A legutóbbi tervezet szerint a 2014–2020-as uniós pénzügyi keret 20 milliárd euróval kevesebb lenne, mint a mostani, és arra senki sem számít, hogy sikerül a főösszeget feljebb tornászni. A tervezet 973 milliárdról szól, ami az unió bruttó jövedelmének egyetlen százaléka.

Huszonhét különböző érdek feszül egymásnak, még ha léteznek is főbb irányok: a nettó befizetők, élükön Németországgal csökkenteni akarták a büdzsét a válságra és a megszorításokra való tekintettel. Nagy-Britannia is csökkentésért harcol, s elégedett lehet a legutóbbi tervezettel, ám David Cameron kormányfő olyan belpolitikai nyomás alatt van, hogy nem vehető biztosra a brit vétó elkerülése. Egyelőre úgy tűnik, csak taktikai húzás volt az a napokban megszellőztetett lehetőség, hogy a tagállamok London nélkül egyezzenek meg. A 27 tagállam többségét jegyző kohézió barátai nevű csoportosulás a kohéziós, azaz felzárkóztatási politika erősítését akarja kiharcolni, és minimalizálni szeretnék a büdzsé csökkenését. – Tony Blair azt mondta, hogy az uniós költségvetés kitárgyalása nehezebb volt, mint tető alá hozni az északír békemegállapodást – mondta az egykori brit miniszterelnökről egy uniós forrás, érzékeltetve a helyzet összetettségét, és azt, hogy politikai akarat kérdése a dolog.

Csütörtökön a 27 vezetőt egyesével meghallgatja Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnöke és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke. Az álláspontok jól ismertek, a bilaterális „gyóntatáson” a legkirívóbb politikai problémák megvitatása történik majd. Ezután Van Rompuyék ismertetik az adott vezetővel, milyen megoldást tudnak felajánlani. Csak este nyolckor ülnek asztalhoz az állam- és kormányfők, amikor is kézhez kapják Van Rompuy átdolgozott költségvetési tervezetét. Ezt mindenki átszámolja a delegációjával, és kezdődhet az alkudozás. Péntek hajnalra a belga politikus láthatja majd, van-e esély a megállapodásra. Elvileg a hétvégébe is belenyúlhat a tanácskozás.

Orbán Viktor miniszterelnök kora délután találkozik a Van Rompuy–Barroso párossal. Magyarország fő gondja a tervezettel, hogy a hazánk számára elérhető kohéziós támogatások 30 százalékkal csökkenhetnek (korábbi számítások szerint a jelenleg elérhető összeg 25,7 milliárd). Az okok: a folyósított felzárkózási források összegének alacsony, GDP-arányos plafont szabtak, illetve az előrejelzések szerint hazánk gazdasági növekedése várhatóan alacsony lesz. A magyar vezetés, úgy tűnik, azzal kíván érvelni, hogy igazságtalan helyzetbe került Magyarország, mert mi vagyunk az egyetlen olyan, az unió átlagához képest 75 százalékos fejlettség alatti szinten lévő ország, amely a hétéves keret alatt is ezen a szinten marad, és ekkora forrásveszteséget szenved el.

A remények szerint a büdzsén belül sikerül úgy átrendezni a tételeket, hogy jobban járjunk (a magyar álláspont elsősorban a nemzetközi fejlesztés, az uniós külpolitikai tevékenység és az európai infrastrukturális hálózatok jobb összekapcsolására szánt összegeket venné célba), illetve kapjunk valamilyen biztosítékot, hogy nem csökken ekkora mértékben a támogatásunk, főleg nem a legkevésbé fejlett régiókban. Azt is szeretnénk elérni, hogy az önrész mértéke maradjon 15 százalék (a javaslatok szerint ezt 25 százalékra emelnék fel), és az áfaelszámolás szabályozása ne változzon. Ezek a változások ugyanis akár az éves magyar GDP 1 százalékát megközelítő tételt jelentenének, és nehezítenék a források felhasználását.

Ezen kívül az agrártámogatásaink is csökkennének, a közvetlen jövedelemtámogatások például csaknem 20 százalékkal zsugorodnának, de ez magyar részről politikailag annyira nem kényes, bár fontos ügy. Számíthatunk arra, hogy Franciaország, mely a legvehemensebb védelmezője a közös agrárpolitikának, ezt megharcolja. Egyébként a kohéziós források mentése közben a magyar fél célja, hogy ne más kohézióban érdekelt állam kárára menekítsünk meg összegeket.

Uniós tisztségviselők azt mondják, nem lenne az sem „tragédia”, ha nem születne most megegyezés. Ám a következő hetekben semmi olyan nem történik, amitől megváltozna az alaphelyzet, vagy elmozdulna a tagállamok álláspontja – így Van Rompuy kabinetje azon dolgozik, hogy a hétvégén mindenképpen sikerüljön tető alá hozni a költségvetést. Angela Merkel német kancellár azonban szerdán már jelezte: majd márciusban visszatérnek a kérdésre, ha most nem sikerül megegyezni. (Ebben az esetben a mostani költségvetési keret menne tovább havi lebontásban.) Ugyanakkor az EU hitelessége is kockán forog: ha nincs megállapodás az unió költségvetéséről, az lesújtó üzenet lenne a piacoknak és az állampolgároknak is, és megkérdőjelezné, hogy mennyi értelme van a decemberi csúcson az unió jövőjéről tanácskozni. A helyzetet az is bonyolítja, hogy a lisszaboni szerződés értelmében az EU-büdzsére az Európai Parlamentnek is rá kell bólintania, amely pedig igen elégedetlen a főösszeg csökkentésével, és vétóval fenyeget.