A december végétől 7 százalékon álló alapkamat csökkentésének legkitartóbb harcosa Cinkotai János, aki immár harmadik egymást követő ülésen érvelt a kamatvágás mellett – derül ki a Magyar Nemzeti Banknak az ülésről most kiadott rövidített jegyzőkönyvéből. Az ellenpólust a monetáris tanácsban Király Júlia alelnök képezi, aki március után áprilisban is egy jelzésértékű, 25 bázispontos kamatemelésre adta a voksát.

Az EU-csúcstartó magyar ráta sorsáról legközelebb május 29-én szavaz a monetáris tanács négy külsős, a kormánypártok által tavaly tavasszal beszavazott tagja, illetve a három belsős, Simor András jegybankelnök és két helyettese, Király Júlia és Karvalits Ferenc.

A döntést alapvetően befolyásoló áprilisi inflációs adatot pénteken teszi közzé a Központi Statisztikai Hivatal, de sok öröm nem lesz abban sem, hiszen az előzetes várakozások szerint 5,5 százalék környékén ragadhatott be az fogyasztói árindex, azaz az elemzők többsége szerint nem történt változás márciushoz képest.

Az infláció az első félévben még magasan marad az adóemelések és a forint múlt év közepe óta tartó gyengélkedése miatt, a mostani 285-290 forint körüli euróárfolyam még nem tekinthető tartósnak, ezt nyilván figyelembe fogják venni a tagok a kamatdöntő ülésen.

A nemzetközi kockázatok a görög és francia választások után ismét nőttek, s ez lenullázhatja azt a pozitív hatást, amit az Európai Bizottság április cégi döntése váltott ki, amellyel a IMF-tárgyalások megkezdésére adott zöld jelzést a magyar kormánynak. Ezeket mérlegelve egyre nagyobb a valószínűsége, hogy a kamattartás lesz a favorit a hó végi ülésen.

Ami az áprilisi ülést illeti, ott a monetáris tanács megállapította, hogy az idén a gazdaság lényegében stagnál, és csak 2013-ban indulhat meg a növekedés. Az áfát és a jövedéki adót érintő tavalyi és idei intézkedések, valamint a 2011 második felében bekövetkezett árfolyamgyengülés és a 2012 eleji olajáremelkedés idén érdemben növelik a fogyasztóiár-indexet – áll az ülés jegyzőkönyvében.

A Széll Kálmán-terv keretében frissen bejelentett intézkedések közvetlen hatásukban emelik a 2013-as inflációt is, ugyanakkor szűkítik az aggregált keresletet, ami korlátozhatja a másodlagos inflációs hatások kialakulását. A monetáris tanács továbbra is fontosnak tartja azt, hogy a kormány és az Európai Unió, illetve a Nemzetközi Valutaalap között minél előbb megegyezés szülessen, ami a finanszírozási kockázatok csökkentése mellett kedvezően befolyásolná a gazdasági és inflációs kilátásokat, növelné a monetáris politika mozgásterét.

Konszenzus volt a tagok között abban, hogy a kamatdöntést megelőző napon bejelentett Széll Kálmán-terv makrogazdasági hatásainak átfogó értékelését az inflációs előrejelzés következő fordulójában lesz lehetőség elvégezni. Egy tanácstag ugyanakkor megjegyezte, hogy a várakozásai szerint, illetve a program bejelentése kapcsán frissített kormányzati előrejelzés alapján is emelkedni fog 2013-ban az infláció az intézkedések hatására.

Elhangzott olyan vélemény is, hogy a megszorító intézkedések egész Európában növelhetik az inflációt, fékezhetik a GDP növekedési ütemét, és emiatt mérsékelhetik az eurózóna-országokban az inflációval szembeni monetáris politikai érzékenységet. A tanácstagok egyetértettek abban, hogy a jelenlegi döntési helyzetben kulcsfontosságúak a kockázati megítélésre ható tényezők.

Többen kiemelték, hogy rövid távon alapvetően az EU/IMF-tárgyalások eredménye változtathatja meg érdemben a külföldi befektetők megítélését Magyarországról. A tanácstagok megítélése szerint hosszabb távon ugyanakkor a Széll Kálmán-terv intézkedései is befolyásolják a hazai eszközök kockázati megítélését, ahogy a piaci szereplők fokozatosan feldolgozzák a programhoz kapcsolódó információkat.

Többen úgy érveltek, hogy a program a fenntartható költségvetési és adósságpálya irányába tett lépést jelent, ami a Magyarországgal szemben folytatott túlzottdeficit-eljárás lezárását is közelebb hozza, és a külföldi befektetői megítélést is javíthatja. Elhangzott olyan vélemény is, hogy a kockázati megítélésre csak akkor lesz egyértelműen pozitív hatással a program, ha a piac úgy ítéli meg, hogy az fenntartható intézkedésekből áll, illetve ha a növekedési potenciált nem rontja jelentősen.

Összességében egyelőre nehéz megítélni a bejelentések kockázati megítélésre gyakorolt hatását. Többen ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet, hogy a Széll Kálmán-tervben részletezett intézkedések az első gyorsértékelés alapján növelhetik az inflációs kockázatokat 2013-ban. Egy tanácstag – vélhetően Király Júlia – úgy értékelte, hogy a pénzügyi közvetítőrendszer helyzete továbbra is törékeny, erőltetett a forráskivonás, érzékelhető a swap-piaci feszültség, a hitelezési folyamatok romlása.

Ebben a helyzetben egy jelzésértékű kamatemelés elősegíthetné mind az inflációs kockázatok mérséklődését, mind a hozamgörbe hosszú végének csökkenését, mind a finanszírozási feszültségek enyhülését. Más tanácstagok a kamatszint azonnali emelését nem támogatták, ugyanakkor egyetértettek azzal, hogy amennyiben a kockázati prémium emelkedése és az inflációs kockázatok növekedése folytatódik, akkor ez a jövőben monetáris politikai reakciókat tehet szükségessé.

Egy tanácstag – Cinkotai János – határozottan elutasította a kamatemelés opcióját, és a kamatcsökkentés mellett érvelt, mert a kamatemelés olyan recesszióba taszítaná a gazdaságot, amely spirális hatásokon keresztül nem csökkentené, hanem még növelné is az inflációt.