A régió éllovasából sereghajtó lett Magyarország, ez a folyamat tíz éve tart, s ennek következtében Szlovákiához képest már ötven százalékpontos a különbség a teljesítményben, Romániával és Lengyelországgal összevetve is 35-40 százalékpontos az eltérés. A 2011-14-es időszakban éves átlagban a nemzeti össztermék (GDP) csak 0,4 százalékkal nő, s ennél rosszabb adat csak Szlovéniában várható, azaz a leszakadásnak nem az Európai Unió gyenge kereslete az oka, hanem a hazai piac szűkülését kiváltó hibás gazdaságpolitika.

- Ha a 2014-es választások után a demokratikus pártoknak nem sikerül egyezségre jutniuk a követendő gazdaság- és társadalompolitika alapvető kérdéseiben, akkor folytatódni fog a magyar gazdaság leszakadása – mondta hétfőn Vértes András, a GKI elnöke. Hozzátette: a maga részéről úgy véli, jót tenne Európának, ha Németországban a vasárnapi választások nyomán nagykoalíció alakulna, mert az unióban is több együttműködésre volna szükség.

A GKI Gazdaságkutató idén a jobb mezőgazdasági eredmények miatt 0,3, jövőre 1,3 százalékos GDP-növekedést prognosztizál. Az előrejelzés ismertetésekor Vértes András úgy fogalmazott, hogy „a választási gazdaságpolitika a bankrendszert szemelte ki áldozatul”, amely nem tudja hatékonyan ellátni feladatait. A német és osztrák tulajdonú bankok csökkentik hitelállományukat, s a kivont likviditást döntően a régió más országaiba csoportosítják át.

A termelésben és a keresletben sem láthatók a tartós kibontakozás jelei. Az elfojtott inflációból is származó reálkereset-emelkedés élénkítheti valamelyest a kiskereskedelmi forgalmat, az iparban az első visszaesés után exportélénkülés várható, éves szinten a termelés egy százalékkal bővülhet. A „valódi” magyarországi foglalkoztatás csökken, a statisztikai viszont kissé bővül a közmunka és a külföldi munkavállalás miatt. A lényeg az, hogy a GDP 2013-ban a 2010-es szinten lesz, a beruházások szintje tíz, a lakossági fogyasztásé 1,5 százalékkal marad el attól. A szerény iramú növekedés oka az, hogy a jórészt uniós pénzből finanszírozott állami beruházások, illetve a fogyasztás alakulása előjelt váltott, a visszaesést stagnálás, vagy nagyon mérsékelt ütemű növekedés váltotta fel.

A leszakadási folyamatot három forrás táplálta, táplálja. A 2000-es évek elejének túlköltése, majd a megszorítás, másodsorban a világgazdasági válság, s harmadsorban a jelenlegi kormánynak a jogbiztonságot, a kiszámíthatóságot háttérbe szorító gazdaságpolitikája – emlékeztetett rá Vértes András. Igaz, Magyarország kikerült az uniós túlzottdeficit-eljárás hatálya alól, de az ennek érdekében alkalmazott gazdaságpolitikai eszközök lefagyasztották az üzleti életet.

Megkezdődött a tartalékok felélése is. Eltűnt 3000 milliárd forintnyi megtakarítás a nyugdíjrendszerből, de az államadósság nem csökken. Emellett hétmilliárd euróval, nagyjából 2000 milliárd forinttal kisebb lett a devizatartalék is. Az MNB „helyben járási” hitelprogramja tíz évre évi 100-120 milliárd terhet adhat hozzá mindehhez, ha az újabb 2000 milliárd forintos keretet is ki tudnák helyezni a bankok.

Kamatcsökkentésre számít Vértes András, bár közgazdasági alapokon ilyen lépésre már kevés lehetősége van az MNB-nek. A nemzetközi pénzügyi környezet eddig lehetővé tette a kamatok csökkentését, a jegybank helyesen ismerte ezt fel, de a mennyiségi lazítás politikája változni fog, ezért akár hirtelen kamatemelésre is fel kell készülni, ha az MNB nem eléggé óvatos a továbbiakban. A rövid távú finanszírozás olcsóbbá vált az ország számára, de a hosszabb hozamok már emelkednek a nemzetközi piacokon, miközben az adatok azt mutatják, hogy a magyar kockázati kamatfelár a legmagasabb a térségben.