Adu ászt adtak Rogán Antal kezébe a sütőipari termékpálya szereplői. Miközben a gázolaj literenkénti ára 28, a benziné pedig 30 forinttal esett egyetlen hónap alatt, a KSH adatai szerint az állandó hivatkozási alapnak számító fehér kenyér ára öt forinttal 274-re drágult. A házi jellegű kenyér egy forinttal 304-re drágult, önmérsékletet csak a barna vekninél tapasztalhattunk, ez három egységgel lett olcsóbb, kilóját átlag 224 forintért adták. Morzsára annyit kellett adni a zsemléért, mint decemberben, 19 forintot.

Már maga az árcsökkenés is kérdéses. Rogán Antal (bal szél) és Tállai András (jobb szél) között a pékek vezetői Szigetváry Zsolt / MTI

A pékek egy malomban őrölnek a molnárokkal, utóbbiak két forintot tapasztottak a liszt kilójához, 137 forintra emelve az árát. Miután a KSH az átadási árakat nem követi nyomon, nem tudható, hogy a pékáru drágulásáért mennyiben terheli felelősség a termelőket, illetve a kereskedőket. No meg a kormánypártokat, amelyek az összes járulékos költség megemelésével – minimálbér, útdíj, termékdíjak, élelmiszerlánc-felügyeleti díj – élesztőt adtak a tésztához, hadd dagadjon az ár.

Amint arról beszámoltunk, a Fidesz frakcióvezetője két hete kérette magához a pékek és az élelmiszer-feldolgozók érdekvédelmi szervezeteinek vezetőit, miután sérelmezte, hogy a pékáruk ára nem követi az üzemanyagár esését. Rogán Antal kifejtette: 2006 és 2013 között a fehér kenyér ára 58 százalékkal emelkedett, éppen annyival, mint a gázolajé. Tavaly a gázolaj olcsóbb lett 11 százalékkal, a fehér kenyér viszont csak öt százalékkal. Septe József, a pékszövetség elnöke akkor arról beszélt, hogy a jelenlegi költségszerkezet nem teszi lehetővé nekik a sütőipari termékek árának csökkentését.

A KSH kimutatására hivatkozva jelezte, hogy folyamatosan csökken a sütőipari termékek ára. Ugyanakkor nagyon nagy különbség van az úgynevezett sütőipari átadási ár és a kereskedelmi eladási ár között – mondta. Megjegyezte, hogy a gázolaj a sütőipar 18-20 százalékos logisztikai költségeiben csak három százalékot tesz ki.

Ami a fogyasztói árakat általánosságban illeti, az év első havában sem tört meg a lendület, az infláció egyre mélyebbre hatol a negatív tartományban. Helyesebben tényleges deflációról kell most már beszélnünk, ugyanis az ehhez kötött legszigorúbb definíciónak is eleget tett a KSH által közölt –1,4 százalékos adat. Ezt a mélyrepülést ezúttal sem találta el senki az elemzők körében, becsléseik az 1–1,3 százalékos tartományban mozogtak, az 1,2 százalékos epicentrum köré csoportosulva. Ahogy a kormány is alaposan mellétrafált, amikor az idei költségvetést 1,8 százalékos inflációra alapozta. Ezzel nem dicsekszik a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM), amely közleményében inkább azt domborítja ki, hogy „az alacsony infláció legfőbb nyertesei a családok mellett leginkább a nyugdíjasok, hiszen a bérekkel együtt a nyugdíjak vásárlóértéke is nő”.

Az NGM kommunikációjában mindenesetre áttörés következett be, az utóbbi évek inflációs kommentárjainak állandó és kötelező eleme, a rezsicsökkenés mint hivatkozási alap először maradt ki a sikerjelentésből. Ami nem is csoda, hiszen amíg a háztartási energia a tavaly januárinál most csak öt százalékkal olcsóbb, addig az üzemanyagok 17 százalékkal karcsúsodtak. Éves szinten csak a szolgáltatások és az élvezeti cikkek drágultak (1,7, illetve 1,2 százalék).

Az adatokból kitűnik, hogy a dohánytermékek áremelését még halogatják a trafikosok, noha a paklinkénti minimum százforintos emelés elkerülhetetlen. A kommersz szeszes italoknál megtette a hatását a literenkénti mintegy 600 forintos termékdíj bevezetése, a „kétdecis” tömény átlagára kapásból tíz százalékkal nőtt, ami az alacsony keresetű törzsfogyasztói kört minden bizonnyal a feketepiac felé tereli.