A lakosság fokozódó eladósodása, a pénzügyi válság eleve ráirányította az unió figyelmét a banki szolgáltatásokra, s a fogyasztóvédelmi biztos alá tartozó főigazgatóság most mind a huszonhét tagállamra összehasonlítható adatokat tett közzé. Ez azért is fontos, mert az EU-ban több bankszámla van forgalomban, mint vezetékes és mobiltelefon. A cél egyrészt a felvilágosítás, másrészt annak felderítése, hogy a nemzetközi összehasonlításban is szigorúnak tekinthető fogyasztóvédelmi irányelveket miért nem alkalmazzák a pénzintézetek. Miért nem vezették még be például az egysége nyomtatványokat?

Nos, a tanulmányból az derül ki, hogy Magyarországon a folyószámlához köthető költségek – például számlanyitás és -zárás, tranzakciók, hitel- és fizetési kártyák – 76 eurót tesznek ki éves szinten az átlagos banki ügyfél számára. A tájékoztatás azonban egyszerűségét és átláthatóságát illetően is átlag alatti. Ráadásul Magyarország azon államok közé tartozik, ahol a bankot váltó polgárok többnyire olcsóbb szolgáltatót találnak maguknak. A vizsgálatba bevont magyarországi bankok hetven százalékát az uniós szakértőknek meg kellett keresniük, hogy a szolgáltatásokról, a díjakról további információkat kérjenek, s hogy tisztázzák, mi az értelmük a honlapon található adatoknak, tájékoztatóknak.

Bár a jövedelmi különbségeket nyilván érdemes figyelembe venni, mégis érdekes, hogy a legdrágább Olaszországban például a költség 253 euróra rúg, s a tájékoztatás színvonala ott is átlagon aluli. Németországban viszont átlagon felüli, holott a díjtételek 89 eurót érnek el csupán. De Belgiumban ez az összeg 58, Hollandiában 46 euró, s ebben a két országban is az átlagosnál jobb a termékek és szolgáltatások ismertetése. Ehhez képest Franciaországban 154 euró, s ez jelzi azt is, hogy a banki szolgáltatások tekintetében egyáltalán nem működik a belső piac. A legolcsóbb Bulgária, huszonhét euróval, de alacsony szintű tájékoztatással.

Mint egy kedd délutáni banki fórumon Meglena Kuneva fogyasztóvédelmi biztos elmondta, a Bizottság azt nézte meg, milyen információt kap az ügyfél szerződéskötés előtt, milyen tanácsot a pénzügyei kezeléséhez, áttekinthető-e a folyószámla, s mennyire könnyű bankot váltani. Összességében a Bizottság elégedetlen, úgy véli, hogy az Európai Unióban az emberek nem kapnak kellő mennyiségű, közérthető, világosan követhető tájékoztatást, tanácsot, számlakimutatást. A banki honlapok sem segítik elő a tájékozódást, semmiképpen nem teszik lehetővé a szolgáltatások árának összehasonlítását az átlagos fogyasztó számára. Ezért is kezdeményezi a fogyasztóvédelmi biztos, hogy még az idén üljenek le a brüsszeli hatóság szakértői és az európai bankok képviselői. A sokféle nemzeti szabályozás ellenére érvényt kellene szerezni a vonatkozó irányelveknek. Az elégtelen tájékoztatás mellett a bankváltás aránya is alacsony az EU-ban.

A főigazgatóság szakértői szerint egyértelmű kapcsolat mutatható ki azonban a díjak és az átláthatóság, közérthetőség között. Minél jobb a tájékoztatás, annál olcsóbb a bankolás. A jövedelmi szinttel megmagyarázhatatlan különbség például a francia és a belga költségek között nagyon is érthetővé válik, ha elfogadjuk a bizottsági elemzést, miszerint az előbb említett országban az ismeretközlés színvonala átlag alatti, az utóbbiban meg afeletti. Az új tagállamokban egyébként a Bizottság uniós alapokból is támogatja olyan honlap létrehozását, amelyen az ügyfelek valóban össze tudják hasonlítani a díjakat.

Kérdésünkre, vajon a belső piac megnyílhat-e az uniós állampolgárok előtt, ha jelenleg többnyire lakóhelyhez kötött a számlanyitás, a főigazgatóságon azt válaszolták, ha elkezd működni az egységes fizetési rendszer (SEPA), akkor elegendő lesz a személyazonosság igazolása, s mondjuk magyar állampolgárok más tagország bankfiókjain keresztül is indíthatnak és fogadhatnak utalásokat. Azaz megkereshetik a legolcsóbb, legkényelmesebb megoldást, ha ehhez megfelelő információt is kapnak, vagy találnak.