A megadott határidőig (május 7.) az MVM-MOL (a pozsoyi Slovnaft petrokémiai cég tulajdonosa) konzorcium és a cseh EPH társaság adott be kötelező vételi ajánlatot. A kínaiak néhány napos késéssel jelentkeztek, de az olaszok állítólag kivételt tesznek velük. Megkeresésünkre Jana Burdová, az SE szóvivője a hírt nem cáfolta, ugyanakkor közölte, hogy az Enel a folyamatban levő ügyekről semmiféle tájékoztatást sem nyújt.

Francesco Starace, az olasz társaság elnök-vezérigazgatója néhány nappal ezelőtt Pozsonyban hangoztatta, hogy az év végéig szeretnék eladni tulajdonrészüket. Még ebben a hónapban tárgyalnak Robert Fico kormányfővel a részletekről, ugyanis a kisebbségi tulajdonos a szlovák állam. A miniszterelnök eddig már többször is kijelentette, hogy ameddig az Enel nem építi fel és nem kezdi el üzemeltetni a mohi (Mochovce) atomerőmű harmadik és negyedik blokkját, addig a kabinet minden törvényes eszközzel megakadályozza a tervezett ügyletet.

Az Enel több országban, többek között Szlovákiában is felhalmozott veszteségeit szeretné csökkenteni a többségi csomag értékesítésével. Ha a kínaiak lennének a befutók, akkor annak messzemenő stratégiai jelentősége lenne, mert az EU területén az első közvetlen beruházásuk lenne atomerőműbe – mutatott rá  Peter Marcan, a pozsonyi székhelyű Energiabiztonsági Intézet (IPEB) munkatársa.

A többségi tulajdonrész eladása nem ígérkezik egyszerű folyamatnak, mivel az Enel társaság 588,2 millió eurós jóvátételt követel a pozsonyi alaptól, mert szerintük törvénytelenül fosztották meg őket a bősi vízerőmű üzemeltetésétől, holott az eredeti szerződés értelmében erre harminc éven át joguk lenne.

A szlovák kabinet – miután az illetékes szlovákiai bíróság jogerősen érvénytelennek minősítette a bősi vízerőmű bérléséről nyolc éve megkötött szerződést – visszaköveteli az Eneltől a hasznot, amely évente 35-40 millió euró körül lehetett. Jogvitájuk minden bizonnyal a bécsi nemzetközi döntőbíróság elé kerül.

Sok a kérdőjel Mohi körül is. A dél-szlovákiai Lévához (Levice) és a magyar határhoz közeli atomerőművet még 1982-ben kezdték el építeni, jórészt csehszlovákiai, illetve szovjet cégek. Négy, egyenként 440 MW teljesítményű blokkot terveztek, (VVER 440) V213 típusú orosz gyártmányú reaktorokkal. Az első két blokkot 1998-ban, illetve 2000-ben indították be. Az Enel 2006-ban vállalta, hogy a harmadik blokkot legkésőbb 2014-ben, a negyediket pedig az idén üzembe helyezik. Az eredeti terv szerint az építkezés 2,78 milliárd euróba került volna. Az olaszok azonban jelentős csúszásban vannak, miközben a költségek már csaknem ötmilliárdra rúgnak.

Tavaly kora ősszel az Enel hét és fél éves futamidőre 870 millió eurós hitelt vett fel az orosz Sberbanktól. A késést és a megnövekedett költségeket azzal indokolták, hogy a fukusimai földrengést követő súlyos nukleáris üzemzavarok miatt az eredeti terveket módosítani kellett, s további korszerű biztonsági berendezések alkalmazása is elengedhetetlenné vált. „Az igazság az, hogy partnereinknek nincs kellő tapasztalata ilyen nagy beruházás kivitelezésében. Ezért kell összeszedniük minden tudásukat” – nyilatkozta nemrég Robert Fico.

A magyar konzorcium már többször jelezte, hogy hajlandó befejezni a mohi atomerőmű felépítését. Állítólag ugyanilyen kötelezettséget vállalnának a kínaiak is.