Az üzleti szabályozás könnyítését, a politika kiszámíthatóságának javítását, a közszféra hatékonyságának növelését és a magasabb iskolai végzettség megszerzésének ösztönzését szorgalmazza friss tanulmányának a Magyarországra vonatkozó rövid fejezetében az OECD. Az egyébként 300 oldalas jelentést pénteken Moszkvában hozta nyilvánosságra a nemzetközi szervezet, amely a publikálást a G-20-ak pénzügyi csúcstalálkozójára időzítette, hogy összefoglalót adhasson azon reformok állásáról, amelyek a gazdasági növekedést serkenthetnék.

A korábbi országjelentéssel összhangban az OECD szakértői azt mondják, hogy Magyarországon nagy elmaradás tapasztalható a termelékenységben, alacsony a foglalkoztatás, s megállt az a folyamat, amely egészen a válság kirobbanásáig közelítette a magyar jövedelmeket a fejlett ipari államokat tömörítő OECD-térség felső feléhez.

Az elsődleges teendők közé sorolják az elemzők az adóék – mennyit von el az állam adókban a teljes munkaköltségből – csökkentését. Az egykulcsos adó és a gyermeket nevelő családoknak kínált kedvezmények mérsékelték az adóéket, de az adójóváírás kivezetése nyomán ez az arány újra romlott az alacsony keresetűek körében, és jóval magasabb az OECD átlagnál. Ez a helyzet nem ösztönöz munkavállalásra. A megoldás az OECD szerint az adójóváírás visszavezetése lenne, amelynek forrását a környezeti és ingatlanadó adhatná.

Az idősebb korúak munkavállalását a nyugdíjak megadóztatásával, a korhatárnak a várható élettartamhoz igazításával, és a korai nyugdíjba vonuláshoz vezető utak lezárásával ösztönözné az OECD.

A termelékenység növelésének további tényezője lehetne a felsőfokú végzettség elérésének az ösztönzése. E tekintetben a magyar adatok elmaradnak a közép- és kelet-európai, az uniós és az OECD átlagtól is. Ami történt: a tankötelezettségi kort 16 éves korra szállították le, és a felsőoktatás büdzséjét csökkentették. Valamelyest javult a továbbképzés rendszere.

A Going for Growth 2013 (Irány a növekedés) valamennyi OECD-tagország számára készített ajánlásokat. Általánosságban a szerzők azt tapasztalták, hogy a 2005-ös első publikálás óta most érzékelhető a legserényebb tevékenység a gazdasági bővülést előmozdító strukturális reformokban. Főként az eurózóna nagy piaci nyomás alá került országaiban, valamint Közép-Európában. A pénzügyi többletekkel rendelkező gazdag európai államokban, valamint Norvégiában, az Egyesült Államokban és Svájcban viszont elapadt a lendület. Lassult a reformfolyamat Brazíliában, Kínában, Indiában, Indonéziában, Dél-Afrikában és Oroszországban is.

Ahol zajlik az átalakítás, az intézkedések elsősorban a munkaerőpiacra irányulnak, a munkanélküliség csökkentése érdekében. A lényeg: a képességek, a tudás, a technológia és az infrastruktúra fejlesztése. Észben kell tartani azonban, hogy miközben a munkáról érdemes a fogyasztásra terelni az adókat, a következmény a jövedelmi különbségek növekedése lehet.