Iparággá nőtte ki magát a bolti lopás
A hazai áruházi bolti lopások – érték alapján – felét immáron professzionális bűnszervezetek követik el, amelyek olyannyira jól szervezettek és akkora „forgalmat” bonyolítanak, hogy a biztonsági szakmában minden túlzás nélkül külön iparágként emlegetik a bolti lopást. Miközben az egy elkövetőre jutó kárérték mára csökkent valamennyit, ugyanakkor a lopások összértéke, ha nem is drámai mértékben, de nőtt.
Egy a területen dolgozó – és éppen ezért nevének elhallgatását kérő - árubiztonsági szakértő szerint jellemző az áruházi lopásban utazó professzionális csoportokra, hogy egész országrészekre terjed ki a tevékenységük. Pontosan ismerik az áruvédelmi rendszerek, így a kamerák működését, folyamatosan figyelik az egyes áruházak személyzetét, tesztelik a műszaki berendezést illetve az őrök éberségét, továbbá lebukás esetére is tökéletesen tisztában vannak a jogi lehetőségeikkel.
Ezekben a professzionális áruházi tolvaj csoportokban erős munkamegosztás érvényesül: külön szerepet kapnak a csoport szervezői, a terepi figyelők, mások utaztatják magukat a tolvajokat, akiket nem ritkán hajléktalanokból vagy volt állami nevelőotthonokból érkezettekből verbuválnak – gyakran veréssel kényszerítve őket a lopásra.
Az ilyen bűnözői csoportok általában megrendelésre dolgoznak. A fő célpont a különféle márkás italok – whisky, unicum, Jagermeister és prémiumborok - mellett a kozmetikumok és a műszaki cikkek. Az élelmiszerek közül általában a tartós, viszonylag kicsi, jól elrejthető, ugyanakkor értékes áru a menő a tolvajoknál, így a különféle szalámikra, sajtokra vagy csokoládéra utaznak a tolvajok. A tartósság azért is fontos, mivel saját fogyasztásra a csoportok legritkább esetben „dolgoznak”: az elemelt áru jórészt a vendéglátásban illetve a fekete piacokon kel el.
Ez utóbbit azért is emelte ki forrásunk, mivel a hazai bolti lopkodást nagyban elősegíti, hogy az állam csak meglehetősen lanyhán, mondhatni tessék-lássék módon ellenőrzi a különféle piacokat így korábban a lengyel, majd MDF-piacok illetve most a távol-keleti piacok kényelmes lehetőséget adnak a bűnszervezeteknek, hogy minimális rizikóval túladjanak a hipermarketekből elemelt portékán.
Bár a bolti tolvajbandák rendkívül jól szervezett bűnelkövetői csoportok, azonban a téma szakértői szerint nem jellemző, hogy komolyabb szervezett bűnözői csoportokkal, maffiákkal kapcsolatban lennének. Az éjszakai életből ismert csoportoknak ugyanis az áruházi lopás túl kicsi falat és viszonylag macerás tevékenység is. Igaz, itt is van szabályerősítő kivétel, az áruházi biztonságisok szerint azért akadt olyan csoport, amelyiknek a házatáján az éjszakából ismert, jóval keményebb ügyekben utazó személyek is feltűntek. Sőt, olyanra is volt példa, hogy amikor egy nagyobb bűnözői kör tagjainak jó részét a rendőrségnek sikerült kivonni a forgalomból, utána a csoport maradék tagjai, illetve a feleségek fanyalodtak rá az üzletszerű bolti lopásra.
Bár többségében magyar ajkú elkövetőkről lehet beszélni, korábban meghatározó volt egy erős délszláv bűnözői kör, ám forrásunk szerint időközben ezek a bűnözők már tovább álltak délnyugat-Európa felé. Az utóbbi években az unión belülről is érkeztek hozzánk ilyen áruházi tolvajbandák, így korábban a cseh, jelenleg a Romániából érkezett csoportok jelenléte az érezhető.
