Kínát figyelik a nyersanyagpiacok
Nem a legszebb napjaikat élik ezekben a hetekben, hónapokban a nyersanyagpiacok. Pedig már az elmúlt év sem tartozott az dicsérendő időszakok közé. Nem sok termény, ipari alapanyag volt, amelyik emelkedni tudott. Amennyiben a geopolitikai fejlemények okozta olajár-emelkedést nem számítjuk, komoly drágulás csak az arany piacán történt. Ehhez képest azért valamicskét javult a helyzet, hiszen most amolyan oldalazás, kivárás érezhető a piacokon – mondta a Nol.hu-nak Horváth Ákos, az Equilor Befektetési Zrt. szakértője.
A kockázatvállalás csökkenése általánosan, így a nyersanyagok esetében is érezteti hatását. Ott viszont különösen.
A válság kitörésekor ugyanis sok befektetési alap e területekre terelte a pénzét. Többségük viszont ma már az eddigieknél is nagyobb mértékben fordul a biztonságosnak tartott német és amerikai államkötvények felé. Jelentések szerint az év eleje óta ezeken a piacokon jelentősen csökkent a spekulánsok, befektetési alapok által nyitott pozíciók száma.
A kockázatvállalás csökkenése mögött több összefüggő tényező is meghúzódik. Az egyik legmarkánsabb a kínai gazdaság növekedési kilátásainak bizonytalansága. Kína és India ugyanis a nyersanyagpiaci termékek két legnagyobb vásárlója – tette hozzá mindehhez Móró Tamás, a Concorde Értékpapír Zrt. elemzője. Az utóbbi időszakban egyre komolyabb félelmek mutatkoznak azzal kapcsolatban, hogy az ázsiai ország valóban képes lesz 8 százalék fölötti növekedésre, s ezzel fenntartani a világpiaci keresletet – mondta Horváth Ákos.
Bár Pekingben jelezték, hogy mindenképp ez a szándék, s ezért minden szóba jöhető monetáris és fiskális eszközt hajlandóak bevetni, ez nem nyugtatta meg a befektetőket. Most az az egyik lényeges kérdés a nyersanyagpiacokon, hogy Kína milyen lépésre szánja el magát. Egy jelentősebb monetáris lazítás komoly elmozdulásokat okozhatna.
Ugyanakkor az is biztos, hogy ez közvetve az európai gazdaságoknak nem feltétlenül tenne jót. Manapság ugyanis a régió országai viszonylag olcsón képesek alapanyagot vásárolni a világpiacon. Ha a drágulás ezt megtörné, az a robusztus gazdaságú államok kivételével veszélyeztetné a többi versenyképességét.
Az elemzők, ha nem is a várt kínai fejleményekhez hasonló, de markáns elemként említették az amerikai Quantitative Easing (QE) program lehetséges elindítását is. Ebben az esetben ugyanis új pénzek érkeznének a piacokra, amelyek egy része bizonyosan a nyersanyagok felé „indulna”.
Már ez is okozhatna áremelkedést, ám ennek következménye lenne a dollár gyengülése is. Miután a nyersanyagpiacok alapvetően dollárelszámolásúak, így az amerikai deviza gyengülése ugyancsak áremelkedést vonna maga után – jegyezték meg az elemzők. Amíg azonban nincsenek kézzelfogható hírek, addig összességében csak az árak oldalazása vagy csökkenése várható.
Persze azért egy-egy termék mögött megbújhatnak sztorik. Ilyen például az amerikai gázkitermelés növekedése, ami hatást gyakrol a tőzsdei árakra, és közvetve a szén és az erőművi szén árát is lefelé nyomja. A gáz jegyzése az Egyesült Államokban idén mintegy 25, míg a széné több mint 26 százalékkal esett. Ez az európai jegyzéseket is befolyásolja.
De ilyennek mondhatóak azok a fejlemények is, hogy a meghatározó gabonákban a terméshozam-várakozások eddig jónak mondhatóak. Ennek megfelelően az év eleje óta a kukorica tőzsdei jegyzése 10 százalékkal, a búzáé pedig 6 százalékkal süllyedt.
A piacon belül szinte egyetlenként markáns emelkedés rajzolódik ki a szójabab árfolyamában. A termény esetében a feltörekvő országok által támasztott kereslet borította fel az egyensúlyt. A termelési adatok ugyanis ezzel nem tartanak lépést. Így a szójabab tonnájáért most 15 százalékkal többet kell adni, mint év elején. Ráadásul úgy, hogy május elején az árnövekedés volt 23 százalék is.
