettek munkakedvét. Ma is alig van különbség a munkanélküliként összeszedhető szociális juttatások és a minimálbér között. Vélhetőleg, ha ezt a bért - a szociális rendszer átalakítása nélkül - adóztatnák is, számos esetben egyértelműen jobban lehetne járni, ha otthon marad az ember.
A Reformszövetség szerint 2010-ben jöhetne az szja-kedvezmények megszüntetése, a családi kedvezmény kivételével. Ez átlagosan fél százalékkal rontaná a háztartások jövedelmi helyzetét - nyilván egyénenként jelentősen eltérő mértékben. Erre már csak azért is érdemes figyelni, mert a kormányzati tervek között is szerepel hasonló változtatás, igaz, úgy tudni, a megtakarításokat ösztönző kedvezmények megmaradhatnak.
A háztartások jövedelmében a családi pótléknak is sok esetben nagy szerepe van. A Reformszövetség elvenné ezt a szociális juttatást a legjobban kereső családoktól, ami 40 milliárdos megtakarítást jelentene a költségvetésnek, de a hatástanulmány szerint túl sokba kerülne a jogosultság elbírálása - az egy főre jutó jövedelem alapján- , és így már nem érné meg. A tanulmány szerint jó a mai rendszer úgy, ahogy van. A gyes és a gyed jogosultsági idejének két évre csökkentésével elvileg egyetértene a kormány, de ez csak akkor lenne megvalósítható, ha megkönnyítenék a munkába állást, például több bölcsődével.
A gázártámogatás eltörlése is indokolt a hatástanulmány szerint: az elemzésben itt nem is szerepel, hogy ez a lépés rontaná a szegényebb háztartások jövedelmi helyzetét, csupán az, hogy „takarékosságra ösztönöz".
Az értékalapú ingatlanadó ötletét elveti a tanulmány: az eredeti javaslat szerint 30 millió forintnál értékesebb ingatlanok után egy százalékos adót kellene fizetni, ami 60 milliárdos bevételt hozna egy évben. A hatástanulmány szerint túl sokba kerülne az értékalapú adóztatás bevezetése.
A szövetség járulékokat érintő javaslatai közül a három év alatt összesen tíz százalékpontnyi csökkentéssel elvben egyetért a kormány - némi vitára csupán az ennek forrását megteremtő kiadáscsökkentő tervek elemzésénél utal a tanulmány. A tételes egészségbiztosítási hozzájárulás 5000 forintra emelését viszont elutasítják, mivel éppen az alacsony keresetűeknél fogná vissza a munkaerő-keresletet. (Ilyen terv a kiszivárgott kormányzati elképzelések között is szerepelt, a hivatalos verzióban azonban már nem).
A Reformszövetség javaslatának munkaerő-piaci hatásai a tanulmány szerint összességében aligha kielégítők. Bár a járulékcsökkentés miatt három év alatt összesen két százalékponttal nőne a foglalkoztatás a versenyszférában, de ennek nagy részét elvenné a közszférában szükségessé váló 70 ezer főt érintő létszámleépítés. A szövetség ugyanis a közszférában bértömeg- befagyasztást javasol, ami a tanulmány szerint így lenne megoldható. Az állami kiadások csökkentését ezen kívül a dologi kiadások lefaragásával, a felesleges intézmények és állások megszüntetésével, a kiszerződtetett szolgáltatások számának mérséklésével tartaná elképzelhetőnek a Reformszövetség.
A hatástanulmány különösebben nem fejtegeti mindennek megvalósíthatóságát. Ellenérvként a negatív növekedési hatást hozza fel. Azzal, hogy az állam kevesebbet költ, a GDP növekedése 2009 és 2010-ben egyaránt 0,5, 2011-ben pedig egy százalékponttal lenne kisebb, mint ahogy azt most tervezik. S ebbe már a kedvezőbb adóztatás miatt élénkülő beruházási kedv és a nagyobb exportteljesítmény pozitív hatását is belevették. Összehasonlításképpen: 2007-ben a megszorítások hatására 1,8 százalékponttal maradt el a GDP növekedése az akkor tervezett három százalékos mértéktől.
Némileg ellentmondásosan fogalmaznak a forgalmi adó emelésével, illetve az ebből adódó inflációs hatás veszélyeivel kapcsolatban. A kormány 23, a Reformszövetség 24 százalékos áfa-kulcsot javasol. A jövedéki adót a kabinet 5-6 százalékkal emelné az év közepén, a dohány és a gázolaj esetében jövőre még tovább. A Reformszövetség egyszerre tíz százalékkal, de ebből kimaradnának az üzemanyagok. Az inflációt a gázártámogatási rendszer is befolyásolná: a kormány csak szűkítené a juttatást, a Reformszövetség meg is szüntetné. A hatástanulmány szerint alapvetően elfogadható az, amit a szövetség javasol, ám az időzítés és az egy százalékponttal nagyobb áfaemelés már nem férne bele. E miatt ugyanis 2012-ben 0,4 százalékponttal nagyobb lenne az infláció, mint amit a kabinet tervez, és ez már veszélyeztethetné a Reformszövetség által is ajánlott 2012-es euró-csatlakozást. (Ezzel együtt nem valószínű, hogy az euró bevezetése az áfaemelésben mutatkozó egy százalékpontnyi különbségen múlna, főként a makrogazdasági előrejelzések manapság jellemző változékonysága mellett).
A tanulmány azzal is a négy százalékpontos áfaemelés ellen érvel, hogy a magasabb infláció megemeli a nyugdíjkiadásokat. Ez igaz, de a tervezett három százalékpontos emeléssel is ugyanez a helyzet, miközben a magasabb infláció egyszersmind több adóbevételt is jelent a büdzsének.
A hatástanulmány jövedelmi szempontból is vizsgálja az áfaemelés következményeit. A kissé erősebben terhelő reformszövetségi javaslat elfogadása a közepesen és kissé jobban keresőknél a kiadások 2-3 százalékos emelkedését hozná. Ezt az adófizetők zöménél mindössze fél százalékpontos többletjövedelem ellensúlyozná (főként az adójóváírás megszüntetése miatt). A leginkább hátrányosan érintett háztartások a közepesnél kicsit rosszabb keresetűek lennének a modellszámítás szerint.