Forrásaink szerint a válság csak kismértékben erősítette fel a lopkodást, sőt, éppenséggel azzal, hogy nemrégiben a bolti lopásokkal szembeni eljárást az addigi önkormányzatok helyett a rendőrséghez utalták, egy időre csökkent is az esetszám.
A megélhetési tolvajok persze a jogszabályváltozás után még jó darabig le-lebuktak: a többséget a néhány, médiában nagy port felvert eset ébresztette rá, hogy nem érdemes áruházi lopással izgalmakat szerezni maguknak, mivel könnyen az őrszobán folytatódhat a kaland. Annál gyorsabban léptek a profik: a jogszabályváltozás hírére a professzionális csoportok jó része is visszavonulót fújt és kivárta, hogy a rendőrség mennyire erélyesen lép fel.
Sajnos áruházi forrásaink szerint az idő a profi bűnelkövetők kezére dolgozott: a rendőrség eleinte hűségesen ki is jött minden egyes lopási esetre, azonban mára alábbhagyott a buzgalom – cserébe viszont újra felbátorodtak a profi tolvajok.
Annyi biztos, hogy a kereskedelmi szakma biztonságisainak nem mindig könnyítik meg az életét az itthoni jogszabályok: jelenleg az áruházaknak még arra sincs lehetősége, hogy a sokadjára lebukott, notórius bolti szarkát kitiltsák az áruházból: ezzel ugyanis korlátoznák az illető szabad mozgását. (Ilyenkor legfeljebb azzal tudnak ügyeskedni az áruház biztonságisai, hogy „díszkíséretet” kaphat az illető, az más kérdés, hogy ezzel elvonják máshonnan a figyelmet.)
Hasonlóképpen a hazai adatvédelmi jogszabályokba ütközik, hogy az áruházak belső – szakmai – feketelistára tegyék azt az alkalmazottat, amelyik meglopta a munkahelyét. Bár Németországban működik egy ilyen rendszer, ám nálunk a szakma kitartó lobbizása ellenére sem sikerült egy ilyen nyilvántartást átverekedni a jogalkotókon. Így viszont tudni olyan esetről, hogy az egyik áruházlánc lopáson kapott középvezetője minden gond nélkül egy másik áruházláncnál folytathatta a pályafutását méghozzá hasonló, bizalmi munkakörben.
Kevés szó esik a lopások nyomán a cégeket ért kárról, annál is inkább, mert a kereskedelmi cégek féltve őrzött titka, hogy mennyi áru tűnik el a polcaikról. Persze igen jó okuk van a hallgatásra: annak a híre, hogy egy áruházban vagy üzletláncban az átlagnál több a lopás, az mágnesként vonzaná oda az egyébként is állandóan a gyenge láncszemet kereső bűnözőket.
Szakmai vélekedés szerint nagyjából az éves forgalom 0,5 és 1,2 százaléka az „ismeretlen eredetű leltárhiány”. Ez finoman szólva sem kis összeg: a teljes magyar kiskereskedelemre vetítve ez 40 és 90 milliárd forint éves szinten. Igaz, ennek a jó része – nagyjából 60 százaléka – az áruházon belül tűnik el, ami szintén származhat könyvelési, adatkezelési problémából, de persze a belsősök által végrehajtott tolvajlásból is. (Nem árt tudni: felmérések szerint az egy főre eső "belsős" lopásnál átlagosan nagyjából tízszeres a kárérték, mint a külsős bűnelkövetőknél.)
Ugyanakkor a 40 százaléknyi hiány Magyarországon kerekítve ez 15 és 35 milliárd közötti összeget jelent, ennyi az ami „tisztán” a bolti szarkák zsebében landolhat. Ehhez azonban nem árt hozzácsapni, hogy azt a sok milliárdos összeget, amit a nagy áruházláncok cégenként kénytelenek elkölteni a biztonsági berendezések üzemeltetésére illetve a személyzet költségeire, így végeredményül minden bizonnyal jóval százmilliárd forint fölötti a bolti lopkodás összes költsége.
