Másfél évvel ezelőtt még az eurózóna össze, 6500 milliárd euróra rugó államadósságának az öt százalékát kitevő görög adósság finanszírozása ütközött nehézségekbe, manapság viszont ez az arány 47 százalékra kúszott fel, ebből 26 százalék az olasz, 9 százalék a spanyol, öt a belga, már csak négy a görög, kettő a portugál és mindössze egy az ír adósság. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) adatait Csáki György idézte, annak bemutatására, milyen drámai kihívás elé került a valutaövezet. Amely – s ebben minden részvevő egyetértett, kedvező világgazdasági közegben alakult ki, a belső piaci folyamatok következményeként hozták létre, de úgy, hogy nem vették figyelembe a tagországok fejlettségbeli különbségeit, s – mint Surányi György megjegyezte – szabályrendszerét is a pillanatnyi pragmatikus szempontok alapján alakították ki, a költségvetésre, az adósságra vonatkozó mutatóknak különösebb gazdasági értelmük nincs.

A kérdésre, hogy vajon az eurózóna fiskális, majd politikai unió felé halad-e, s kész-e felvállalni egyes tagok tartós pénzügyi támogatását, vagy hajlandó-e kitessékelni néhány tagországot, s azokat az IMF stabilizációs programjára bízni, latin-amerikai módra, nem adott egyértelmű választ Csáki György, minthogy az események sodrását nehéz kiszámítani. Előadásában Rácz Margit arra hívta fel a figyelmet, hogy az euró létrehozása után az integrációs folyamat is leállt az unióban, az egymás közötti kereskedelem helyébe a külső partnerekkel folytatott kereskedelem lépett.

Úgy vélekedett, hogy az euró nem szűnik meg, de többkörös közösség jön létre, amelynek integrációja inkább kormányközi egyezményeken alapul, mintsem a közösségi módszeren, s amelyben például elképzelhető, hogy Görögország nem lesz az eurózóna tagja, de a pénze továbbra is az euró lesz, beleszólási jog nélkül. Nagy kérdés, hogy mi lesz az eurózónán kívüli tagországokkal. A közgazdász idézte Angela Merkel német kancellárt, aki a napokban Brüsszelben kijelentette, hogy a Lisszaboni Szerződés módosítása nem tabutéma többé. Ez valószínűleg szorosabb fiskális együttműködést, hosszabb távon politikai uniót hoz magával. Az euró megmentése Rácz Margit szerint azért is érdek, mert felbomlása többe kerülne, mint egyben tartása.

- Az euró nagyszerű találmány, szép gondolat, érdemes megvédeni, de ehhez mély szerkezeti változásokra, új működési szabályokra lenne szükség. Alapvetően annak figyelembe vételére, ami eddig kimaradt a kritériumokból, hogy az egyenlőtlen növekedési pályák jellegzetességeit számításba kell venni, s hogy a folyó fizetési mérleg egyensúlya fontosabb mutató, mint a költségvetés egyenlege vagy az adósság aránya – hangsúlyozta Surányi György A fenntartható pénzügyekre kellene összpontosítani, ez az állapot azonban nem írhatóle egy vagy két mutatóval. Hozzátette: a jelenlegi álláspont, amelynek egyes elemei - euróövezeti tagországok adósságát a többiek nem vállalhatják át, azaz nem menthetik meg (no bail-out), a valutazóna egyetlen tagja sem mehet csődbe, s az Európai Központi Bank (EKB) nem játszhatja a végső hitelezői szerepet - egymással is súlyos ellentmondásban állnak, megakadályozza a megoldás kidolgozását.

A hallgatóság kérdésére, vajon ebben a helyzetben hova álljon Magyarország, Rácz Margit azt mondta, ha volna olyan modell, amely növekedést, fenntartható fejlődést és felzárkózást eredményez, akkor követni kéne, de nincs ilyen. Ezt azzal egészítette ki Surányi György, hogy amíg az euróövezeti szabályok nem változnak, jobb kívül lenni, de azért fenntartható pályán tartózkodni. Példaként arra, hogy ez lehetséges, Csehországot említette.